A méhanya
nem sejtben fejlődik ki, hanem speciálisan neki készült anyabölcsőben. A méhek
először bölcsőkezdeményt építenek a lépen, majd amikor szükség van rá, vagy
amikor úgy gondolják, akkor petét tesznek ebbe a kezdeménybe, álcává válva speciális
anyapempővel etetik és befedik. Az anya ebből kel ki. A fejlődésének ideje 16
nap, ennyi telik el a peteállapot és a kikelés között.
Előfordul
az, hogy nem bölcsőkezdeménybe kezdik nevelni az anyát, hanem sejtben. Ilyenkor
ezt a sejtet és környezetét építik át bölcső formájúvá.
Anyát három típusú bölcsőben nevelnek három különböző ok miatt:
- rajbölcső- rajzásra készül a család, általában a keretek szélén, alján található több bölcső
- pótbölcső- eltűnik az anya, újat kell nevelni, ilyenkor általában a sejtben nevelkedő álcából nevelnek anyát, ezt a sejtet és környezetét építik át bölcsővé, pár darab bölcsőt készítenek a lépen bárhol
- váltóbölcső- az anya nem jó, vagy öreg, és ezért lecserélésre készülnek, általában 1-2 bölcsőt építenek a lépen
Olyan eszköz,
amely arra szolgál, hogy az anya ne menjen egy másik fiókba. Rakodó kaptáraknál
egymásra tesszük a kaptárfiókokat. Alul van a fészek, az anya itt fiasít a
lépekbe, majd hordási időszak előtt erre a fészekfiókra rákerül egy másik fiók.
Ha nem tesszük fel az anyarácsot, akkor az anya felmegy a felső fiókba és az
ottani keretekbe kezd el fiasítani. Alul pedig anyátlanságot érezve bölcsőket
kezdenek el építeni a méhek.
Előfordulhat
az, hogy az anya felmegy a felső fiókba és olyan keretekbe fiasít, amelyben már
méz van, vagy amelyeket mézes kereteknek szántunk. Így bosszúságot okoz az, ha
ezekben fiasítások találhatók. Az anyát így érdemes csak a fészekre korlátozni.
Az
anyarács egy rácsos szerkezetű műanyagból vagy fémből készült vékony, pár mm
vastagságú eszköz, melyen átjutnak a dolgozó méhek, de az anya nagysága miatt
nem tud átjutni. A rácsot két kaptárfiók közé kell tenni vízszintesen úgy, hogy
az anya biztosan lent legyen a fészekben.
Atkairtás
A családban egy anya van, mely feromont termel, amelyet minden méh érez, és ez az
illatanyag gátolja a dolgozó méheket-melyek nőstények- abban, hogy a
petefészkük kifejletté váljon és petézni tudjon. Ha az anya elpusztul, eltűnik
és ez hosszú ideig fennmarad, kb. 1 hónapig vagy tovább a család elkezd anyapempővel
etetni egy-két dolgozó méhet, kifejletté válik a petefészek és elkezd petézni
ez a munkásméh. Ez a méh azonban nem termékenyült meg, így csak megtermékenyítetlen
petét fog rakni össze-vissza a sejtben, akár 3-4-et is. Ebből a petéből csak
here fejlődik és a család összeomlik.
Az álanyás
család másképpen viselkedik, síró hangot adnak ki, keresik az anyát,
zavarodottan izgatottan járkálnak a kereteken, a lépek sejtjeiben rendszertelenül
vannak peték és azokból is több egy sejtben, valamint csak herefiasítás
található. Ezt a családot vagy kiseperjük, hogy kikerüljön a petéző munkásméh a
kaptárból, vagy egy másik családdal egyesítjük. Anyát nem teszünk be nekik.
Kiseperni az
álanyás családot úgy lehet, hogy elvisszük a méhekkel teli kereteket pár
méterre a kaptártól és a fűbe lerázzuk, kefével leseperjük a keretekről. A
petéző álanya nem repül vissza a kaptárba.
Egyesíteni
pedig úgy lehet, hogy egy anyás családra újságpapírt teszünk, és erre a fiókra
rátesszük az álanyás családot kaptárfiókkal együtt. Mire átrágják az
újságpapírt már megszokják az új anyát, és az anya feromonja leállítja a petéző
munkásméhet a fiasításban. A két család a pár nap összeszokásnak köszönhetően
nem fogja bántani egymást, és elfogadják az új anyát mint sajátjuk.
Dolgozó vagy munkásméh
Etetés
A méhektől
elvett pergetésre váró kereteket fedelezni kell. Amikor a méhek összegyűjtik a
nektárt majd érlelik, az érlelés folyamatához tartozik, hogy a mézes keretben
levő érett mézet vékony viaszréteggel lefedik. Pergetéskor ez a fedett méz nem jönne
ki a keretből, ezért egy fedelezővilla nevű eszközzel a viaszfedést leszedjük. Mások
fedelezőkést, vagy gépet használnak, melyekkel levágják a viaszréteget.
Fiasítás
- Nyílt fiasítás amikor nincs befedve a sejt, a pete és álca állapotban levő méh nyílt fiasítás.
- A viasszal fedett báb fedett fiasítás.
Here
Az az
időszak, amikor a méhek intenzíven nektárt gyűjtögetnek. A méhész fő feladata
felkészítenie a méhcsaládjait erre az intenzív időszakra: elegendő mennyiségű
gyűjtőméh álljon rendelkezésre és erős legyen a méhcsalád, hogy ezt a fárasztó
időszakot sikeresen teljesítse.
A hordási
időszakon kívül is van hordás, ilyenkor nektárt, virágport, vizet hordanak a
méhek. Virágport egész szezonban, de leginkább áprilisban, majd augusztusban,
vizet fiasítás időszakában, nektárt pedig folyamatosan amikor tehetik.
Rakodókaptáras
méhészkedés esetén (ez a legjellemzőbb, én is így méhészkedem) egy komplett
kaptár része a kaptárfiók. Ezeket egymásra lehet helyezni. A kaptárfiókba
kereteket teszünk. A legalsó fiókban van a fészek a méhanyával, hordási
időszakban a fészekre teszünk méztéri fiókot, vagy fiókokat attól függően
mennyi mézzel számolunk. Természetesen nem minden esetben van így, alacsonykeretes
fiók esetén 2 fiókban lehet a méhcsalád, 2 fiókon a méztér.
A
kaptárfiók mérete a keretekhez van igazítva. A fiók általában 10 keretes,
vagyis ennyi keret fér el benne maximum. De van 8, 11, 12 keretes fiók is. A
kaptárfiókok nagysága és magassága is eltér, attól függően milyen kaptártípussal
és kerettípussal méhészkedünk. Én B10 típusú kaptárral méhészkedem, ez azt
jelenti, hogy 10 keret fér el a fiókban. De még itt is eltér a fiókok
magassága, ugyanis E10-es fiók is használható, amelybe alacsony kereteket
tehetünk.
A
kaptárfiókba kereteket teszünk. Ezek eltérőek lehetnek: kiépített keret léppel,
vagy műlépes keret műléppel, amelyet a méhek kiépítenek lépes keretre. Ez a
keret fából készül, legjobb ha hársfából, ezeket össze kell állítani, általában
szögezzük. Az összeszögezett kereteket kifúrjuk és befűzzük dróttal, ebbe
olvasztjuk bele a műlépet. A keret ezután bekerül a családhoz amely kiépíti
lépes keretre.
A keret
tette lehetővé a modern méhészkedést, ugyanis mozgathatóvá váltak a lépek. És a
méhész ezáltal szabályozni tudja a családok fejlődését, tevékenységét, a
hordási időszakhoz vagy aktuális körülményekhez tudja igazítani a méhcsaládot.
A keret lehetővé teszi a pergetést, a lépek tárolását, a méhcsaládok kezelését,
átteleltetést.
Többféle
keretméret van, és többféle kaptárméret, kaptártípus is. Minden méhész szabadon
eldöntheti számára mi az ideális. A keret méretének meghatározása megfigyelés útján
a lép optimális nagyságához van kialakítva. Vagyis a méhanya számára milyen nagyságú
a legoptimálisabb lépméret, amelybe a legtöbbet tud fiasítani, és emellett
virágport és mézkészletet is lehet tárolni, illetve a méhek milyen nagyságú
lépbe tudnak mézet gyűjteni. Az is fontos szempont, hogy mennyire könnyen
mozgathatók a keretek. A nagyon nehéz kerettel nem jó dolgozni. Ezért alakult
ki a kb. 10 dm2 felületű lépes keret.
Én Hofmann
keretmérettel dolgozom, melyet B keretnek is neveznek: mérete 420x275 mm,
szélessége 35 mm, súlya 20 deka.
Tervezek E
kerettel is dolgozni, ez kisebb magasságú, de ugyancsak Hofmann keret, melynek
mérete: 420x170 mm, szélessége 35 mm.
Kopnak a méhek
Kristályosodás
A két
keret közötti részt nevezzük annak. A keretekben kiépített lép található, a két
keret között pár mm távolság van, Hofmann keret esetében 11 mm. Ezen a részen
járkálnak a méhek a kereten, ezt nevezzük léputcának. Az a jó, ha sűrűn
takarják a méhek ezt a területet. Előfordul az, hogy túl sűrűn takarják és nem
tudnak emiatt mozogni, a munkájukat végezni, ekkor új lépet vagy műlépes
keretet kell behelyezni, hogy fészket bővítsünk.
Méhanya
Méhcsalád
Méhjárat
Műlép
A viaszt
megtisztítva viaszlapokat nyomnak. Ez olyan lap, amelynek mindkét oldalán hatszögletű
sejtek mintázata található. Ezt a műlépet a méhész dróttal befűzött fakeretekbe
olvasztja, majd beteszi a kaptárba, amikor arra szükség van.
A viaszlap
illatos, minél több benne a viasz annál erőteljesebb illatú és annál
kívánatosabb a méhek számára, annál gyorsabban építik ki. A sejtmintázat segíti
a méheket, ilyen formájú és nagyságú sejteket építenek ki. A kiépített sejtekbe
fiasít az anya, ide hordják a nektárt, virágport, itt tárolják a mézet, virágport,
méhkenyeret, és ide építik a bölcsőket is.
A műlép
általában sárga színű, de ma már egyéb színű (piros, kék, fekete, zöld) műlép is kapható.
A mézelvétel folyamata. Elvesszük a mézes kereteket, lefedelezzük, majd pergetőgép segítségével a lépekből a mézet kipergetjük. A gép a centrifugális erő elvén működik, a henger alakú tartály falára csapódik ki a méz a keretekből, majd egy csapon ezt a mézet méztároló edényekbe töltjük.
Serkentés
Rakodó
kaptáros méhészkedésben egymásra teszünk kaptárfiókokat, általában legalul 1 fiókon
van a család, itt van a fészek, erre rátett fiókokban pedig mézet gyűjtenek,
készítenek a méhek. Pergetéskor ezt a mézet el akarjuk venni a méhcsaládtól, de
a fiók tele van méhekkel. Ezért használjuk a szöktetőt. Olyan eszköz, mely úgy
készült, hogy a méhek a fenti fiókból az egyel lejjebb lévő fiókba menjenek le,
de vissza már ne tudjanak menni. Pár nap után persze visszatalálnának, de addig
nem hagyjuk fent a szöktetőt.
Az
eszközön kis lyukak vannak, sokszor útvesztővel, a mézzel teli fiók alá
tesszük, így a méhek lemennek és méhektől mentesek maradnak a mézes keretek. Ezeket
visszük pergetni.
Olyan eszköz,
mely arra szolgál, hogy a kaptárban levő családot kisebb helyre szorítsuk be,
szűkebbé tegyük a fészküket. Általában azért tesszük ezt, mert a család számára
a legfontosabb az optimális hőmegtartás, a fészekhőmérsékletnek állandónak kell
lennie. Normális esetben a 10 keretes kaptárban 10 keretet foglal a család, de
tavasszal vagy ősszel nem foglal ennyi keretet, vagy ha igen, akkor a szélső
keretekben csak lézengenek a méhek. Ezért a legszélső kereteket kivesszük
egészen addig, amíg a család sűrűn nem takarja a léputcákat. Az üres helyeket a
kaptárban nem szeretik a méhek, mindenféle zugépítményeket készítenének ide,
ezért szűkítőt használunk, mely olyan mint egy keret, csak nincs benne lép,
hanem valamilyen szigetelőanyag: polisztirol, fa, kender stb.
Saját készítésű szűkítő. Fa keretbe beszorítom a 2cm vastagságú xps polisztoril lapot, a méhek csak nagyon lassan rágják meg, így több évig is használható, majd elég kicserélni a lapot
Tájolás
A méhek kirepülnek a kaptárból és beazonosítják a kaptárjuk pontos helyét a környezetben. A tájolás minden méh számára fontos: a fiatal méh amely először repül ki beazonosíthatja azt a helyet ahova vissza kell találnia, ha a család új helyre kerül tudniuk kell a gyűjtőméheknek hova kell visszatérniük gyűjtés során, hosszabb ideig tartó bezártság esetén újra kell tájolniuk magukat hol is vannak pontosan.
Téli beetetés
Vannak
méhészek, akik vándorolnak a méhcsaládjaikkal, vagy méhcsaládjaik egy részével.
Ennek az az előnye, hogy több mézet tudnak gyűjteni, és több alkalommal tudnak
gyűjteni egy éven. A méheket éjszaka kell szállítani, mindig olyan helyre, amelyet
előre kinézett a méhész és amely helyen való tartózkodásra engedéllyel rendelkezik.
A méhlegelő olyan nagyságú kell legyen, ahol megéri tartózkodni több napig.
Általában akácvirágzáskor vándololnak a méhészek, mivel Dél-Magyarországon
május elején virágzik az akác, északon viszont május 20. körül kezd, így több
alkalommal is tudnak akácot pergetni.
0 Comments
Megjegyzés küldése