Méhek vízfogyasztása télen

 

A méheknek az emésztéshez vízre van szükségük. Egész éven tudnak gyűjteni, de mi a helyzet télen? Ahhoz, hogy a mézet meg tudják emészteni víz kell, hogy higítani tudják. Honnan nyerik ezt a vizet?

A méhek télen fürtben helyezkednek el. Ha nem kapnak vizet kiszáradnak, ugyanis folyamatosan lélegeznek és ezzel vizet veszítenek. Ha azonban sok víz csapódik ki a kaptárban, akkor az megerjeszti a mézet, tönkreteszi, hasmenést okozhat, és penészedést a kaptárban. Ezt nagyon okosan oldják meg. A téli méhek ősszel feltöltik fehérjekészletüket, így télen csak könnyen emészthető mézet esznek. A méz 83% cukor és 17% víz, a méhek ezt nem tudják fogyasztani, a 60% körüli cukortartalom a megfelelő számukra. A következő folyamat történik:

C₆H₁₂O₆ + 6 O₂ → 6 CO₂ + 6 H₂O

A cukrot megemésztik, a cukorból és oxigénből szén-dioxid és víz keletkezik. Ezt a vizet és a mézben levő 17%-nyi vizet tárolják a testükben. Így nyerik télen a számukra szükséges vizet. Ezt a vizet aztán tárolják a belükben, de nem az egészet, ugyanis egy részét visszanyerik, újra felhasználják, tárolják a felsőbb emésztőrendszerükben mivel folyamatosan veszítenek belőle kilégzéssel.

Így néz ki egy telelőfürt alulnézetből. A méhek szorosan egy labda méretű csomóba húzódnak. 

A telelőfürt közepén meleg van, egyre kijjebb haladva hidegebb, a szigetelő héjon levő méhek fűtik a belső méheket, a páratartalom is változik. A hő és a pára felfelé száll, majd a nedvesség oldalra a kaptár hideg falai felé csapódik le és folyik le a a kaptár aljára. A felső takarás vagy fólia vagy zsák, itt is lecsapódik a pára és azt a vizet is felhasználják a méhek amikor arra szükségük van.

A fürtben szorosan helyezkednek el, ahol maegváltoznak az eredeti körülmények. A méhek képesek magas szén-dioxid szintet és alacsony oxigénszintet tolerálni. Az oxigénszint 15%-ra csökken (21%-ról), és a szén-dioxid szint megnövekszik 5-6%-ra (0,04%-ról). Ezt az alacsony oxigénszint-állapotot hypoxiának nevezzük, előnye a méhek számára, hogy a metabolikus folyamatokat minimalizálja, csökken a fogyasztás és a légzés száma. Valamint vizet tárol a fürtön belül és teljesen megszűnik a légáramlás. A páratartalom 45-70% körüli attól függően milyen a belső hőmérséklet.

A fürtön belül a méhek szomjaznak, míg a fürt szélén levők túl sok nedvességgel küzdenek. Emiatt a belül levő méhek egy idő után kimennek a fürt szélére és mézet szívnak fel, ezzel táplálékhoz jutnak és vizet szívnak magukba, míg a fürt szélén levő méhek a fürt belsejébe vonulnak, hogy megszáradjanak és felmelegedjenek.