Mit szólnátok ahhoz, ha reggel felkelnétek, kézbe vennétek egy-két furcsa formájú ecsetet, egy táskát egy kis élelemmel, majd elmennétek a virágzó gyümölcsösbe és minden egyes fának minden egyes virágát egyesével dörzsölgetnétek az ecsetetekkel. Valószínűleg egy rémálommal érne fel ez a munka. Sajnos vannak a világon olyan helyek, ahol ez egy munka, amelyet falusi emberek csoportjai végeznek Kínában. Az oka ennek az, hogy az emberek nagyon elrontották azt, amit nem lett volna szabad elrontani, durván beavatkoztak a természet rendjébe. Sajnos egyre több helyen, pl. Japánban is megjelent ez a probléma, és egyre valószínűbb, hogy a világ egyre több területén felüti a fejét mindez. Mi ez a probléma? Eltűnnek a beporzók, köztük a háziméh.

A méhek és a többi beporzó mindennapos tevékenysége, melyet örömmel, önszántukból, önszorgalomból végeznek a virágzó növények beporzása. Az embernek csak figyelnie kellene mindezt a csodálatos tevékenységet és rájuk hagyni a rendkívül nehézkes munkát. Viszont mi emberek szeretünk mindent jobban tudni és jobban csinálni a természetnél és ennek a következménye, hogy elszenvedői leszünk a butaságunknak.

Kína egyes részein szintén elszenvedik a saját butaságuk következményeit. Az országban a 70-es években egy jelentős változás következett be, elindult a modernizáció, a falusi lakosság városokba költözése, a mezőgazdaság fejlesztése, hogy a növekvő élelmiszerigényeket ki tudják elégíteni. A gabonafélék termesztése százmilliókat látnak el élelemmel. A vidéki falvakban rengetek veréb és más madár élt, melyek előszeretettel dézsmálták meg a falusi emberek magvait. Erre azt találták ki, hogy ki kell pusztítani ezeket a madarakat. Azonban nem gondoltak arra, hogy ezek a madarak rengeteg bogarat is megesznek. Így amikor eltűntek a madarak, elszaporodtak a bogarak, amelyek ellepték a mezőgazdasági növényeket. Erre az a megoldás született, hogy rovarírtó szereket kell alkalmazni, melyekből aztán egyre többet és többet voltak kénytelenek használni. Mivel felborult egy egyensúly, elszaporodtak a paraziták és az invazív ragadozók is. Ezek a tényezők együttesen hozzájárultak a beporzó rovarok többek között a méhek csaknek teljes kipusztulásához. A folyamat pedig valószínűleg nem visszafordítható.

Mindezek következménye az lett, hogy ezekben a térségekben a szegény régiókból jövő mezőgazdasági munkások csoportjai fáradtságos munkával ecsetekkel porozzák be a gyümölcsösök virágait. Nem lenne egyszerűbb ha ezt a méhek és a többi beporzó végezné?

Mi a tanulság? Mi emberek nem tehetjük meg azt, hogy durván beavatkozzunk a természet rendjébe, mert súlyos árat fizetünk érte.