A nozéma egy gyakori méhbetegség, melynek okozói spórás egysejtűek, a Nosema Apis és Nosema Ceranae. Tavaszi betegségnek tartják, a Nosema Apis esetében ez igaz is, tavasszal és ősszel jelentkezik, de a Ceranae nyáron is fertőz. Gyomorvésznek is nevezik, vagy májusi vésznek, mely hasmenéssel jár. A kaptáron belül vagy a kaptár külső falára kent ürüléket a tisztogató méhek el akarják takarítani, ezzel ők is megfertőződnek és tovább terjesztik. Az ürülék színe sárgásbarna. A májusi vésznek nevezett betegséggel miért most áprilisban foglalkozom? Mert jobb megakadályozni a terjedését, mint az elterjedt betegséget kezelni.

Új megfigyelések alapján azonban kijelenthető, hogy a Nosema spóra nem felelős egyértelműen a hasmenésért. A kaptár belseje és külső fala is tiszta, de a méhek egy része röpképtelen, csak a kaptár előtt ülnek, vagy egy kis csomóban vannak a kereteken és nem aktívak. A méhmennyiség jelentősen lecsökken, mivel a gyűjtőméhek válnak beteggé, amelyek távol ürítenek, és kaptártól távol hullnak el. A fertőzött család valószínűleg már télen is gyengébb, rosszul beetetett. Kedvez számára a 30-35 fokos meleg, és a kaptárban pont ilyen a hőmérséklet, a nagy hidegben elpusztul vagy visszaszorul a spóra.

Vizsgálatokból kiderült, hogy a nosema-fertőzés (bármelyik faj) immunszupressziót, metabolikus stresszt és lecsökkent élettartamot okoz. A parazitával fertőzött méhek hamarabb válnak gyűjtőméhekké, hamarabb repülnek ki a fejlődésükhöz mérten és emiatt gyengébbek lesznek. Mivel kevesebb energiával rendelkeznek, így csak rövid távolságokra képesek repülni és hosszabb ideig kell pihenniük két repülés között. Sokszor vissza sem térnek útjukról, vagy a kaptár előtt a fűben lézengenek.  Ezek a beteg gyűjtők aztán nem térnek vissza, folyamatosan új gyűjtőméhekre van szükség, melyek nem elég erősek, és szép lassan olyan folyamatok játszódhatnak le a családban, melyek elnépteleníthetik a családot. Ehhez egyszerre több folyamatnak kell végbemennie: nozéma fertőzés, vegyszerek, gyenge élelmezés, felszaporodik a varroa atka, megjelennek vírusok, legyengülnek a méhek, lecsökken a számuk, a gyűjtőméhek folyamatosan elhullanak és a család elnéptelenedik úgy, hogy korábban semmiféle jel nem mutatott erre. Az elmúlt években rejtélyes módon történtek ilyen családeltűnések, valószínűleg a sok előbb említett tényező együttes összejátszása okozta mindezt, nem pedig a nozéma.


A méhcsalád kipusztulásának hólabda effektusa, vagyis minden új folyamat rásegít, hozzájárul a család kipusztulásához. Látható, hogy a nozéma már a szezon elején jelentősen hozzájárulhat a méhcsalád kipusztulásához, vagy legalábbis legyengítéséhez. Innen még van visszaút, ha meggátoljuk a terjedését, csak néhány méh pusztul el és a család észre sem veszi a kórt.


A nozéma a bélben okoz problémát, a spórák elszaporodnak és hasmenést okoznak. Ez nem feltétlenül van így ahogy már korábban említettem. A családokon belül azonban egészen biztosan jelen van. Ha erős a család és csak pár fertőzött van akkor azok elhullanak és nem okoz más problémát. Érdemes tavasszal a méheknek olyan készítményeket adni, amelyek a belekre vannak jótékony hatással, és jelentősen visszaszorítják a spórák számát: ilyen lehet a Nozevit, mely csersavat tartalmaz, de ezt akkor érdemes, ha már látszanak a jelei a betegségnek.

Én gesztenyekivonatot használok megelőzésként, a Farmatant, (Magyarországon Farmacastan) amely bevonja a belek falát és megnehezíti a spóráknak az elszaporodását. Minden család az előírásoknak megfelelően kap belőle: ez 1 liter sziruphoz 1 grammot jelent hetente. Cukorszirupba teszem, barna színű lesz tőle a szirup. Ezt fogyasztják a méhek áprilisban.

Azt tudatosítani kell, hogy a nedves, párás, meleg kaptár olyan környezetet jelent, melyben a spórák, gombák, baktériumok könnyen szaporodnak. A száraz és savas környezet megteremtése az, mely meggátolja ezek szaporodását. Tavaszra a kaptár oldala és alja nedves, nyirkos, sokszor penészes, mivel egész télen párás, hideg belül a közeg. Amikor beindul a fiasítás hirtelen meleg lesz a fészekben, és ahogy egyre több a méh egyre nagyobb rész válik meleggé. Ebben a környezetben könnyen szaporodnak a paraziták, kórokozók. Nem egyszerű a küzdelem ellene. Sok méhész épp emiatt is alkalmazza az oxálsavas szublimálást, mely savas környezetet teremt a kaptárban, ez visszaszorítja a kórokozókat. Viszont csak nyár végétől lehet alkalmazni, így tavasszal más módszerrel kell élni. Ilyen módszer lehet a méhek emésztőrendszerének erősítése pl. a korábban említett gesztenyekivonattal.

Hogyan ismerhetjük fel a fertőzést? Az elpusztult méh potrohát a hüvelyujj körme és a mutatóujj ujjbegye közé csípjük, majd megnyomjuk, a bél tartalma kiürül, ha sárga- világosbarna, akkor egészséges, ha üveges fehér, az nozémás lehet, de a sárga bél nem jelenti feltétlenül azt, hogy nincs jelen a nozéma, sajnos szinte biztos hogy jelen van, csak nem olyan mértékű, hogy fertőzne.