Télre befejeződött a méhészszezon. Minden lényeges munkát elvégeztünk, beteleltettük a családokat. Nem marad más hátra mint a megfigyelés. Érdemes hetente megnézni a méhcsaládokat nem történt-e valami váratlan esemény, amely beavatkozást igényel. A havazás, amely manapság egyre ritkábban fordul elő eltömítheti a kaptárbejárót, így a méhek nem jutnak levegőhöz. Ráadásul rá szokott fagyni a hó a kijáróra. Ezért amikor havazik utána mindig felnézek a méhekhez, hogy szabaddá tegyem a kijárót. Fontos, hogy a levegő áramolni tudjon.

Ahol gondot okoznak a cickányok, egerek ott egérrácsot érdemes feltenni. Egyszer előfordult velem, hogy tavasszal az egyik kaptárban elpusztult cickányt találtam, szerencsére fészket nem. 8 mm-es résen is képesek bejutni. Az egérrács ezért hasznos, én viszont eddig még egyszer sem használtam. Ősz végén feltesszük és februárban, vagy március elején mikor élénkülnek a méhek leszereljük.

Mi történik télen a fészekben? A méhek fürtbe húzódnak, felülről szigeteli őket a mézréteg, amelyből lassanként fogyasztanak. A fürt szélén kb. 5˚C van, a fürt belseje felé haladva egyre melegebb, legbelül 33 fok. Ha fiasít az anya, akkor ezt a magas hőmérsékletet egész végig fenntartják a fürt belsejében, ami plusz munkát jelent számukra, ezért az a jó, ha egy pár hónapig nincs fiasítás.

Fontos a téli takarás felhelyezése, amelyet még októberben vagy novemberben felteszünk. Ez nálam egy zsák takarás, majd polisztirol lap, és szőnyegdarab méretre vágva.

Télen nagyon hirtelen viharos szelek érkezhetnek. Előfordult már velem olyan, hogy az erős szél lefújta a kaptártetőt és a takarást is, a család pedig napokig takaratlan volt. Ennek elkerülése érdekében madzaggal átkötöm a kaptárt, hogy a tetejét ne fújhassa le a szél. Emellett követ, téglát, karót is használok nehezékként.

Amit kivettünk a kaptárból vagy amit fel fogunk használni azt tegyük el úgy, hogy ne érje kár. A polisztirol vagy szőnyeg vagy bármilyen szigetelést, fóliát, zsákot megrághatja az egér, ezért tegyük zárt helyre. Ugyanúgy minden egyéb eszközt tegyünk olyan helyre ahol nem éri nedvesség, vagy nem piszkolódik. Ellenőrizzük a kereteket, ha kell kénezzük, vagy kezeljük ahogyan számunkra megfelelő a viaszmoly lárvája ellen.

Télen érdemes tanulni. Először is van egy füzetem, amelybe egész éven feljegyzem mi történt a méhcsaládokkal, ez a méhésznapló nagy segítség. Átnézem a jegyzeteket és megállapítom miben hibáztam, majd megkeresem a megoldást arra, hogyan tudnám jobban, észszerűbben, hatékonyabban csinálni ezt a feladatot. Eltervezem a következő évet: hány családdal bővítek, mely családoknál van gyenge anya, mely családokra kell jobban odafigyelni tavasszal, mennyi keretre van szükségem, mennyi műlépre, mennyi cukorra és hasonlók.

Eltervezem a pénzügyi keretet is, kb. mennyi pénzre lesz szükség tavaszra, és mire kell ezt a pénzt fordítani. Vannak méhészek, akik vándorolnak, ők azt is eltervezik hova vigyék a családjaikat, a repcét már ősszel elvetik, így ezt lehet tudni, az akácosok adottak, a napraforgót azonban csak tavasszal tudják meg. Én nem vándorlok, bár ahogyan a méhészet alakul, lehetséges, hogy előbb utóbb erre is szükség lesz. Be kell tervezni egyéb kiadásokat is. Főleg a nagyobb összegűeket, mint pl. pergető vásárlása, helységek felújítás, autóvásárlás stb. És természetesen azt is, honnan lesz ezekre forrás.

Vegyünk könyveket, vagy kölcsönözzünk ki, és olvasgassuk, nézzünk videókat, olvasgassunk cikkeket, stb. Beszélgessünk el más méhészekkel, ők mit csináltak, mit terveznek és hogyan. A tapasztalatcsere nagyon fontos. A tervezés pedig elgondolkoztat. Én egyébként mindig azt csinálom, hogy vannak oktató videóim amelyeket rendszeresen megnézek. Ha márciusi munkálatokra készülök, akkor a márciusi teendőkről szóló videókat februárban nézem meg, az áprilisi munkálatokról szólókat pedig márciusban. Mindig korábban, hogy fejben felkészülhessek. Ugyanezt teszem az írott szöveggel is.

Télen aki teheti műhelymunkákat is végezhet. Ez egyébként a méhészek körében alap dolog. Érdemes kaptárakat, hozzávalókat készíteni, kaptárt festeni, kereteket készíteni, befűzni. Általában februárban kezdek hozzá a munkákhoz, vannak gépeim: gyalu és fűrészek, melyek segítségével kaptárlaljakat, fiókokat, tetejéket, rácsokat, szűkítőket készítek. A keretekkel majd később foglalkozom, már tavasszal, azokat veszem, nem készítem. A festést is tavaszra hagyom. Mindig annyi kész kaptárt készítek, amennyi bőven elég az adott évre, sőt a következőre is, így nem kell sietnem a munkákkal és a festéssel. Télen is lehet festeni meleg helységben. Ezzel elkerüljük azt a hibát, amelyet egyes méhészek elkövetnek, hogy tavasszal pár nappal az előtt festenek, hogy beletennék a családot a kaptárba. A méhek érzik ezt a szagot és irritálja őket. Mindig hetekkel az előtt fessünk mielőtt felhasználnánk a kaptárt.

Február végére általában beköszönt a jó idő pár napra, ilyenkor érdemes kilátogatni a méhekhez vajon gyűjtik-e a virágport. Ha elég intenzíven gyűjtenek napokig, akkor érdemes lehet 2-3 dl híg szirupot betenni nekik, de nem muszáj. Ha tehetjük, akkor inkább hagyjuk őket pihenni még legalább március közepéig. Pontosan tudják mit csinálnak.

Vannak olyan helyek, ahol már február közepén aktívak a méhek, itt már muszáj a méhésznek reagálnia. Nálunk csak március közepén éledezik a család, bár február végén már gyűjtögetik a virágport, aztán rendszeresen beköszönt a hideg. Akik nem jól teleltettek be, azoknál elfogy a mézkészlet már februárban. Itt nincs más megoldás, mint az etetés. Vannak akik cukorlepényt adnak, ezt nem tartom jó megoldásnak. Sokkal jobb izocukor szirupot adni a méheknek, azt nem kell átalakítaniuk és azonnak tudják fogyasztani, tárolni. Így nem kopnak a méhek feleslegesen.