A modern méhészkedés alapvető eszköze a mozgatható keret léppel, amely a méhek természetes életét és tevékenységét másolja le. A méhek lépeket építenek és itt élik életüket, a lépeken és lépek között mozognak, a lépekbe fiasít az anya, a lépek sejtjeiből kelnek ki a méhek, ide raktározzák az élelemkészleteiket. A mozgatható keretek elősegítik a méhész számára, hogy befolyással lehessen a méhcsaládjai életére. A lépes keretek tehát nagyon értékesek. Rengeteg munkát fektet bele egy méhcsalád, hogy műlépes keretet vagy üres keretet kiépítsen. Ehhez sok készletet is felhasználnak mivel a munkához energiára van szükségük.

A kiépített lépes keretek sajnos sebezhetőek. Mivel a természetben gyakorlatilag mindennek van élősködője, kártevője, így a lép sem kerülheti el ezt a sorsot. A nagy viaszmoly és a kis viaszmoly hernyója a méhkaptár és a lépes keret kártevője. Mérsékelt égövi élőlények, amelyek minden méhesben megtalálhatóak, és a méhkaptárakban és a félretett lépes keretekben okoznak károkat. Ha a méhcsalád erős, foglalkozva van vele, akkor nem tud elszaporodni és nagy károkat okozni. Elhatalmasodni és nagy károkat okozni csak elhanyagolt méhesekben tud. Azonban az igazi károkat akkor okozza, amikor ősszel a méhész elveszi a kiépített lépes kereteket és elraktározza, félreteszi. Ha a raktározás nem megfelelő, és a legtöbbször nem az, akkor bosszantó veszteségeket tud okozni az eltárolt lépekben.

Ezekre a lépekre szükség van a következő évben, ha ezek egy részét tönkreteszi a viaszmoly lárvája, akkor sok munka és készlet kell ahhoz, hogy a méhcsalád új kiépített lépeket készítsen. Miért nem megfelelő a raktározás? Mert alig van hatékony védekezési mód a viaszmoly ellen. Az egyik leggyakoribb védekezési módszer a keretek kénezése,  azonban mézes keretet nem szabad kénezni, mert mérgezővé válik a méz, csak üres keretet szabad kénezni. A kereteket zárt helyen kénezzük legalább 1-2 napra legyenek bezárva. A méheknek való beadás előtt pedig ki kell szellőztetni ezeket a kénezett kereteket. Ha jól szellőző, világos, hűvös helyen tároljuk a kereteket, akkor kevésbé molyosodnak, azonban ez nem vezet teljes molymentes állapothoz. Ma ózongenerátort, vagy szén-dioxidot is használnak, illetve a keretek fagyasztását. Ezeket nem mindenki tudja megoldani. Én még mechanikus kezelést is szoktam alkalmazni, vagyis mindegyik elraktározott keretet átnézem és kiszedem a keretekből a hernyót és az általa tönkretett részt. Ez időigényes munka, de néha nincs más megoldás.

A viaszmoly nem eszik, kerüli a fényt, a sötétet és a meleget szereti, petéket rak le a kaptár zugaiba, réseibe, keretléceire. A petéből hernyó lesz, ez 2-5 hónap alatt fejlődik ki. Szereti a kaptár alján az összegyűlt viaszmorzsákat, befúrja magát a keretlécekbe, innen bújik elő, a lépekben mozog. A kártétele nem csak abban merül ki, hogy járatokat csinál a lépekben, megeszi a viaszt, hanem hogy pókhálószerű fonalakkal körülfonja azt a helyet, ahol mozog és él. Ha fiasítást hálóz be, akkor a behálózott méh nem tud kikelni, vagy ha kikel, akkor a lába vagy szárnya csonka lesz. A lárva vagy hernyó a sötét lépet jobban szereti, mivel az bábinges, virágporos viaszos, vagyis sok fehérjét tartalmaz, ami kiváló táplálék számára. Ha jól tartjuk a családokat, akkor szinte észre sem vesszük a jelenlétét a kaptárban. Viszont gyakran előfordul, hogy amikor leveszem a fóliatakarást, a keretekbe furkált lyukakba vagy a keretléceken a lépek felé mászik a hernyó, itt igyekszem minél többet elpusztítani. Ugyanúgy sokszor látom a kaptártető felemelésekor, hogy alatta van a molylepke, szintén igyekszem ezeket elkapni. Ha tehetjük, a kaptáraljakban összegyűlt viaszcsomókat, maradványokat szedjük ki, tisztítsuk ki a kaptáraljakat, mert itt nagyon sok pete és apró lárva található.

Az eltárolt lépek azért lesznek viaszmolyosok, mert a keretlécekbe fúrják be magukat, miután eltároljuk a kereteket kibújnak és elkezdik enni a viaszt. A járatok készítésekor a lépbe ürítenek, járatokat csinálnak benne és pókhálószerű hálóval beszövik. Majd télre bebábozódnak és tavasszal már lepkeként élik tovább életüket. Az erősen megrongált léprészeket a méhcsalád nem tudja kijavítani, újraépíteni. De ha nincs túl sok keretünk és van időnk is, akkor egyesével átnézhetjük a kereteket és a járatokat kitisztíthatjuk, megtisztítva a hálótól, a hernyótól és az ürüléktől. A méhek a nem nagyon sérült részeket kijavítják. A nagyon tönkretett lépeket olvasszuk ki vagy égessük el, más megoldás nincs.


Nagy viaszmoly 


Kis viaszmoly

Viaszmoly hernyója vagy lárvája




Ez történik akkor amikor elhanyagoljuk a kereteket, ezek menthetetlenek, ha nem figyelünk oda, akár a teljes elraktározott lépkészletünk is odaveszhet