A modern méhészkedés akkor kezdődött, amikor a mozgatható kereteket kitalálták. A méhek eredeti lakhelyükön, pl. egy faodúban lépeket építenek egymás mellé, amennyire éppen szükségük van. Ha bővíteniük új lépeket építenek. A régi méhészkedésben a méhek szintén szabadon építettek lépeket nem lehetett őket szabályozni. Mézelvételkor pedig minden lépet ki kellett vágni, így a méhek újra a semmiről kezdték az építést. A keretek megjelenésével a méhész már szabályozni tudta a méheket, és nem volt szükség a lépek kivágására, újra lehetett használni.

Azáltal, hogy a kaptárakban mozgatható keretekkel dolgozhatnak a méhészek, 3 változás történt:

  1. a méhek a megfelelő sablon (műlép) szerint építenek, nem bármilyen nagyságú és vastagságú lépeket
  2. az anyarács miatt az anya ugyanazokba a lépekbe tud fiasítani, amelyek a fészekben vannak, egy éven többször is tud egymás után ugyanabba a lépbe fiasítani, mézelvételkor pedig a fiasítás és a méztér elkülönül egymástól, így méhek nélkül elvehetjük a mézet
  3.  a méhész mozgathatja a kereteket, így helyet csinál vagy helyszűkét, ezzel a fiasítás és a méz nagyságát szabályozhatja. Ezzel szabályozható a rajzás is, és sokkal nagyobb méretű családokat hozhatunk létre, mint a természetben lehetséges lenne, a méhcsalád nagysága ugyanis a természetben kisebb mint amilyet a méhész a hordási időszakra felerősít, létrehoz

A lép a fa keretben van. Ez úgy készül, hogy adott sablon szerint elkészítik a kereteket a gyártók, ezt össze kell szögezni, kilyukasztani vagy a felső és alsó lécet, vagy a két oldalsó lécet és dróttal befűzni. A drótba pedig beolvasztjuk a műlépet. Ez egy sablon, egy minta ami alapján a méhek kiépítik a műlépes keretet lépes keretté, ez a minta hatszögletű sejt, amely megfelel a munkásméheknek. Ha más méhekre van szükségük, pl. herékre, akkor átépítik a lépet, vagy ha építtető keretet teszünk be nekik, akkor saját maguk építik ki a lépet a herefiasítás számára. Ez a lép az, ami a méhek élettere. Ide fiasít az anya, innen kelnek ki az új méhek, ebbe hordják az élelmet, itt tárolják a mézet, virágport, méhkenyeret. Ezeket a lépeket aztán évekig használhatjuk, de van egy hátrányuk: elszaporodnak bennük a paraziták, baktériumok, penész. Emiatt az öreg, barna lépeket, amelyekbe sokszor fiasított az anya minden 3-4 évente le kell cserélni újakra.

A kaptárakban többféle keretméretet használnak egy országon belül is. Én B méretű keretet használok, melynek mérete 42x 27,5 cm, a lép mérete 39x24 cm, ez a Hunor kerettel megegyező. Ha valaki Langstroth-ot használ annak mérete 45x23,2, a lép mérete 42x20,5 cm. Ezen kívül még számtalan keretméret használható pl. Čechoslovák, Dadant. Ezekről másik cikkben lesz szó. Az összehasonlításuk helyett elegendő azt figyelembe venni, hogy a méhjárat 6,5-9 mm között van, keretek között pedig 11 mm, és ehhez kell igazítani a keretek méretét és számát. Általánosan 10 keretet lehet egy rakodókaptárba tenni, de a már említett Čechoslovák 11 keretes.

Ez a méhjárat a keretek és kaptárfiók falai, a keretek között valamint az alsó és felső kaptárfiók közötti tér. Vannak olyan kaptárfiókok, melyeknél alul van nagyobb tér (a keretek alja és a fiók alja közötti távolság nagyobb) és vannak olyan fiókok, melyeknél fent van nagyobb tér (B, Langstroth, Dadant fiókok, melyeknél a keret fölött még van 7-8 mm). A Hoffmann keretek, mint amiket én is használok (B méretű) nagyon jók a fészekben, ahol számít a pontos tér kialakítása a lépek kiépítésénél. Ha ezeket a kereteket használjuk, akkor felül a keretek és az anyarács között nagyobb tér marad (7-8mm) és ezt nem építik be viasszal vagy nem ragasztják be propolisszal, helyenként kiépítenek „viaszállványokat” hogy könnyebben közlekedhessenek.

A lép mérete meghatározott, a keretekhez van igazítva, amilyen a keretekbe olvasztott műlép mérete olyan a kiépített lép mérete is, a mézőrben kiépített lépek általában nagyobbak mivel azokat a keretlécig szokták kiépíteni a méhek. A kiépített lépek szélessége is meghatározott. Ez a termoregulációhoz, vagyis a hőszabályozáshoz és a fiasításhoz igazított. Egy fedett fiasítás számára kb. 12 mm-re van szükség, ugyanúgy a lép másik oldalán is. Egy lép szélessége tehát 24 mm. A két lép között pedig annyi helynek kell lennie, hogy 2 méh elférjen egymás mellett, ezt léputcának is nevezzük. Ez a távolság 11 mm.

A természetben épített lépekhez hasonlóan ezért készítenek a méhészek olyan keretméretet, amely igazodik a méhek elvárásaihoz. A lépek közötti távolság megfelel a méhek számára. A dajkaméhek még épp tudnak így etetni és járkálni a lépeken, hidegben a hőszabályozás és a szellőztetés miatt ez a távolság szintén megfelelő. Az anya nagyobb méretű, így szükséges, hogy a léputca 11 mm szélességű legyen. Télre leszűkítik 5-6 mm-re a mézzel fedett részeken a keretek közti távolságot, ez 1 méh eljárását teszi lehetővé, az anya nem járkál ezeken a részeken. Tavaszra aztán a méhek visszaalakítják a lépeket, hogy újra megfelelő legyen számukra a léputcák közti járkálás és az anya is fiasíthasson a teljes lépen.

A lépek tehát több szerepet töltenek be egyszerre a méhcsaládban:

  • tárolási szerep- nektárt, mézet, virágport, méhkenyeret tárolnak benne
  • szaporítási szerep- az anya ide petézik, a lépek sejtjeiben nevelkednek az új méhek, melyek kikelve a méhcsalád létszámát bővítik
  • hőháztartási szerep- ha nem lennének lépek, nem tudnák fenntartani a megfelelő fészekhőmérsékletet, mivel nagy üres teret kellene fűteniük


Két lép és közte a léputca. A méheknek 12 mm hosszúságú sejt kell, ebben növekszik az új méh kikelésig. A mellette levő keretben szintén ez a helyzet. Ahhoz, hogy a méhek járkálni tudjanak a kereteken, az új kikelő méhek ki tudjanak bújni 11 mm széles léputca szükséges. A kereteket úgy találták ki, hogy pontosan megfeleljen a méhek igényeinek, a hőháztartás szempontjából és minden egyéb funkciónak ideális legyen a méhjárat nagysága.

A lépek kártevője a viaszmoly. Ha a keretben volt fiasítás, akkor az álca bőre benne marad a sejtekben, ez a bábing és emiatt ez táplálékforrást jelent a viaszmoly lárva számára, mivel jó fehérjeforrás. Ha a mézőrbe olyan kereteket teszünk, amelybe nem fiasított az anya, ezekben nincs proteinforrás, nincs álcabőr. A viaszmoly lárvája itt nem tud életben maradni, a moly ezért kerüli is ezeket a lépeket, de szereti a barna kereteket. Ezekkel nem kell foglalkozni év közben, mivel a méhek járkálnak a kereteken, viszont ősszel amikor elvesszük a kereteket fokozottan ügyelnünk kell rájuk, nehogy a viaszmoly lárvája megfurkálja és tönkretegye.


Ebben a lépben még nem volt fiasítás, a színe világos, a méhek kiépítették, még semmit sem tároltak benne


Ebben a lépben már több éven keresztül volt fiasítás, a színe sötétbarna, itt nevelkedtek a méhek, valamint tárolóhelyként szolgált méznek, nektárnak, virágpornak és méhkenyérnek is. Az ilyen sötét színű lép még használható egészen addig, amít napfényre téve átlátszó. Lehetőleg 4 évente ezeket a lépeket ki kell venni a fészekből és kiolvasztani, mert elszaporodhatnak benne a paraziták, gombák, baktériumok, valamint minél többször volt befiasítva, annál szűkebb lesz a hely benne, így egyre kisebb méretű méhek kelnek ki a sejtekből.