A méheknek sok vízre van szükségük. Nemcsak a fiasítás gondozásához kell, hanem a méz, vagy nektár hígításához is, a virágpor feldolgozásához. A méhek fontossági sorrendben nektárt, vizet és virágport gyűjtenek. Ebből is látszik, mennyire fontos számukra a víz.

A méhész feladata biztosítani ezt a vizet. Miért? Mert jobb a méhesen belül tartani a méheket minimális távolságban, mint hogy valahol a mezőn, útszélen, kutakban, bárhol máshol gyűjtsék a vizet. Ha közvetlenül a kaptárak mellett van az itató, akkor nem kerül nagy erőfeszítésbe bármikor kirepülni és behordani a vizet.

Tavasz elején még nem repülnek ki a méhek, de már ekkor is szükségük van vízre. Honnan szerzik ezt be? A kaptárban található kondenzvíz, vagyis a lecsapódott pára áll össze vízcseppekbe, illetve cukorsziruppal serkentünk, ennek nagy része víz, kisebb része cukor. 

A kérdés az, milyen vízre van szükségük a méheknek? Azt gondolnánk, hogy bármilyen jó. A csapvíz is megfelelő, sőt, az a legjobb. Azonban ez nem így van. A méhek virágport gyűjtenek, ezt csak rövid ideig tudják fogyasztani, ezért is gyűjtenek 1 hétre való mennyiséget és nem többet. Azonban ha nem tudják elfogyasztani, akkor el kell raktározniuk, mivel a virágport romlandó. Erre azonban nem képesek, viszont képesek rá a baktériumok és infuzóriumok. Az infuzóriumok apró mikroszkopikus csillós egysejtűek, véglények, papucsállatkák, ostorosok. A méhek ezeket az apró lényeket használják fel a virágpor tartósítására. Fermentálják a virágport: teletömik a sejtet, lefedik vékony mézréteggel és viasszal. A zárt térben levegő nélküli, szén-dioxidban gazdag közeg keletkezik és elkezdődik a fermentálás. Az apró kis lények pedig segítenek ebben a folyamatban, sőt nélkülözhetetlenek ebben.

Honnan szerzi be a méh ezeket az apró lényeket, baktériumokat? Ezek a véglények nem élnek a méhekben, külsőleg szerzik be, a vízből. Gyakran lehet látni azt, hogy méhek tömegei pocsolyákból, sáros állott vízből isznak. Ez a víz tele van élettel, erre van szükségük. Ha csak csapvizet adunk a méheknek, akkor azzal kárt teszünk. Egyrészt nincs ebben a vízben élet, másrészt károsítja a méhek emésztőrendszerét is.

A legjobb megoldás kútvizet, esővizet adni a méheknek, és ebből készíteni a cukorszirupot is. Milyen itatókban biztosítsuk nekik a vizet? Az teljesen mindegy, csak egy feltételt teljesítsen: ne fulladjanak bele a méhek. Több itató típus is van, melyek alkalmazhatók.

A méheknek lehetőleg meleg vagy langyos vízre van szükségük, így olyan megoldást alkalmazzunk, amely ezt lehetővé teszi: vagy vízmelegítőt alkalmazzunk, amely már inkább a profikra jellemző, vagy olyan itatóban adjuk, amelyben a vizet könnyen felmelegíti a Nap.

Még jobb megoldás, ha egy kis tavacskát készítünk, amelybe rendszeresen töltünk vizet, teszünk bele köveket az ásványi anyagok miatt és szénát vagy füvet a cellulóztartalom miatt. Sokáig állott, poshadt vizet ne adjunk, cseréljük le frissre.


Ebben az itatóban könnyen felmelegszik a víz. Egy tepsi, benne kavicsok és faszén. A méhek így nem fulladnak bele


Az ilyen fajta itatóban a víz könnyen felmelegszik. A csapon csepeg a víz, a kivágott deszkán a vékony vízréteget a napsugárzás könnyen felmelegíti




A virágpor fermentálásához, tartósításához szükségesek az apró lények, melyeket vízből nyernek, minél több az élet a vízben, annál inkább szükséges a méhek számára