Az elmúlt években gyakran előfordult, hogy a méhcsaládok mindenféle jel nélkül egész egyszerűen eltűntek a kaptárakból. Sokszor ez télen történt meg, amikor nem lehet beavatkozni, tavaszra üresek voltak a kaptárak és a méhészek értetlenül álltak a dolog mögött. Mindenféle elképzelésekkel előálltak, biztosan az atka volt, vagy olyan vegyszerek, mezőgazdaságban alkalmazott szerek, (pl. csávázószerek) melyeknek kárjelei nem mutatkoztak még meg az aktív szezonban, stb.

Az biztos, hogy ez a jelenség létezik, méhcsaládok tűnnek el rövid idő alatt. Vajon vannak-e ennek jelei? Megmagyarázható-e mindez? Vannak-e mégis előjelei ezeknek az eltűnéseknek? Igen, vannak, és igen, megmagyarázhatók ezek az eltűnések. Nem mindegyik, de a nagy többség igen. Természetesen végbe mehetnek olyan váratlan történések, melyek hirtelen kipusztítanak egy-egy családot. Itt inkább arról van szó, hogy a kipusztulás esetén egy folyamatról beszélhetünk, a folyamat több lépcsőből áll, ezek összhatása eredményezi a méhcsalád kipusztulását.

Ennek a kipusztulási folyamatnak a lépései a következők:

  1. Tavasszal van egy látszólag egészséges családunk, átteleltek a méhek, beindul a fejlődés. Azonban olyan stressztényezők lépnek fel, melyek a méhcsaládot visszatartják a fejlődésben: gyenge az élelmezés, tehát alig van mit enniük, beköszönt a hideg, sokszor tartósan néhány napra, ekkor rendszeresen elfogy a virágpor, elfogy a víz, esetleg már mézkészletük is alig van. Belefuthatnak olyan méreganyagokba, sőt jelen lehetnek olyan méreganyagok, melyek a méhek egyes egyedeit tizedelik. Valamint felszaporodnak a paraziták, elsősorban a nozéma, vagy ősszel az elhanyagolt atkaírtás következtében az atka és az atka miatt a vírusok is jelen vannak a családban.
  2. Kialakul egy fertőzési hurok, a nozéma és a vírusok felszaporodnak, megjelenhet sőt szinte biztosan megjelenik a hasmenés, ez tovább segíti a nozéma terjedését, az egyes egyedek immunrendszere legyengül, a család teljes immunrendszere is károsodik. A nozéma fertőzéssel általában a gyűjtőméhek hullanak el, de már a dajkaméhek és a tisztogató méhek azok, melyek megfertőződnek. 
  3. A család erre úgy reagál, hogy megpróbál megtisztulni a fertőzéstől. A beteg méhek jellemzői, hogy nem a kaptárban pusztulnak el, ha érzik, hogy betegek, akkor szándékosan elhullanak valahol kint, nehogy a fertőzést bevigyék a családba. A fertőzött, beteg gyűjtőméhek tehát elkezdenek elhullani, megfogyatkoznak. Ez tavasszal meglátszik a családon, hiszen csak néhány ezer méhből áll a család. Ha a méhész észreveszi ezt a problémát és beavatkozik ahogyan kell, vagy a család erős és legyőzi a betegséget, akkor megtisztul a család és visszatér az élet a régi kerékvágásba, ismét fejlődésnek indul a család. De ez a folyamat mindenképpen veszteséggel jár, a gyűjtőméhek elhullanak, és a középidős még gyűjtésre nem alkalmas méhek kénytelenek átalakulni gyűjtőkké. 
  4. Ezzel a folyamattal kialakul egy kihűlési hurok. Ezek a hurkok önmagukat erősítő folyamatok, ha nem sikerül megakasztani a folyamatokat, akkor a pusztítás elkerülhetetlen. Mivel megcsappant a méhek száma, így hidegebb időben a fiasítás egy része takaratlan maradhat. Ahogy a kikelt méhek is fázhatnak a kisebb létszám miatt.
  5. A kihűlő fiasítás egy nagy probléma, mert odavész az utánpótlás. Amikor a takaróméhek hiányoznak, nincs elég méhmennyiség, amelyek takarnák a fiasítást, ekkor kihűlnek, a lárva elveszíti a színét és feketévé válik. A méhcsalád épp olyan mértékben növekszik, amilyen mértékben takarják a fiasítást a már kikelt méhek, ők lesznek a takaróméhek. Kihűlő fiasítás általában akkor keletkezik, amikor a méhész túl gyorsan próbálja bővíteni a családot, egy-két kerettel több keret van a fészekben mint kellene és a család széthúzódik. Főleg tavasszal fordul ez elő. Ekkor a szélső kereteken levő fiasítás bajba kerülhet, a hideg beköszöntével a méhek fürtbe húzódnak vissza és a szélső keret fiasítás így takaratlan marad és megfázik. Vagyis a méhész oda nem figyelésének eredménye mindez. Ha hideg időben vizsgáljuk a méhcsaládot, de gyorsan dolgozunk, akkor nem okoz problémát a hidegebb idő, nem hűl ki túlságosan a fiasítás. Kezdő méhészek egyik nagy hibája szokott lenni a túl gyors bővítés, de bárkivel előfordul, hogy nem figyel oda, és hagyja, hogy a család túlságosan szétterüljön.Mikor a dinamikus növekedés helyett lecsökken a méhek száma és lecsökken a takaróméhek száma, a méhésznek nem lehet más dolga mint a szűkítés. A bővítést egy időre el kell felejteni, ehelyett ki kell venni azokat a kereteket, melyeket nem takarnak méhek elég sűrűn, csak annyi keret maradjon a fészekben, amennyit jól melegen tudnak tartani, szűkítsük le a fészket, és adjunk nekik szirupot, valamilyen vitaminnal, immunerősítővel, nozéma ellen. Az a méhcsalád, amely túlságosan szétterül, nem fog dinamikusan fejlődni.
  6. Ha nem sikerül megoldani a problémát, akkor a fertőzés sajnos megmarad a családban. A beteg vagy a bentlakó méhek egy része kirepül és elpusztul, csak beteg méheink maradnak. A méhcsalád igyekszik kintről élelmet szerezni, így a bentlakó méhek egy része gyűjtőkké válik, igaz, túl korán. Emiatt a gyűjtésük során kevesebbet képesek repülni és több időt kell pihenniük két repülés között, így a beszerzett élelem viszonylag kevés. A fiasítás egy része folyamatosan kikel, így van utánpótlás, nem tűnik fel, hogy drasztikusan csökkent volna a népességszám, de a méhek alultápláltak a kevés friss beérkező élelem miatt. Ennek következtében a méhek immunrendszere legyengül, a vírusok és nozéma terjedése tovább növekszik, kialakul az éhezési hurok. Emiatt a méhcsalád végül erőteljesen elkezd fogyatkozni.
  7. Elkövetkezik az összeomlás. A méhcsalád száma hirtelen nagyon drasztikusan lecsökken, mivel eltűnnek a gyűjtőméhek, már nincs helyettük utánpótlás, csak gyenge bentlakó beteg méhek maradtak. Az élelem elfogyott, vagy van ugyan egy kevés, de már nem eszik meg, esetleg megromlott, kizárólag fiatal méhek maradnak, melyek általában csomókban lézengenek, nem gondozzák a fiasítást, ha még van egyáltalán. Ezzel a méhcsalád kipusztul. 

A méhcsalád kipusztulásának hólabda effektusát mutatja be az ábra.
Ezek a folyamatok egymást erősítik és eljutnak egy olyan fázisba, ahol a méhcsalád már nem tud megújulni és kipusztul. A méhész feladata az, hogy már a legelső lépés se következzen be, de ha bekövetkezik, akkor minél korábban beavatkozzon


Látható tehát, hogy több folyamat együttes hatása szükséges ahhoz, hogy egy család kipusztulása végbemenjen. A méhész minden egyes folyamatba beavatkozhat és megfordíthatja a romlást. A végeredmény azonban kérdéses, mert bekövetkezhet valóban olyan esemény amely miatt menthetetlenné válik a család. Pl. 2020-ban akácpergetés után több mint két hétig erős széllel járó hideg, esős idő köszöntött be, a méhcsaládok eleve alig rendelkeztek készlettel, semmit nem tudtak gyűjteni, és ez alatt a két hét alatt négy családom is kipusztult. Amikor valakinek erősen atkafertőzött vagy nozémás családjai vannak, egy ilyen időszak kiírthatja akár a teljes méhállományát is. De meghatározó folyamat lehet az is, ha egy mérgezéssel találkozik a család, pl. a gyűjtőméhek egy permetezésbe futnak bele és elpusztulnak, vagy újabban a csávázószereket okolják a méhek legyengüléséért, ha eleve gombák, vírusok, spórák gyengítik a méheket, ez végzetes lehet.

Ami az egészben a legrosszabb, hogy a méhész sokszor észre sem veszi azt, hogy a méhcsalád beteg és fogyatkozik, mert nem láthatók a jelei egészen addig, amíg már késő lehet. Vannak olyan hobbiméhészek, akik csak hetente 1-szer érkeznek foglalkozni a méhekkel, vagy még ritkábban, így ez alatt a pár nap alatt bekövetkezhetnek ezek a visszafordíthatatlan változások. Sajnos ezekre fel kell készülni és elfogadni, hogy mindet megtörténhet. A méhész feladata figyelni a jelekre, eltérésekre, és azonnal reagálni, amint észreveszi, hogy valami nem stimmel.

A legfontosabb, hogy a méhek melegen legyenek, jól takarva, minden léputca zsúfolt legyen, a fiasítást jól takarják. Tavasszal a gyors bővítés helyett szűkítsünk bármennyire is szeretnénk már bővíteni, a legfontosabb, hogy melegen tartsák magukat és a fiasítást, ez a fiasítás fogja ugyanis leváltani a telelő méheket áprilisban a nemzedékváltás idején. Biztosítsunk nekik vizet, tavasszal végig serkentsünk, a cukorszirupba tegyünk vitaminokat, immunerősítőt, nozéma elleni készítményeket, használjunk illóolajokat atka ellen. Ha tudunk, adjunk nekik fehérjés lepényt, mindig álljon rendelkezésükre elegendő táplálék. A megelőzés jobb, mint ha már a beteg családokat kellene valahogyan meggyógyítani. Ha nem jól teleltetjük be a méhcsaládot, fertőzöttek a keretek, a mézkészlet, kevés a méz, atkás a család, nem foglalkoztunk eleget az atkaírtással, nagy a nedvesség a kaptárban akkor tavaszra a család kipusztulhat, vagy tavasszal fog kipusztulni. A méhcsaládok egész éves odafigyelést igényelnek.