A rablás a méhészetben azt jelenti, hogy a méhek más méhcsaládok kaptárjába berepülnek és készleteiket elveszik, kirabolják. Akkor fenyeget rablás, amikor a méhek röpködnek, de nincs mit hordani, vagyis nincs nektárgyűjtés. Ekkor kapóra jön nekik a más családok mézkészlete.

A krajnai méh alacsony rablóhajlamú.

A rablást leggyakrabban a méhész idézi elő hanyagságával. Etetéskor hosszú időre nyitva hagyja a kaptárt, elfolyik a cukorszirup és ez az illat odacsábítja a szomszédos méheket. Rövid idő alatt ellepik a megtámadott méhcsaládot.

Nyár végén serkentéskor és kora ősszel téli beetetéskor a méhek intenzíven kutatják a nektárforrásokat. Ilyenkor kipróbálhatjuk mi fog történni ha egy adag cukorszirupot kiteszünk a méhek közelébe. Azonnal ellepik, megtámadják. Ugyanez fog történni akkor ha nyitva hagyjuk a kaptárt vagy az etetőt amibe a szirupot tettük. Vannak olyan készítmények, amelyeket tavasszal használok, illóolajok, melyek kimondottan csábítják a méheket. Ezért amikor tavasszal serkentek minden egyes családnak adni kell a szirupból, mert ha csak néhány kapna, akkor azok, amelyek nem kaptak hajlamosak lennének megtámadni azokat a családokat, amelyek kaptárában érzik ezt az illatot.

A rablást kutatás előzi meg. Vannak felfedező méhek, kutatóméhek, melyek keresik a nektárforrást. Ezek a méhek kilesik mikor nem figyelnek az őrök és berepülnek. A bentlakók megküzdenek a betolakodókkal és leszúrják őket. Ha a rablás sikeres, a rabló méhek durván megrágják a lépeket, feltépik a fedett mézréteget. Innen észrevehető a kaptárban a rablás. Ha a család gyenge, anyátlan könnyen kirabolhatják. A rabló család azonban sokszor nem jár túl jól. A gyenge, beteg családtól ugyanis legtöbbször betegségeket visz haza, vagy nagy mennyiségű méhatkát. Az atkák ezután elszaporodnak az erős családban és elkezdenek elhullani a méhek. A méhész pedig csodálkozik hogyan lehetséges mindez, hiszen atkát irtott. Ezért is fontos, hogy minden egyes családunk erős legyen és a szomszéd méhészek családjai is erősek legyenek, és tegyünk meg mindent a rablás megakadályozása érdekében.

A rablást könnyebb megelőzni mint megszüntetni. Mindig akkor etessünk amikor a méhek már nem repkednek, általában estefelé. Híg szirupot ne adjunk be napközben meleg időben. Nálam is előfordul persze hogy csak ekkor érek rá, ilyenkor határozottan, gyorsan dolgozok. Felemelem a kaptártetőt, gyorsan beöntöm a szirupot és lefedem, majd ráteszem a kaptártetőt. Ha a méhcsaláddal akarok dolgozni, akkor nem öntöm ki a szirupot addig, amíg a családdal dolgozok. Ha kereteket veszek ki a családoktól akkor beteszem egy fiókba és letakarom.

Serkentésre, etetésre tavasszal vagy nyár végén kerül sor. Ekkor még bent vannak a bejáró szűkítők, nyáron ha serkenteni készülünk akkor pedig tegyük be a bejáró szűkítőt. Csak egy kis rés maradjon ahol a méhek ki-be járkálnak, így az őröknek és a családnak könnyebb dolga van elbánni a betolakodókkal. Nem történt még meg velem, hogy kirabolták egyes családjaimat, de Örösi Pál Zoltán: Méhek között című könyvében több módszert is ír, mit tegyünk ha a rablás folyamatban van:

  • Szűkítsük le a kijárót, hogy a méhek könnyebben védekezhessenek. Kedvelt szűkítés a kijáró elé ferdén odatett üveglap vagy celofán. A család oldalt betalál a kaptárba, a rablók egyenesen iparkodnak bejutni, ezért kell eléjük az akadály.
  • Fecskendezzünk vizet a rablókra esőszerűen vagy fújjunk rájuk füstöt.
  • Erős rabláskor a kaptár elejét vizes ronggyal takarjuk le, oldalt maradjon hézag, vagy időnként takarjuk ki- fekvőkaptárnál.
  • Bűzös anyaggal pl. olaj, petróleum bekent rongyot tegyünk a kijáróhoz.
  • Vigyük pincébe a rabolt vagy a rabló családot néhány napra, etessük. A rabló családot megismerhetjük onnan, ha a kijáróra szórunk lisztet, ez rájuk ragad és hazaviszik, ahol lisztnyomok vannak az a rabló család.
Etetéskor leszűkítem a bejáratot, hogy a család meg tudja védeni a fészket támadás esetén.