Néhány éve találkoztam egy kutatási eredménnyel, melyet egy időre elfelejtettem, de nemrég újra eszembe jutott. Nem kapcsolódik közvetlenül a méhészethez, de úgy éreztem itt lehetőség van ennek megosztására. Foglalkoztam már környezeti kérdésekkel, és rendre felemlítem az intenzív mezőgazdaság káros mivoltát, ez a cikk ezt mutatja be.

A kutatás azt vizsgálta milyen mennyiségben csökkent vagy növekedett az adott növényfaj ásványianyag és nyomelemtartalma valamint vitamintartalma. Ez azért fontos, mert biztosan mindenki észrevette az életében, hogy folyton éhes, hiába eszünk naponta 3-szor bőségesen, sokszor egy óra múlva már ugyanolyan éhesek vagyunk és folyton nassolnunk kell valamit. Azt is megfigyelhettük magunkon és másokon, hogy nem vagyunk annyira energikusak, egészségi állapotunk jelentősen rosszabb mint szüleinké, nagyszüleinké, könnyebben fáradunk. Hallhattunk történeteket arról, hogy 2 szelet zsíros kenyérről és egy darab szalonnáról, vagy 3 darab krumpliról egész nap eldolgoztak a mezőn.

A kutatást a Gödöllői Agrártudományi Egyetem végezte 1966-1990-ben, tehát nem mai a tanulmány, de biztosak lehetünk benne, hogy ma a helyzet még rosszabb. 1966-ban amikor a műtrágyázás, a gyomírtózás és a rovarírtók használata még minimális volt, vagy nem is alkalmazták számít a bázisévnek. Néhány évtized múlva 1990-ben már intenzív mezőgazdálkodás folyt. Ekkor készült a vizsgálat másik része. A szántóföldi körülmények között termesztett növények mikroelem és vitamintartalma meglepő eredményeket hozott 24 év után.

Ásványianyag és nyomelemtartalom mennyiségében a búza 50%-ot, a kukorica több mint 80%-ot veszített, a burgonya 13%-ot, az árpa 62%-ot. Ne csodálkozzunk azon, hogy a kenyér és pékáru ma nem tápláló, ahogy bármi ami kukoricából készül. Ugyanakkor ezekkel táplálják az állatokat is, tehát a hús minősége is gyengébb. Ezért is szükséges ma már rengeteg egyéb hozzávalót tenni ételeinkbe, az állati tápokba, amelyek egy része nem egészséges. Ugyanakkor a rossz minőségű gabonafélék, melyeket ráadásul gyomírtóznak a kiváltói olyan betegségeknek, mint a gluténérzékenység, és különféle allergiák, melyek egyre inkább népbetegséggé válnak.


Mikroelem vizsgálat 1966-hoz képest 1990-ben. Jelentős a csökkenés. Kérdés ma milyen lehet a helyzet? 



Vitamintartalmat vizsgálva a borsó több mint 50%-kal kevesebb vitamint tartalmaz, a káposzta 90%-kal, a tej 95%-kal, a paprika 88%-kal, a sárgarépa 40%-kal. Ez az eredmény egészen siralmas. Gyakorlatilag az intenzív mezőgazdálkodás következtében a talajokat teljesen kizsigerelték, a gyomírtók használata miatt nincs aljnövényzet, amelyek visszajuttatnák a tápanyagot. Mélyszántással tönkreteszik a felső talajrétegeket. És ezek következtében nincs szinte semmi vitamin zöldségeinkben. Gondoljunk bele mennyi zöldséget kell elfogyasztanunk ahhoz, hogy ugyanannyi vitamint vegyünk magunkhoz mint évtizedekkel ezelőtt. A tej gyakorlatilag minimális zsírtartalmú víz.


Vitamintartalom vizsgálat: 1966-hoz viszonyítva 1990-ben jelentős csökkenés történt, tejből, káposztából, paprikából majdnem teljesen eltűnt a vitamin



Legyen ez a kutatás egy jó példa arra, milyen károkat okoztunk az elmúlt évtizedekben, ha ezt folytatjuk akkor még rosszabb helyzetbe kerülhetünk és az emberiség fennmaradása is veszélybe kerülhet. Ugyanis a kieső vitaminokat, mikroelemeket mesterséges szerekkel, készítményekkel kell pótolnunk, ezek pedig nem kedveznek az emberi szervezetnek. Így még gyakoribbak lesznek az olyan betegségek, mint az ételallergiák, ételintoleranciák, valamint az általános fáradtság, minőségi alultápláltság.

Ha tetszik ha nem az elkövetkező évtizedek legnagyobb feladatainak egyike kell hogy legyen a talajok feljavítása, vissza kell juttatni a mikro és makrotápanyagokat, vitaminokat, nem mesterséges készítményekkel, hanem szerves formában. 

Forrás: okonatura.hu/cikk/asvanyianyag-es-vitamintartalom-osszehasonlitas-1966-es-1990