A méhészkedéssel foglalkozni akaró személy
legalapvetőbb kérdése: milyen kaptártípussal érdemes elkezdeni méhészkedni? De
a méhészekben is időnként felmerül az a kérdés, hogy jó kaptártípussal
méhészkedik-e, vagy érdemesebb más kaptártípussal méhészkedni?
Azért kiemelkedően fontos ez a kérdés, mert ha
elköteleztük egy kaptártípus mellett magunkat, akkor el kell sajátítani a
megfelelő technikát ahhoz, hogy sikeresen méhészkedjünk. Nem az számít, milyen
kaptártípussal dolgozunk, nem a kaptár termeli a mézet, hanem a méhész
megfelelő munkája szükséges ehhez. Így nem mindegy mennyi időt fektetünk bele a
munkánkba, mennyi energiát, és nem mindegy milyen módon tudjuk gépesíteni a
munkánkat. Először is figyelembe kell vennünk, mit is akarunk valójában:
hobbiból csináljuk, jövedelem kiegészítésként, vagy főállásban. Egy helyben van
a méhészetünk, vagy vándorlunk? Van-e segítségünk, vagy egyedül kell
megoldanunk a feladatok zömét?
Általában véve minden méhész a saját kaptártípusára
esküszik akkor, ha hatékonyan tud méhészkedni. Így nincs egyetlen válasz arra,
melyik kaptártípus a legjobb, melyikkel lehet a legjobban méhészkedni.
Mindegyikkel jól lehet méhészkedni, ha megtanuljuk a megfelelő technikát, és
megfelelően is alkalmazzuk. És mindegyikkel lehet rosszul csinálni, ha nem
megfelelően alkalmazzuk a technikát. Ezért érdemes bemutatni többféle
kaptártípust. Összehasonlítani azért nem érdemes ezeket, mert mint említettem,
nincs legjobb vagy legrosszabb, nincs hatékony és nem hatékony, mindegyik
típussal lehet jól méhészkedni és rosszul.
Többféle kaptártípus létezik, ennek oka, hogy az
elmúlt évszázadokban, a modern méhészet létrehozásától fogva különböző méhészek
kísérleteztek azzal, melyik kaptártípusban és keretmérettel lehet optimálisan
méhészkedni: mikor tud a méhcsalád megfelelően növekedni, mikor tud megfelelő
mennyiségű mézet adni, melyik kaptártípussal lehet minimalizálni az
erőfeszítéseket, a befektetett munkát stb. Ebből kifolyólag sok kaptártípus
létezik, vannak olyanok, melyek általánosan, világszerte elterjedtek, és vannak,
melyek országonként, térségenként elterjedtek és vannak olyan kaptártípusok,
melyekkel mindenütt méhészkednek, de csak nagyon kevesen. Emellett folyamatosan
kísérleteznek új kaptártípusokkal is.
Minden kaptártípushoz eltérő keretméretek is
tartoznak. Így ha elköteleztük magunkat egy kaptártípus mellett, akkor ehhez
megfelelő keretméretet kell használnunk, ehhez igazodó műlépmérettel. Egy
méhész számára az az optimális, amikor csak egyetlen kaptártípussal és
keretmérettel dolgozhat, mert az megkönnyíti a munkáját és a gépesítést,
valamint jól tudja alkalmazni a tudását. Ha többféle kaptártípussal dolgozik
egy méhész, az kísérletezésnek jó, évekig tartó alkalmazásnál már kevésbé, így
érdemes idővel az egyik kaptártípus mellé letenni a voksot és azt választani. Különösen
akkor lényeges ez, ha még vándorolni is akarunk.
A modern méhészetben általánosságban két kaptárrendszert különböztethetünk meg:
- rakodó kaptárakat
- fekvő kaptárakat
(Én rakodó kaptárakkal dolgozom, így a tapasztalataim
csak ezzel a kaptártípussal vannak. Ebben a cikkben azonban a kaptártípusok
bemutatásával foglalkozom, így a tapasztalataimat itt nem osztom meg).
Rakodó kaptárak
Olyan kaptártípusok, melynek alapja, hogy a
kaptárfiókokat egymásra rakodjuk, alul van a fészektér az anyával és
fiasítással, és e fölé kerülnek a méztéri fiókok a mézzel. Középméretű
keretekkel és középméretű lépfelületen történik a méhészkedés, a gyors, ott
optimális, ahol a nagymennyiségű tavaszi fejlődés nem feltétel. Kisméretű
keretekkel is alkalmazható a rakodó kaptáras méhészkedés, de az vagy méztéri
fiók legyen, ahova a méhek a mézet gyűjtik, vagy speciális méhészkedés során
érdemes ezt alkalmazni (pl. Warré.) Vándorolni is lehet rakodó kaptárakkal.
Mivel a kaptárak belső tere nem túl nagy, így a rajzás veszélye mindig fennáll,
erre különösen ügyelni kell. A keretek és a kaptárfiókok gyakori mozgatása
szükséges, emiatt fárasztó, megterhelő az ezzel való méhészkedés. Nincs
országspecifikus rendszer, ugyanakkor a leginkább elterjedt a rakodó kaptáras
méhészkedés.
Fekvő kaptárak
Olyan kaptártípusok, melynek alapja, hogy egy
nagyméretű kaptár van, egy térben a méhcsalád a fiasítással és a mézes
keretekkel. Nagy keretmérettel, nagy lépfelületen történik a méhészkedés, ahol
a méhcsalád gyorsan és jól felfejlődik. Ott a leginkább használható, ahol a
tavaszi fejlődés nagyon jó, a család az akácvirágzásra (kb. május
közepére-végére) megnépesedik és a nagy népességet vándorlással tudjuk
kihasználni. Természetesen álló méhészetnél is használható, ez a gyakoribb.
Előnye, hogy keveset kell mozgatni a kereteket.
Ezek a kaptárrendszerek akkor használhatók jól, ha a
környezeti adottságok, időjárás és az adott térség méhlegelője ezek számára
megfelelő. Tudnunk kell vagy ki kell tapasztalnunk melyik rendszer a leginkább
alkalmas, illetve melyikkel tudunk a legjobban dolgozni.
Kaptártípusok
A kaptárrendszerek után a kaptártípusokkal érdemes
foglalkozni. A rakodó kaptárak és a fekvő kaptárak rendszerén belül többféle
kaptártípus van, melyekhez eltérő keretméretek társulnak. Ezeknek a kereteknek
meghatározott a mérete és általában egységesítve vannak. A kaptáraknál tudnunk
kell, hogy a méhcsalád amíg csak teheti fejlődik, növekedik, általában május
végéig, majd elindul egy lassú csökkenés. Azonban kis méretű kaptárban nem tud
erős család fejlődni, a gyenge család pedig nem tud plusz mennyiségű mézet
termelni. A kis kaptárban a méhcsalád megrajzik, ha nem figyelünk oda, ez is
egy hátrány. Azonban túlságosan nagy kaptárral sem lehet méhészkedni. A
méheknek ugyanis ki kell fűteni, vagy hűteni a kaptárt, ez sok energiát emészt
fel, ezért is találták ki a ma használt kaptártípusokat, amelyeket hosszú
kísérletezések által alakítottak ki olyannak, amilyenek ma.
A kaptár mérete meghatározza a méhcsalád méretét. Azt
gondolhatnánk, hogy ezáltal minél nagyobb egy kaptár annál jobb. Az igazság az,
hogy mindig az adott időszakhoz kell népesnek, erősnek lenni a családnak, se ne
legyen szűk, se ne legyen túl nagy. Emiatt adott térségben, országban megvannak
az általánosan alkalmazott kaptártípusok. A méhcsalád fejlődése szempontjából
az a legjobb, ha állandóan munkálkodik, ha időnként megtorpan a fejlődésben, az
nemcsak a termelésben okoz kiesést, hanem a rajzás szempontjából is veszélyes.
Ha egy család gyenge, akkor pedig fogékony a betegségekre, és megtörténhet,
hogy kipusztul, vagy átterjed a betegség egy másik családra is.
Fekvő kaptárak típusai:
- Nagyboczonádi (NB)
- Ležan
A NB kaptárakat Magyarországon használják széles
közben. 18-24 kerettel használják, általában 18-20-24 keretes kaptárral
dolgoznak. Ezekben a kaptárakban nagy keretméretet használnak (42x36 cm), sokszor
nem egy, hanem 2 vagy 3 anya és család van egy kaptárban. Ott használják, ahol
tavasztól nagyon gyorsan fejlődik a család. A 18 keret megfelel 24 Hunor, vagy
B keretméretnek, ez tehát egy család számára ad megfelelő lépfelületet. A 24
keretes NB kaptárban ezért is van sokszor 2 család. Ami sok munkával jár, az az
anyaelvétel, családok egyesítése, megosztása, anyásítás. A jó anya kiválasztása
és a méhállomány javítása emiatt nehéz folyamat az ilyen kaptártípusoknál. A
mézet ugyanabba a kaptárba gyűjtik, ahova a méhanya fiasít, csak más keretekbe
hordják.
A Ležan fekvő kaptárak ugyanolyan elven működnek mint
a Nagyboczonádi. Felülről nyílik, egy térben vannak a fiasítások keretek és a
mézes keretek. 18-24 keretesek, többféle keretmérettel használhatók, de
ugyanazokkal, mint a rakodó kaptáraknál, pl. a B keretmérettel (42x27,5cm),
vagy Čechoslovákkal (37x30cm). Ez
a kaptártípus két B vagy Čechoslovák kaptár egymás mellett anyaráccsal
elválasztva.
Nagyboczonádi 24 keretes
Rakodó kaptárak típusai:
- fél NB Nagyboczonádi
- Hunor
- Langstroth
- Dadant
- B
- E
- Čechoslovák
- Warré
- egyéb (Zander, Ignácz, közép-Boczonádi, Rose Hive…)
A rakodó kaptárak fő jellemzője, hogy egy kaptár több
részből áll: van egy alj, amely lehet egyszerű, vagy higiénikus alj,
kaptárfiókok, menekülőtér (egyes kaptáraknál), kaptártető.
Emellett nemcsak egyfajta keretméret létezik, hanem
használnak 2/3, vagy fél keretméretet is.
A rakodó kaptárak előnye, hogy a fészek, ahova az anya
fiasít, és ahol méhek kelnek, valamint ahova raktározzák a virágport és a
méhkenyeret elkülönül a méztértől, attól a résztől, ahova a mézet hordják a
méhek. Ezt a méhész különíti el azáltal, hogy anyarácsot használ és a
fészekrészre méztéri fiókot tesz. Tetszőleges mennyiségű méztéri fiókot lehet
felrakni egy fészekre, attól függően hol, milyen méhlegelő áll rendelkezésre és
hány pergetési időszak van. Amerikában vagy melegebb éghajlatú térségekben, ahol
nincsenek elkülönülő pergetési időszakok előfordul, hogy 3-4-5 méztéri fiók is
felkerül. Ezeket a fiókokat és benne a kereteket is tetszőlegesen lehet
mozgatni és ez a rakodó kaptárak lényege. A megterhelő munka épp ebben rejlik,
ha egy méztéri fiók tele van, nagyon nehéz, azt emelgetni, mozgatni kell. De a
mézes teli keretek mozgatása is fárasztó egy idő után.
A rakodó kaptárak sokkal elterjedtebbek mint a fekvő
kaptárak. Attól függően, milyen térségben folyik a méhészkedés, van egyfalú
vagy szigetelt kaptár, újabban pedig habkaptárak polisztirénből. A kaptárak
többsége fából készül, általában 2-2,5 cm fallal, a szigetelt kaptárak szintén
fából a két faréteg között valamilyen szigetelőanyaggal, ami lehet polisztirén
vagy kender, vagy bármi más. Ezeknek a falvastagsága 4 cm vagy nagyobb. Olyan
térségekben érdemes szigetelt kaptárakkal méhészkedni, ahol hosszabb ideig tart
a tél, valamint hidegek a telek és a tavaszi és őszi éjszakák. A vékony falú
kaptárakban a méhcsalád élete hamarabb beindul, ennek azokon a helyeken van
értelme, ahol a tél hamar véget ér, vagy nincs is, már február közepén-végén
van elegendő virágpor.
Ezeknek a kaptáraknak a mérete sablonok szerint adott,
és attól függ, milyen kaptárral méhészkedünk, szigetelttel, vagy egyfalúval.
Nem ez a fő szempont, hanem a belső tér és a keretméret. A kaptár belső terében
el kell férnie a keretnek úgy, hogy a kaptárfal és a keret között megfelelő
távolság legyen, ez a méhtér. Itt mozognak a méhek a keretek között, valamint a
keretek és a kaptárfal között.
A rakodó kaptárak azért jól alkalmazhatók, mert egy
méhcsalád méretéhez lehet igazítani. A méhcsaládoknak ki kell fűteni, vagy ki
kell hűteni az adott kaptárt, ez sok energiába kerül. Tavasszal kisebb
családméretnél hűvösebb időben melegen kell tartani a kaptár belső
hőmérsékletét. Ez egy rakodókaptárban szűkítéssel könnyen megoldható, majd
amikor robbanásszerűen bővül a család, akkor a keretek áthelyezésével, műlépes
keretek betevésével, kiépíttetésével folyamatosan munkát adunk a családnak,
elősegítjük a folyamatos bővülést, és ezzel erős családokat hozhatunk létre. A
méztéri fiókok felhelyezésével pedig a család felülre hordja a mézet és nem a
fészekbe, ahova az anyának fiasítania kell. Persze ez nem mindig történik úgy,
ahogy szeretnénk. A rakodó kaptáras méhészkedés akkor jól alkalmazható, ha
tavasszal átlagos vagy jó tavaszi fejlődés adott, a család szépen fokozatosan
tud gyűjteni és folyamatosan tud fejlődni. Ha kevés, szűkös a begyűjtött
élelem, akkor etetéssel segíthetünk a méhcsaládon. Ha a növekedésben elakadás
van, néhány napos kiesés, az sem jelent nagy problémát a rakodó kaptáras
méhészkedésben.
Mivel a rakodókaptárban szűk hely áll rendelkezésre,
főleg, amikor nagy méretűvé válik a család, ez megnöveli a rajzás kockázatát,
legalábbis beindulhat a rajzási láz, amely rajzással végződhet. Ha nem tudunk
gyakran a méhesbe járni, akkor ennek a kockázata megnő, és már csak azt vesszük
észre, hogy a fán vannak a méhrajok.
A rakodó kaptárakban egy méhcsaládnál egy anya van
(bölcsők kikelésekor több is lehet egy ideig), és ezt az anyát ha gyenge
minőségű, kiszelektálhatjuk, lecserélhetjük és fokozatosan jobb méhállományt
tudunk létrehozni.
A keretméretek, amelyeket használnak rakodó
kaptárakban, annak ellenére, hogy különböző típusoknál eltérő méretűek, majdnem
megegyeznek lépfelületben, abban a felületben, amelyen az anya fiasít, ahonnan
kikelnek a méhek, ahol a méhek élik az életüket, gyűjtik a készletet. Így nem
fontos mindegyik kaptártípussal külön részletesen foglalkozni.
Keretméretek a különböző rakodó kaptártípusoknál
- fél
NB Nagyboczonádi - 42x18 cm
- Hunor
– 42x27 cm
- Langstroth
- 44,8x23,2 cm
- Dadant
-43,5x30 cm
- B
- 42x27,5 cm
- E
– 42x17 cm
- Čechoslovák
- 37x30 cm
- Warré
– 24x18,5 cm
A rakodó kaptárak esetében általánosan 10 keretű
kaptárakkal méhészkednek, ezek az elterjedtek. Azonban vannak 11, vagy 12
keretes kaptárak is. Én B10 kaptárral méhészkedek, amely B keretméretet és 10
keretet jelent. Ezzel megegyező a Hunor kaptár és keretméret. A Hunor kaptárt
Magyarországon, a B10-et Szlovákiában és Csehországban használják.
Én azért használom a B10 kaptártípust, mert más
méhészek is ezt használják a környéken. Ez megkönnyíti egy kezdő méhész dolgát,
hiszen ha méhcsaládokat vásárol, akkor azokat kaptárral vagy/és keretekkel
veszi meg, így azt a kaptártípust érdemes használnia, ami elterjedt a környéken
és jól alkalmazható. Önálló, saját elképzelésű kaptárméretet készíteni nincs
értelme, sablon alapján dolgozzunk, hiszen azok már beváltak és adottak. A
keretek ezekbe illenek bele, illetve kompatibilisek egymással. A B és E kaptártípus
mérete ugyanaz, csak a magassága tér el, az E alacsonyabb, így kombinált
méhészetben gyakran alkalmazzák ezt a két típust egyszerre, B10 a fészekrész,
E10 a méztéri fiók. Ugyanúgy a Dadant kaptárnál is a fészek és a méztéri fiók
magassága gyakran eltér.
Ezeket a kaptártípusokat vándorlásra is jól
használhatjuk, ennek a fortélyát meg kell tanulni.
Rakodó kaptárak esetén is érvényes az, hogy több
kaptártípust nem érdemes egyszerre használni, ha valaki Hunor kaptárakkal
dolgozik, akkor ne használjon mellette még más típust. Ha valaki B10
kaptártípussal dolgozik, ne használjon mellette Čechoslovák 11 keretest, mert
ez csak fölösleges munkatöbblettel jár és más alkalmazott technikát igényelnek.
B10 kaptár- 10 keretes, szigetelt
0 Comments
Megjegyzés küldése