A méhek hasmenését minden esetben a nozémához kapcsolják. Ez azonban nem kimondottan így van, a nozéma ugyan okoz hasmenést, de ez nem jelent problémát egészen addig amíg csak méhek egyedei betegek. A problémát a hasmenés okozza, ugyanis a nozéma gyors elterjedését segíti elő a családon belül. A nozéma spórák szinte biztosan jelen vannak minden családban, csak kordában vannak tartva, egészen addig, amíg nem jelentkezik a hasmenés. Meleg időben ezzel nincs gond, hiszen a méhek időnként kirepülnek üríteni, de mi van akkor amikor nem tudnak kirepülni és a kaptárba ürítenek, pl. télen vagy hideg időben hosszabb bezártság miatt?

Ekkor a tisztogató méhek feltakarítják az ürüléket és az bejut az emésztőrendszerükbe, ahol elszaporodnak a spórák. Minél több méh emésztőrendszerében jelenik meg annál gyorsabbá válik a fertőzés. Ez aztán elvezethet a nozéma fertőzéshez, amelyről más cikkben lesz szó. A méhek hideg időben nem tudnak kirepülni, és ez a bajok okozója. Meg kell értenünk mi okozhatja a téli hasmenést és ezt hogyan lehet megelőzni!

Mi okozza a méhek hasmenését és kaptárba ürítését a téli időszakban?

  1.   a hasmenés okozója a túl sok nedvességtartalom a székletben
  2. a túl sok nedvesség a felhigított étel vagy víz fogyasztásával történik. Ha a mézkészlet kristályosodik lesz egy szilárd halmazállapotú kristályos méz és egy folyékony rész. Ez a folyékony rész tartalmazza a túl sok nedvességet.
  3. a virágpor, cukor, fermentált szirup, ásványi anyagok nem okoznak hasmenést
  4. a pihenő és a pihenésük során megzavart méheknél jelentkezhet ürítkezés, de az erős családnál nem okoz jelentős hasmenést
  5. túl hosszú ideig tartó bezártság télen vagy a befedetlen mézkészlet okozhat hasmenést, mert ez a méz még túl sok vizet tartalmaz
  6. ha a bezártság alatt cukorszirupot adunk a méheknek vagy vizet kapnak az okozhat hasmenést
  7. ha a teljes testtömegükhöz képest a bélben tárolt ürülék eléri a 33%-ot az okozhat hasmenést, ez 35 mg vizet jelent méhegyedenként

A beteleltetés végére a méheknek le kell fedniük a kereteket, a nyitott mézes keret a nagy nedvességtartalom miatt veszélyes lehet, de nem feltétlenül jelent mindig problémát. Nálam is előfordul, hogy a méhek nem minden kereten fedik be a mézet.

A telelőfürtben tehát jelentkezhet hasmenés mégpedig a nedvességtartalom egyensúlyhiánya miatt, túl sok folyadék halmozódik fel a méhekben. Ezt a méhek úgy oldhatják meg, hogy az anya elkezd fiasítani. Az anya télen is fiasíthat, ha erre szükség van, ezzel ugyanis a fölösleges nedvesség egy részét a fürtben elvezethetik a fiasítás számára, minden méh lead egy bizonyos mennyiségű vizet a fiasításnak, így szabadul meg a fölöslegtől.

A méhek télére mézet készítenek és tárolnak, ezt fogyasztják. Azt gondolhatnánk, hogy a természetes méz a legjobb téli eledel a méhek számára, de ez nem egészen így van. Ha a méz kristályosodik, az nem jó, vannak természetes mézek, melyek kristályosodásra hajlamosak, pl. a repceméz. A cukorszirup nem kristályosodik, ezért nagyon jó téli eledel a méhek számára. Azonban időben kell feletetni velük a szirupot, ugyanis ha nem fedett a méz az magában tartja a többlet nedvességet, túl sok vizet tartalmaz. A méhkenyér mennyiségét nem lehet megállapítani, de a megfelelő mennyiségű méhkenyérrel kontrollálni tudják a nedvességtartalmat.

A kaptárak megfelelő elhelyezkedése is segít. Ha napfényes meleg téli napok köszöntenek be, az megbontja a fürtöt, a méhek elmennek mézért, egyes méhek kirepülnek tisztulni, a gyengék vissza sem térnek.

A kaptárak szigetelése is fontos. Mindig felülről szigeteljünk, legjobb a polisztirol szigetelés, ez bent tartja a hőt, a közvetlen anyag szigetelés nem jó, mert az magába szívja a nedvességet. Anyaggal csak akkor takarjunk, ha a fészekre fóliát vagy zsákot teszünk és azt takarjuk az anyaggal. A téli takarásról már írtam korábban. A jó felső takarástól felül melegebb lesz, mivel a hő felfelé száll, alul hidegebb lesz, ez előnyt jelent a családnak, mivel visszagyűjtheti a hőt és a kondenzvíz egy részét. A pára egy része oldalra majd a kaptár aljába kerül, ez is fontos a körforgás miatt.

A szellőzésre is figyeljünk. A méhek számára nem kell télen felső szellőzés, mivel saját maguk csökkentik le az oxigénmennyiséget a kaptárban és növelik meg a szén-dioxid mennyiséget, ez szükséges számukra a jó teleléshez, és nem kell elvezetni a hőt. Felülről takarjunk jól. Ha lecsökkentjük a szellőzést télen, az kevesebb méz fogyasztással, kevesebb méh halálozással, és tavasszal intenzívebben induló fiasítással jár.

Ezekkel a lépésekkel hozzásegítjük a méheket az optimális teleléshez.