Ez egy érdekes témakör, mely közvetlenül kapcsolódik a rajzáshoz és az anyaneveléshez. Ez a cikk egy bevezetője lesz ennek a kérdéskörnek. Azért most írok erről és nem akkor mikor eljön az ideje a méhcsaládok növelésére (május-június), mert ez egy hosszú folyamat, amelynek több lépése van. Ahhoz, hogy új méhcsaládokat tudjunk létrehozni szükséges ezeket a lépéseket helyesen betartani. Ezek nélkül értelmét veszti a méhcsaládok növelése, mert nem lesz megvalósítható, vagy megvalósul, de nem a remélt módon, és akkor csalódás érhet minket. Érdemes áttekinteni néhány elméleti kérdést erről a témáról.

A méhcsalád a genetikai állományát kétféleképpen terjeszti: vagy átörökíti saját magát rajzással vagy félig átörökíti magát herefiasítással. A rajzás a méhcsalád életében egy természetes állapot, tavasszal hirtelen megnövekedik a család létszáma, kialakul a rajzási láz és egy része kirepül új otthont keresni. A másik része a kaptárban marad. Ha az eredeti anyával teszi, akkor átörökíti saját magát a család teljes egészében, mert az anya összes tulajdonságát magával viszi, másrészt a heréket is magukkal viszik. A lányában is megvannak ugyanezek a tulajdonságok, viszont neki még pároznia kell, így a család a fele tulajdonságot az anyától kapja, felét a heréktől. A másik átörökítés a herefiasítás, amikor a herék elmennek bepározni más anyákkal és a genetikai állomány felét átadják a másik családnak.

Ez azért lényeges, mert nem mindegy milyen méhcsaládjaink vannak. Ha az anya gyengén fiasít, a család takarítóhajlama rossz, gyenge a hordás, erős a rajzási hajlam, vadul támadnak a méhek, akkor ezt az anyát le kell váltani és ezzel kicserélhetjük a család tulajdonságait, amelyeket az új anya hordoz magában. Minél jobb tulajdonságokkal rendelkezik az anya, annál jobbak lehetnek a családjaink. A kérdés az, milyen herékkel párosodik, hiszen a genetikai állomány felét ők adják. Nagyon sok méhész saját maga nevel anyákat pároztató telepeken, így ők kontrollálják azt is, milyen herékkel párosodjon az anya. Ők hivatalos anyanevelők.

Méhcsalád növelésének elengedhetetlen feltétele hogy rendelkezzünk anyával: vagy veszünk anyákat anyanevelőktől, vagy hobbiméhészként saját magunk is nevelhetünk. Ezekről még több cikkben lesz szó. Ebben a cikkben arról írok, miért érdemes családokat létrehozni, mi az alapja, mit vegyünk figyelembe.  


Méhanya, folyton az üres sejtet keresi, melybe petézhet


A méhcsalád természetes feladata az, hogy utódokat neveljen és folyamatosan átörökítse saját magát vagy/és félig a saját genetikai állományát. Normális esetben a méhcsalád létszáma sokkal kisebb, mint amit elvár a méhész, hiszen a méhész elsődlegesen nagy mézhozamot akar vagy anyákat akar nevelni. Természetes körülmények között egy méhcsaládnak nem szükséges nagy mennyiségű méhhel rendelkeznie ahhoz, hogy készletet halmozzon fel, vagy megrajozzon. Ahhoz, hogy új családokat tudjunk létrehozni, ahhoz viszont nagyon sok méhre van szükség.

Miért növeljük a méhcsaládjaink számát?

  • bővíteni akarjuk a méhészetünket, több családdal akarunk dolgozni, ha kezdők vagyunk, és az a tervünk hogy 50 vagy 100 méhcsaládunk legyen, de csak 4 családunk van, akkor minden éven új családokat kell beszereznünk. Vagy rajokat veszünk, vagy törzscsaládokat, mindegyik pénzbe kerül. Ha saját forrásból tudunk új családokat létrehozni, az alig kerül pénzbe, miközben sokat tanulunk és örvendezünk annak, hogy saját munkánknak köszönhetően bővíteni tudtuk a méhészetünket.
  • a téli veszteségeket pótolni akarjuk, tavaszra gyakran előfordul, hogy néhány család kipusztul, a veszteséget pótolni akarjuk lehetőleg minél hamarabb
  • más méhészek kérnek tőlünk méhcsaládokat, főleg kezdők, akik méhészkedni akarnak, vagy olyanok akik bajba kerültek, nagy veszteség érte őket. Mindig vannak olyanok, akik szeretnének elkezdeni méhészkedni néhány családdal, nekik odaadhatunk, vagy eladhatunk párat ha tehetjük, illetve vannak akiknek télen kipusztult néhány családja és nem tudja saját forrásból pótolni ezeket, nekik szintén tudunk segíteni.
  • javítani akarunk a méhcsaládok tulajdonságain, a legjobb tulajdonságú anyától akarunk utódokat. Ez a leglényegesebb számunkra, mindig vannak családok, amelyek gyengébben teljesítenek, ezeket akarjuk feljavítani. Kérdezhetnénk: miért nem csak anyát cserélünk ezeknél a családoknál? Igen, néhány családnál anyacserével megoldható a helyzet, de van amikor új családokat kell létrehozni, mivel vírusos, bakteriális, spórás betegségek gyengítik az egyedeket és a családokat, ezek a betegségek láthatatlanok, de ott lappanganak, és idővel legyengítik a családokat, visszavetik a teljesítményüket, az egészségi állapotukat, a vitalitásukat. Ezért érdemes fiatalítani, megújítani az állományt.
  • fejlesztjük magunkat, tudást és tapasztalatot szerzünk, a teljes folyamat, beleértve az anyanevelést, rajzáskontrolt, rajzásgátlást sok tudást és tapasztalatot ad, ezt hasznosíthatjuk saját magunk, és másoknak is tanácsokat adhatunk, másoknak is segíthetünk ezekben.

Mi szükséges a hatékony megosztáshoz?

  • jelentős mennyiségű méh, fiasítás és készlet, ez azt jelenti, hogy a családot, amelyet meg akarunk osztani, ahonnan el akarunk venni méheket, fiasítást, kereteket, fel kell erősíteni
  • fiatal pete és lárva, vagyis fiasítás, lehetőleg nagy mennyiségben
  • lehetőség szerint új lépek, mivel a régi lépeket, amelyek sejtjeiben sok bábing van nehezen alakítják át a méhek pótbölcsőnek, már ha így akarunk anyához jutni, de van jobb megoldás is, illetve az új lépekben még nincsenek túlságosan elszaporodva a kórokozók
  • az eredeti kaptárba visszarepülő méhek után az új kaptárban elegendő mennyiségű méhnek kell maradnia, amelyek takarják és melegen tartják a fiasítást. Ezért több keretni méhet kell hozzárázni vagy hozzáadni az új családhoz. Ha kikelnek az új fiasítások, onnantól fogva az új méhek is részt vesznek a fészek melegítésében

Mely családokat osszuk meg?

  • csak az egészséges és életerős családokat, melyek nem nozémában és költésmeszesedésben szenvedők, lehetőleg minimális vagy semmilyen jelei ne mutatkozzanak betegségeknek
  • produktívakat- jól dolgozók, nagyon aktívak legyenek
  • mérsékelten temperamentumosak- a kicsit támadóbb családok néha jobban termelnek, aktívabbak, néha fogadjuk el ezt a kis agresszivitást
  • nem könnyen kerülnek rajzási lázba- a legkevésbé rajzó családok kis családot nevelnek, de az sem jó, ha állandóan bölcsőket húznak és készülnek a rajzásra, mert az a család nem a munkával foglalkozik

 

Mikor osszuk meg a családokat?

Több tényezőtől függ:

  • a család méretétől és fejlődésétől- a méhek mennyiségétől, a fiasítás mennyiségétől és a készletek mennyiségétől, akkor a legideálisabb, amikor a család közel van a rajzás állapotához
  • az időszaktól- jelentős mennyiségű herefiasítás van, és kikelt herék, ez egy jelzés, hogy a család készen áll a rajzásra, elég erős. Ha már sok a kikelt here az a megfelelő időpont a szűz méhanya megtermékenyítéséhez, ez április végétől június végéig tart
  • igazodjunk a nektárhordáshoz- ha a repcevirágzáshoz igazítjuk, akkor a méztermelésre nem lesz negatív hatással, vagy csak minimális veszteségünk lesz

Hogyan tartsuk egyensúlyban a megosztást?

Szükség van az egyensúlyra: méz is legyen, de új méhcsalád is legyen, sőt ami még fontosabb, az eredeti méhcsalád is elég erős maradjon, vagy ne omoljon össze. Nem egyszerű a helyzet, van, hogy valamit fel kell áldozni a cél érdekében, előfordul, hogy a bővítést előbbre helyezzük minden másnál, ilyenkor nem számít az, hogy lesz-e mézünk, vagy a törzscsaládok megmaradnak-e olyan erősnek, amilyet eredetileg elvárnánk. Ha csak pár családunk van, vagy hirtelen tavaszra nagy veszteség ért minket, akkor be lehet áldozni egy év méztermelését annak érdekében, hogy jelentősen növeljük vagy visszahozzuk a méhcsaládjaink számát.

Nincs erre biztos recept, több tényezőtől függ:

  • a kaptár méretétől, elrendezésétől- milyen kaptárral és keretmérettel méhészkedünk. Rakodókaptárak esetében 1 normál fiók van a fiasításnak és 1 vagy 2 fiók a méznek. De van aki 2 alacsony fiókot használ 20 kerettel fészeknek, vagy van aki 11 vagy 12 keretes fiókkal dolgozik.
  • hány keret fiasítás áll rendelkezésre- ez a kaptár méretétől függ, és mennyi kerettel dolgozunk, mennyire tudtuk a méhcsaládokat felerősíteni a megosztás előtti időszakban
  • mi a megosztás célja- hány új családot akarunk létrehozni, egyet, kettőt, többet? Mennyi családot akarunk erre felhasználni?
  • figyelembe vesszük-e a rajzásmegelőzést? vagy eljutunk oda, hogy a család megrajzik.

 

A megosztás általában valamilyen veszteséggel jár. Ez akkor következik be, amikor nem tudjuk a családot nagyon felerősíteni. Ha csak átlagos erősségű a megosztott család, akkor biztosan veszteségünk lesz, mézvesztés. De ez nem mindig van így, és nem is kell így lennie. Ha nagyon jól felerősítettük a megosztásra váró családokat és jól sikerült a megosztás, akkor az anya nagyon sok petét tud lerakni, és nagyon sok dajkaméhe is van, így a fiasítás üteme rendkívül felgyorsul az ideális körülmények miatt. A tavasszal történő megosztás előnye, hogy mind az eredeti család, mind az új család az új anyával fel tudja magát építeni a hordási időszakra. Ráadásul nem rajzik meg a család.

Vannak helyzetek, amikor nem az a cél, hogy az új családunk a hordási időszakra készen legyen. Hanem az éven csak felfejlődjön, áttelelésre alkalmas legyen, és jövőre váljon törzscsaláddá. Ez az új család kölyökcsalád lesz, 2-3 keret fiasítással. De már 1 keret fiasítással is létre lehet hozni új családot.

Gyakori megosztás, amikor 1 családból kettőt készítünk. Ilyenkor egy fő szabály van: mind a két családnak életképesnek kell lennie. A legbiztosabb minimális megosztás 3 keret fiasítás és két keretnyi élelemkészlet. Ettől több keretnyi fiasítást is elvehetünk, ha akarunk., a lényeg, hogy ne gyengítsük meg túlságosan az eredeti családot.

Az egyik leggyakoribb és legegyszerűbb módszer méhcsaládok növelésére, amikor rajokkal bővítünk. A kirepülő raj valamelyik fára vagy bokorra telepedik, ezeket befogjuk majd egy üres kaptárba tesszük. Én is így kezdtem.

Több lehetőségünk van, és több módszer is jól működik. Ezekről későbbi cikkekben lesz szó.