Az a szerencse, hogy az évtizedek, évszázadok alatt rengeteg méhész követett el különböző hibákat, melyek következményekkel jártak, hol enyhébbekkel, hol súlyosakkal. Ezeket a hibákat nem kell ma már újra elkövetni, (bár legtöbbször elfogjuk) mert folyamatosan megosztják egymással az emberek, és tanulnak belőlük. A leggyakoribb hibák, melyeket elkövetnek a kezdő méhészek, amelyeket nem kell nekünk is elkövetnünk a következők:

  1. Túl gyakran nézzük meg a kaptárakat- Megvannak a méheink, és 2 naponta nézegetjük őket. Ez nem jó, a jelenlétünkkel, a kaptárnyitogatással, füstöléssel, nézegetéssel csak ártunk nekik. Hagyjunk időt, ha mindent elrendeztünk várjunk 1 vagy 2 hetet, majd csak akkor nézzük meg őket újra. A sok zavarás stresszt okoz a méhek számára. Inkább a kaptár előtt nézegessük őket kívülről ahogyan repkednek.
  2. Túl ritkán nézzük meg őket- Bizonyos időközönként (2-3 hét, egyes időszakokban gyakrabban) nézzük meg a méheket minden rendben van-e velük. Van olyan időszak is, amikor egy hét alatt többször kell meglátogatnunk őket. Előfordul, hogy anyátlanná válnak, vagy rabolják őket, vagy megrajoztak, ha nem figyelünk oda, egyszer csak azt vesszük észre, hogy eltűntek a kaptárunkból.
  3. Helytelen átvizsgálás- sokszor abba a csapdába esik a kezdő méhész, hogy folyton nézegeti örömmel a méheket, de nem tudja miért is nézi őket valójában. A leglényegesebb tudni azt, van-e anya a családban és jól fiasít-e. Ezt a lépek vizsgálatából tudjuk meg, mivel az anyát nehéz megtalálni, főleg egy kezdő méhésznek. A lépeken figyelni kell a fiasításokat, van-e pete vagy lárva. Ha van, akkor azt jelenti, hogy az anya fiasított legalább 3 nappal ezelőttig. Ha álló petét látunk, az napos fiasítást jelent, tehát az anya jelen van a családban és aktív. Ha csak fedett fiasítás van, akkor valószínűleg eltűnt az anya és be kell avatkoznunk.
  4. Nem tudunk helyesen felöltözni- Ha folyton szúrnak a méhek, nagyon mérgesek lehetünk rájuk, pedig nem tehetnek róla. A kezdő méhészek viselkedésükkel és nem helyes mozdulataikkal sokszor irritálják a méheket, amelyek emiatt támadóbban lépnek fel. Mindig öltözzünk be megfelelően, vegyünk fel teljes testre való ruhát, vagy overált, de bő nadrággal, méhész fejfedőt mindenképpen, legjobb a kalapos, húzzunk fel kesztyűt, vagy bőrből készült kesztyűt, vagy újabban a nitril kesztyű is egyre elterjedtebb. Így megússzuk a sok szúrást.
  5. Nem használunk füstölőt, vagy rosszul használjuk- A füstölő minden alkalommal használatos eszköz. Néha több füstöt kell használnunk, néha kevesebbet. Csak akkor nem kell használnunk, amikor új anyát teszünk a családhoz, vagy kölyökcsaláddal dolgozunk, vagy tavasz elején csak pillanatokra nézünk rá a családra vagy csak pár másodpercre nyitjuk fel a kaptárt serkentés céljából. A füst megzavarja a méheket, bajt éreznek, mire tele szívják magukat mézzel és ezáltal megnyugszanak. Így kevesebb méh fog támadni. A túl sok füst is árthat, mindig a családhoz, tevékenységhez és időszakhoz mérten kell alkalmaznunk a füstöt, ha támadóbb a család és több munka van velük, le akarjuk nyugtatni őket, akkor több füst kell, ha épp csak rájuk nézünk, esetleg apró munkát végzünk, akkor elég a minimális füst is.
  6. Nem vesszük komolyan a varroa atkát- a varroa atka a méhek nedvét szívja, miközben legyengíti a populációt és ezáltal a család egyéb vírusos megbetegedések áldozatává válhat. Ha nem vesszük komolyan az atkát, akkor teljesen kipusztulhatnak a családjaink. Nincs biztos sikerrecept, de van többféle kezelési mód, melyeket alkalmaznunk kell, figyelnünk kell arra, hogy a méhekre lehetőleg egyáltalán ne legyen káros hatással a kezelés. Fontos tisztában lenni azzal, hogy varroa atka kezelést nem lehet hordási időszakban végezni, és kora tavasszal sem ajánlott mikor a méheknek nyugalomra van szükségük a gyors bővítésre. Ilyenkor illóolajos kezelés ajánlott, nyár végétől használatos az egyre elterjedtebb természetes savas kezelés, mint oxálsav vagy hangyasav, de a leggyakoribb a konvencionális szerek használata. Bizonyos hatóanyagokra idővel rezisztensé válnak az atkák, mint a gyógyszerek.
  7. Csak egy családdal kezdünk- ha egy családunk van, és azzal bármi történik, akkor mindent kezdhetünk elölről. Ha legalább 2, de jobb esetben 4 családunk van és az egyik bajba kerül, van legalább 1 másik, amelytől elvehetünk kereteket, felerősíthetjük a másik családot, láthatjuk, hogy annál a családnál mi működik másképpen.
  8. Nem hagyunk méhteret v. méhjáratot- a méhjáratok azok az üres területek, amelyek a keretek között, a keretek és a kaptár fala, a keretek alja és az aljdeszka, anyarács és keretek stb. között vannak. Ezekre oda kell figyelni, ha nagyon szűk ez a rés, akkor propolisszal tömik ki, ha túl nagy, akkor viaszépítményekkel. A megfelelő tér 4,5 és 9 mm között legyen. Fontos, hogy mi irányítsunk, a kereteket pontosan úgy tegyük be, ahogyan kell, mert sok fáradtságos munkát okoz nekünk is, ha folyton propoliszt és viaszt kell lekapargatnunk, és a méheknek is, amelyek folyton ezeket a réseket építgetik be, ami plusz felesleges munkával jár a részükről. A kaptárfiókban a kereteknek kell legyen mozgásterük előre-hátra, itt van a méhjárat, a Hoffman kereteknek válluk van, ezeknek egymáshoz kell érniük szorosan. Ha feltesszük a méztéri fiókot akkor a felső keret alja és az alsó keret teteje között legalább 1 cm-nek kell lennie, mivel itt általában még anyarács is van. A túl nagy hézagot viszont viasszal építik be.
  9. Túl sok mézet veszünk el tőlük túl hamar- A túl lelkes kezdő méhész azonnal eredményekre vágyik. Mindig vegyük figyelembe, hogy a méheknek nagy készlettel kell rendelkezniük virágporból, nektárból, mézből. Ha elvesszük tőlük azt a mézkészletet, amely szükséges számukra év közben és télre, akkor a méhcsaládunk valószínűleg elpusztul, vagy nagyon visszaesik a fejlődésben. A fészekből lehetőleg sose pergessünk mézet, az a készlet maradjon meg a méheknek év közben és maradjon meg télre.
  10. A kaptár nem megfelelő elhelyezése- a méhésznek a kaptár mögött állva a kijáró ellentétes oldalán kell mozognia és dolgoznia. Csak akkor dolgozik a kaptár oldalánál, ha egymás mellett maximum 2 kaptár van és a következő kaptár távolabb található. Ezért fontos az, hogy a kaptárakat megfelelően helyezzük el, hogy mögötte kényelmesen dolgozhassunk, sokszor nagyon nehéz fiókokat kell emelgetnünk, tudjuk ezeket hova tenni. Ha lehetséges legalább autóval, vagy valamilyen járművel a méhesünkbe tudjunk menni közvetlenül a kaptárak közelébe, ez mézelvételnél és etetés idején lényeges, megkönnyíti a munkánkat. A kaptárak mindig legyenek valamilyen állványon, amely sem nem túl alacsony- ekkor ugyanis nagyon sokat és mélyen kell hajolni- sem túl magas, mert akkor a fészekre tett fiókokat lesz nehéz emelgetni.
  11. Nem vesszük észre az eltérő viselkedést, nem vesszük észre az anyátlan családot, vagy nem látjuk a napos fiasítás hiányát- ez a három összefügg, amikor eltűnik az anya, anyátlanná válik a család, a viselkedése megváltozik, eltér a többitől, zavarodottak lesznek, szaladgálnak, erősen zúgnak, nem a megszokott rendben végzik a munkájukat, különösen akkor ha már nincs fiasítás amit gondozhatnának. Megtörténik, hogy hordási időszakban tűnik el az anya és olyankor nem bontunk fészket, vagy beköszönt egy nagyon hosszú esős, hidegebb időszak. De kezdőként inkább figyelmetlenségről van szó, ugyanis még nem értjük azokat a jelzéseket, amelyeket a család ad, nem értjük miért viselkednek másképpen, vagy nincs kedvünk megbontani a fészket, úgyis nem olyan régen néztük meg őket. Az eltérő jelekre mindig oda kell figyelni és be kell avatkozni minden alkalommal.
  12. Nem teszünk be elég keretet a fészekbe- ha 10 keretes rakodókaptárunk van, mint nekem is, akkor 10 keretet kell betenni a fészekbe, vagy kereteket és szűkítőt. Kivétel ősztől tavaszig, amikor nem építenek, nem fejlődik a család. Ha szezonban kevesebb keretet teszünk a fészekbe, akkor nagy hézagok keletkeznek és azt vesszük észre, hogy a méhek zugépítményeket húznak viaszból, sokszor az anya még be is fiasítja ezeket. Így fölösleges plusz munkát adtunk a méheknek és saját magunknak is. A keretek mindig szorosan legyenek egymás mellett faltól falig. Ha erőteljes az építési hajlam és kedv, akkor tegyünk be nekik műlépes keretet hogy építsenek.
  13. Nem etetjük az új családokat- ha van egy új családunk, pl. egy kölyökcsaládunk, pár keret méhvel és új anyával, akkor szinte csak fiatal méheink vannak, amelyek nem gyűjtögetnek. Így pár napig nincs külső hordás, pár nap után válik a méhek egy kisebb része gyűjtőméhhé, miután beindul a fiasítás és szükség van virágporra és nektárra. Ebben az időszakban nagyon fontos, hogy a méhcsaládunk bőséges táplálékkal rendelkezzen, mert ez alapozza meg a fejlődését, télre készen kell állnia, hogy átvészelje a telet. Ha törzscsaládunk van, akkor az etetés a serkentésből áll, ekkor cukorszirupot adunk a méheknek, melybe mindenféle kiegészítőket tehetünk, és adhatunk nekik cukorlepényt is. Ha ezt nem tesszük meg, mert nem tudjuk hogy szükséges, akkor nem fog készen állni a család a hordási időszakra, így nem fognak elég mézet készíteni.
  14. Nem időzítünk a hordási időszakhoz, vagy korábban vagy később lesz megfelelően erős a család- a méhész legfontosabb feladata a méhcsaládjait felkészíteni a hordási időszakra. Ismernünk kell a természetet, mikor mi ad nektárt, mikor indul be a hordási időszak. Ehhez kell igazítani a családok fejlesztését, hogy hordási időszakra nagy méhtömeg álljon rendelkezésre és nagy mennyiségű gyűjtőméh. A legkönnyebb itt hibázni, hetekkel korábban kezdődik a felkészülés erre az időszakra, ha később kezdi el a méhész fejleszteni a családjait, akkor nem lesz elég erős a méhcsalád a hordásra, nem lesz elegendő gyűjtőméh, ha túl korán erősíti meg túl erősre a családokat, akkor felerősödik a rajzási hajlam és hordási időszakban megrajoznak a családok, így nem gyűjtenek semmit, vagy nagyon keveset. A fejlesztéshez üres kiépített lépeket és műlépes kereteket kell használnunk, ezekbe fog fiasítani az anya és ezáltal lesz nagy méhtömegünk.
  15. Megelégszünk minimális tudással, nem akarunk többet tanulni, mint amit kezdetben megtanultunk- a legnagyobb hibát akkor követi el egy kezdő, ha azt hiszi, hogy néhány hónap tanulás és gyakorlat után már mindent tud, így csak ugyanezt kell megismételni évről évre. Vannak nagyon tapasztalt 30 éve méhészkedők, akik még mindig tanulnak valami újat, mert mindig jön valami váratlan. A tanulási folyamatot nem lehet abbahagyni, sőt kezdőként ajánlott azt csinálni mint én csinálom: minden egyes hónapban újraolvasom a következő hónap méhészeti teendőit, hogy felkészüljek előre, sőt van hogy egy fontos munkafolyamat előtt végigveszem a pontokat, jegyzetelek, tervezek. Mindig tanuljunk valamit még ahhoz, amit tudunk, ma már rendelkezésre állnak a lehetőségek, felkereshetünk méhészeket, akik elmondják a teendőket, tanácsokat adnak, akiknek nem áll rendelkezésre mindez, vannak könyvek, videók, cikkek, tanulmányok, minden elérhető.


A méhjárat az a rés, útvonal, ahol a méhek szabadon közlekedhetnek a kaptáron belül, a lépek között, a kaptár keretei és a kaptár alja és felső takarása között, valamint az anyarács és a keretek között. Ennek a járatnak pontosnak kell lennie, ha túl szű, akkor beragasztják propolisszal, ha túl nagy, akkor viaszépítményeket húznak.



A keret úgy illeszkedik a kaptárfiókba, hogy a kaptárfiók fala és a keret között legyen néhány mm hézag, ez a méhjárat. A méhek itt mozognak keretről keretre.



Méhjárat a keret és a kaptárfiók fala között alul, felül, oldalt. Alul egy fa rács van, mely megakadályozza, hogy zugépítményeket építsenek a méhek

Méhjárat

Méhjárat