Nyár végén, augusztusban már a következő szezonra kell készülnünk. Serkentéssel elérhetjük, hogy az anya sokkal több petét rakjon, mint amennyit természetes módon szeretne, mivel nekünk szükségünk van a jelentős méhpopulációra a téli időszak átvészelésére. Ekkor táplálhatjuk a méheket cukorszirupba tett vitaminokkal, immunerősítőkkel, fehérjés lepénnyel. Ősz elején, szeptemberben történik a téli beetetés sűrű cukorsziruppal: 3:2 arányban, egy családra vetítve nagyjából 15 l-re van szükség. Az atkaírtást is ebben az időszakban kell elvégezni.

Ősszel a tömeges méhelhullás teljesen normális, a télre való felkészülés során a populáció fele is odaveszhet. Ez teljesen egészséges, normális, a betegségeket hordozó gyűjtögető méhek így kiszelektálódnak, nem kerülnek be a téli fészekbe, megakadályozza ezzel a tetemek felgyülemlését.

Amikor a méhek a vitellogenin nevű fehérjével töltődnek fel, hosszabb ideig élhetnek, évekig mint a méhanya és akár 8-10 hónapig mint a téli méhek. Amikor a méhek gyűjtögetőkké válnak, akkor ezeket a fehérje tartalékokat másoknak adják át, hogy ne vegyenek el a család többi tagjától értékes fehérjeforrásokat, ezzel megakadályozva a kolónia elöregedését. A magukat kidolgozó gyűjtögető méhek betegségekre hajlamossá válnak, veszélyeztetik a vírusok és a nozéma, így télre nem maradhatnak, tulajdonképpen öngyilkosságot követnek el, elrepülnek messzire hogy elhulljanak. A téli fürtben így erős egészséges kövér téli méhek maradnak, tele vitellogeninnel, amely megvédi őket az öregedéstől. 

Szeptemberben a méhcsalád a téli fészkük kialakításához látnak, összébb húzódnak, lecsökken a fiasítás száma, a keretek felső része már tele van fedett mézzel. A betegségre hajlamos gyűjtő méhek elhullanak, maradnak az éppen kikelő erősebb méhek, amelyekkel már nem szabad sok munkát végeztetni.

A serkentés nagy részét augusztusban végezzük el, szeptemberre marad a téli élelemkészlet feletetése. Szeptember 20-ig ezt végezzük el, 3:2 arányú cukorsziruppal. A méheknek ezt a szirupot még át kell alakítaniuk, érlelniük kell így ez energiába kerül, a szirup egy részét saját szükségletre fogyasztják el. Vagyis mindig többet adjunk nekik, mint amennyit számolunk. Ezek a méhek már nem kopnak, mert nem repkednek, csak nagyon keveset. A repkedő méhek virágport gyűjtenek, ezekre nagy szükségük van, ezzel töltik fel vitellogenin szintjüket, ami hosszú hónapokra életben tartja őket. Ne adjunk nekik fehérjés lepényt, ez már késő. Legközelebb csak tavasszal, hogy ne dolgoztassuk őket fölöslegesen.

Elkészítem a szirupot és... 



Etetőkbe töltöm a szerint mennyi cukorszirupot igényelnek az egyes családok.

Ha jól serkentettünk, akkor virágport is hordanak. Miután átnéztem a családokat, és nagyon kevés virágport találtam én is tartottam tőle, hogy nem lesz elég virágporuk, de egész szeptemberben, októberben amikor lehetett folyamatosan hordták és az éven is hordják. A virágpor egy része már eleve a mézréteg alatt van, így azért nem látható. Ezt a virágport erjesztik, méhkenyeret készítenek belőle, a nyers virágport ugyanis hamar megromlik.

Fontos, hogy a téli készlet beetetése szeptemberben történjen, mert ha késünk vele, akkor nem fedik le, nedvességet kap, felhígul, kristályosodik és erjedni kezd. Ez hasmenést okozhat. Nem jó az sem, ha túl sok készletük van, ugyanis ilyenkor nem marad hely a fiasításhoz, márpedig az anya még szeretne fiasítani. Nálam megfigyelhető az éven, hogy a méhcsalád átvonult a másik oldalra. A fészek jobb oldalon volt, most a teljes család bal oldalra vonult és jobb oldalt maradtak a mézes keretek. A fedett mézen nem telelnek.

Mivel a család összébb húzódik, érdemes fészket szűkíteni. Vannak méhészek akik 10 kereten hagyják a családot (akik 10 keretes rakodót használnak, mint én), én azt tapasztaltam, hogy ez nem jó. Főleg akkor nem ha a család összehúzódik és csak 6-7 keretet takarnak. Ha többet takarnak, akkor lehet 10 keret bent, de minél szorosabban vannak annál jobb. Ezért ilyenkor szűkítek, XPS poliszirolt használok. Kiveszem a felesleges mézes kereteket és elteszem a következő évre a rajoknak és új családoknak, vagy beteszem tavasszal szélső mézes keretnek a családokhoz. Felül még fóliatakarás van a családokon, ezt később kicserélem. A fóliatakaráson pedig két réteg takarás szőnyegből és egyéb szigetelőanyagból. Takarjunk jól. 

Októberben nem kell a fészket bántani, nehogy az anya megsérüljön, és fölöslegesen ne zavarjuk a méheket. Ilyenkor már alig repkednek, nincs is nagyon mit gyűjteni. Van egy-két virág ami ilyenkor virágzik, ültettem belőlük a méhek közelébe, hogy onnan gyűjtsenek virágport.

Ha megnéztük a családot és látjuk, hogy még mindig van felesleges keret, akkor ki lehet venni. Az utolsó keret után, amelyet takar a család hagyjunk még 2 mézes keretet.

Ilyenkor végzem az atkairtást. Háromszor füstölök hetente 1-1 alkalommal legalább 10-15 fokban. Vannak akik oxálsavval végzik el a kezelést. Miután befejeztem a füstölést, kicserélem a takarást téli takarásra. Ez úgy néz ki, hogy a fóliát zsákra cserélem, erre megy a 3 cm-es polisztirol és két szőnyeg takarásból egyet hagyok a tetejére. A zsákra azért van szükség, mert télen a pára felfelé csapódik és a fóliáról visszahullik a méhekre, ami zavarja őket. A zsákon viszont egy része a párának átszűrődik. Kora tavasszal az első átvizsgáláskor láttam meg a különbséget a fóliatakarás és a zsáktakarás között. 

A kereteket elraktározom, és ezek egy részét kiselejtezem, a többit meghagyom. A lépek nagy ellensége a viaszmoly, ez ellen tenni kell. Kénlapokat elégetve fertőtlenítek ellenük, nem a legjobb megoldás, de valamit lépni kell. Mechanikusan is eltávolítom a viaszmoly lárváit ha tudom. Tavaly komoly károkat okoztak, vagy 30 lépemet megrágták. A lárva utakat fúr a lépekbe, oda ürít és pókhálószerű réteget fon oda. Tönkre teheti az összes keretet ha nem vigyázunk.

Csak pár éve kezdtem méhészkedni így nem csináltam még viaszolvasztást, de eljön az ideje, már gyűlik a viasz. Ilyenkor kell elvégezni ezt a munkát, majd tavasszal beadni műlépért cserébe.

Novemberbenbefejeződnek a kinti munkák, ültethetünk fákat, terepet rendezhetünk. Bent pedig elkezdhetjük a műhelymunkákat. Én szeptemberben már elkezdem, kaptárakat, fiókokat készítek, jó időben még festeni is lehet.

Vannak méhészek akik zárt helyen teleltetnek. Ilyenkor kell behordani a családokat száraz helyre. Ha egészen nyílt terepen vannak a családok, akkor tegyünk ez ellen: építhetünk szélfogókat.

Minden éven előfordul, hogy egy-egy család kipusztul vagy megüresedik a helye, ilyenkor elrendezhetők a kaptárok az üres helyeket kipótolhatjuk szélről elvett kaptárokkal. De ezt tavasszal is el lehet végezni. Az új családokat mindig érdemes árnyékos helyre tenni, ezeket a családokat aztán késő ősszel vagy tavasszal áttehetjük napfényesebb helyre és az árnyékos helyre kerülnek majd ismét az új családok.