A korábbi cikkekből kiderült, hogy az ember felelőssége a klímaváltozásban sokkal kisebb, mint azt az ENSZ-hez kapcsolódó IPCC szervezet kutatói tanulmányaikban kimutatnak. A valódi felelősei a klímaváltozásnak a Nap, a vulkanikus és magmatevékenységek, és kis mértékben az ember. Ennek van egy lényeges oka, mégpedig az, hogy az elit a társadalmi kontroll érdekében a környezetszennyezést, klímaváltozást használja fel, a következmények rémével fenyegetve különböző változásokra és azok elfogadására akarják rávenni az embereket, akik természetesen elfogadják ezeket és a kontrollt, mivel egy élhetőbb bolygón szeretnének élni.

Viszont a probléma az, hogy pont azok kínálják fel a megoldást, akik a problémákat is okozták. A globalizáció létrejöttével soha nem látott mértékű gazdasági fejlődés, változás indult be olyan térségekben mint Kelet-Ázsia, és a már fejlett Európához és Amerikához csatlakozva itt is megjelentek azok a súlyos problémák, amelyek itt már évtizedek óta a mindennapjaink része.

Mik ezek a problémák, melyek okozói az ember és ezt nem lehet már más tényezőkre kenni? A levegő nagymértékű szennyezése, a talaj tönkretétele, a vizek szennyezése, végtelenített mennyiségű szemét termelése. A természetet tönkretette az emberiség, de vajon maga az ember, az egyén a felelős mindezért?

Az évezredek alatt az emberiség mindig formálta a saját környezetét, a természetet úgy gondolva, hogy erre joga van, és szükségszerű. Így jöttek létre az öntözőcsatornák a Tigris és Eufrátesz környékén, ahol virágzott az élet, ma az egész terület sivatag. Kína és India jobban működött e téren. A 17-18. században e két ország a világ teljes GDP-jének 40-50%-át adta, és a gyarmatosításig, sőt egészen a 20. századig e két ország természetvilága, környezete nem szenvedte meg a gazdasági termelés következményeit. Az igazán nagy változás a kommunista ideológia megjelenésével kezdődött Kínában a 2. világháború után. Indiában pedig a gyarmati felszabadulás után. Azt azonban el kell mondani, hogy a változások már a gyarmatosítás idejében megkezdődtek, és ezek a változások okozták azokat a későbbi környezeti, természeti károkat, melyek a gyarmati sorból való felszabadulás után a függetlenné válást követően következtek be. Ugyanis a gyarmati státuszt felváltotta a globalizációba való becsatlakozás, a gyarmatosítás mintegy előkészítője volt ennek a folyamatnak.

Egyik ilyen tipikus példája Indonézia, ahol azért vágják ki az őserdőket, hogy pálmafa ültetvényeket telepítsenek, a pálmaolaj, pálmazsír, kókuszolaj stb. előállítására. Ezt adják el a világ minden pontjára, ez a fő kereskedelmi termékük, miközben ma nálunk olyan termékekkel találkozunk a boltokban, melyeken azt emelik ki, hogy nincs bennük pálmazsír. Minden másban ott van ez a teljesen felesleges összetevő. Az őserdők kiirtása az értékválság egy tipikus példája.

Európában már régen kivágták a fákat, évszázadokkal ezelőtt az egész kontinenst erdőség borította, ezeket kivágták hajók építésére, illetve házak, épületek építésére, tűzifának stb. Észak-Amerikában hasonló volt a helyzet. A fák kivágása különösen az ártéri területeken okoz problémát, hiszen hirtelen esőzések következtében nem tudja megfogni a lezúduló többletvizet az ártéri terület növényzete, hanem elönti ezeket a területeket. A fák szén-dioxidot lélegeznek be, oxigént ki, ahol megtalálhatók, ott megváltozik a mikroklíma, különösen a városokban jelent ez gondot. A városokat úgy építették, hogy mára csupa beton, aszfalt, üveg. Ezek elnyelik a hőt, így a nagyvárosokban sokkal melegebb van mint a falvakban, kisvárosokban. Ráadásul ez a meleg bent ragad az épületek között és az autók kipufogógázaival elegyedve elviselhetetlenné válik. Ma azt a megoldást találták ki, hogy elektromos autókkal ez megoldható. Mi lenne ha fásítással, zöldítéssel próbálkoznának a mikroklíma megváltoztatása érdekében?

Arra akarok itt rámutatni, hogy az ember felelőssége a szennyezésben, a környezet tönkretételében nem egyéni felelősség kérdése, hanem a mindenkori ideológiák, vezetők programjainak, terveinek a felelőssége.

Az egyik legpusztítóbb ideológia a felvilágosodással vette kezdetét. Ezt tartják ma az emberiség életében az egyik legnagyszerűbb eredménynek, elindult a tudomány fejlődése, lerázták az egyház korlátait, szekuláris államok jöttek létre. Az Isten megszűnt létezni, és helyét átvette az ember. Az ember vált Istenné, vagyis teremtővé, aki bármit megtehet, és ami a lényeg, mindenféle felelősség vállalása nélkül, mindenféle következmény figyelembe vétele nélkül. Ez nem újdonság, hanem nagyjából a 12. századtól indult változások folytatása, ekkor erősödtek meg az itáliai bankárcsaládok majd később a germán bankárok és kereskedők (Hansa-szövetség), a mediterrán térségek kereskedői, a világfelfedezők és világhódítók. Ezek a szövetségek, kereskedők, bankárok meghatározták az új játékszabályokat, átformálták a saját környezetüket, társadalmuk életét a közvetlen természeti környezetüket kifosztották.

A felvilágosodással felgyorsult a szakrális társadalom felszámolása. Megjelentek olyan ideológiák, melyek átformálták az emberi gondolkodást, és teljesen átalakították az ember világszemléletét. Megjelentek a globalizmus alapjai, a bankok, bankhálózatok, Holland Kelet-indiai Társaság, Brit-Kelet-indiai társaság, amelyek hálózatot kiépítve óriási befolyással voltak a társadalom életére, és ezzel meghatározták a környezeti viszonyok alakulását is. A profitszemlélet felváltotta a szakralitást.

Miről szólt a szakralitás? Az Isten áll a középpontban, mindent úgy kell cselekedni, hogy az Istennek kedves legyen. A legjobb példa erre az egyébként nem keresztény indiánok. Amikor Amerikában a nyugati telepesek meg akarták venni a földet, ahol letelepedtek, felkeresték az indián törzsfőnököt és megkérdezték tőle mennyiért adja el a földet. A törzsfőnök azt mondta: hogyan adhatnám el azt, ami nem is a miénk? Ez a fogalom ismeretlen számunkra, a föld amin élünk nem mi birtokoljuk hanem a természeté, és ez szent számunkra. Persze sokkal szebben fejtette ki mindezt, itt csak a lényeget írtam. Vagyis a szakrális népek számára a levegő, a föld, a víz szent volt, nem volt szabad kihasználni, csak felhasználni és óvni a következő generációk számára, venni, eladni nem lehetett, mivel tudták, hogy ezeket a kincseket csak örökölték és ugyanúgy át kell adniuk az utódaiknak úgy, hogy ők is megtanulják, hogy csak használói, de nem kihasználói lehetnek.

A szakralitás felszámolása azt a célt szolgálta, hogy mindezeket az értékeket elfelejtsék és a pénz lépjen mindennek a helyébe. Mindent pénzzé lehetett tenni, mindennek meghatározott ára lett, a termőföldnek, levegőnek, föld alatti kincseknek, víznek, erdőknek, mindennek. Azok a társaságok, bankok, szervezetek és kiszolgálóik, akik az általuk kitalált ideológiák segítségével elérték a szakralitás felszámolását, elhárult egy nagy akadály és megvalósíthatták, hogy a felhalmozott pénzüket immár vagyongyarapításra használhatják és befolyásuk növelésére. Mindezt úgy, hogy teljesen elfogadottá vált mindez. Ennek következménye lett a természeti környezet kihasználása, felszámolása, a profitérdek előtérbe helyezése következtében eltűnt a termőföldek, erdők, levegő, víz védelme, ezek fokozatosan magánkézbe kerültek.

A 19.-és 20. században beindult a gyáripari termelés, a szállítás gyorsabbá vált, kialakultak a szállítási útvonalak, kiépültek a kikötők, raktárak, logisztikai központok stb. A termelés és szolgáltatás globálissá vált. Ez a nyugatias modernitás, amelynek fő irányítója a kamatos kamat mechanizmus volt az oka a természeti környezet egyre nagyobb mértékű pusztulásának. Szinte nincs olyan terület a Földön, ahol nem történt volna valamilyen környezeti károkozás.

Az egyén felelőssége ebben az, hogy mindenkinek a saját közvetlen környezetét kellene óvnia, és lehetőleg nem pazarolni az erőforrásokat. Mert ezek az erőforrások nem végtelenek. Nem igaz az, hogy az átlagember, mint egyén okozta és okozza a környezeti károkat, hanem az elmúlt évszázadokban megalkotott létszemlélet, ideológiák, melyek kidolgozói és elterjesztői a profitnövelés, vagyongyarapítás és hatalmuk megtartása érdekében tették mindezt.

A zöld politika szintén az ő termékük. Most a koronavírus válság okozta leállások utáni időszakban olyan újraindítási projekteket dolgoztak ki, melyek 2-3000 milliárd dollárt adnak csak az USÁ-ban, Európában szintén 1000 milliárdokról van szó, amely pénzeket azok az óriásvállalatok, szervezetek kapják, amelyek az eddigi környezetkárokat okozták. Hogyan várhatjuk el azt, hogy ugyanazok oldják meg a problémát, amelyeket ugyanők okoztak?

Mivel a FED mint USA jegybankként működő magánbank több ezer milliárd dollárt öntött a gazdaságba, elárasztva pénzzel a világot, súlyos inflációs hatást váltana ki mindez, ha nem lehetne ezeket a pénzeket új technológiákba tenni, vagy deflációt okozó termelésbe, mint pl. hadiipar. Ezt a pénzt olyan új technológiákra fogják fordítani, melyek mint zöld és az emberiség számára szükségszerű programokként, projektekként lesznek beállítva, mint pl. az automatizáció, robotizáció, alternatív energia, elektromos autók, járművek gyártása, fejlesztése, megfigyelési, nyomonkövetési rendszerek kiépítése stb.

Ezek azonban nagyon csekély mértékben foglalkoznak a jelenlegi problémák megoldásával. Pl. nem esik szó arról, hogy miért van annyi rengeteg szemét a Csendes-óceánban? És hogyan lehetne mindezt felszámolni, megállítani? Az USA nyugati partvidékének szemetét nem az USÁ-ban dolgozzák fel, kezelik, hanem olcsóbb módot választva elszállítják Kelet-Ázsiába (Fülöp-szigetek, Indonézia, Vietnam, Kína), ahol leöntik a telepekre, majd a hatalmas viharok bemossák az óceánban ezt a szemetet, amelyet aztán az áramlások összehoznak. Ghánában, az afrikai partoknál hegyekben áll az elektronikai hulladék. Az USÁ-ból konténerszállító hajókon szállítják oda a felhasználhatatlan kacatokat, majd öntik le a folyók és óceán partjára, ahol súlyos környezeti károkat okoz mindez. Miért nem ezeket a problémákat oldják meg, számolják fel? Miért lehet megengedni mindezt?

A fejlett országok hoztak egy olyan határozatot, hogy a szén-dioxid termelésüket lecsökkentik, ezzel eleget téve a zöldpolitikának. Milyen megoldást választottak? Bezárják a gyáraikat otthon, majd áttelepítik ezeket Ázsiába, Afrikába. Vagyis igaz, hogy lecsökken a szén-dioxid mondjuk az USÁ-ban, de megnövekszik Afrikában, Ázsiában, így a globális szén-dioxid mennyiség nem csökken, sőt mivel ezekben az országokban a környezetvédelmi szabályok sokkal enyhébbek, súlyosabb szennyezések is megengedettek. Ezek nem megoldások, ezek szemfényvesztések, átverések.

A gyártás, termelés során eleve olyan termékeket állítanak elő, melyek programozottan tönkre mennek sokkal hamarabb, mint az az élettartamuk szerint elvárható lenne. Ezt nevezik tervezett elavulásnak. Pl. vannak nyomtatók, vagy mosógépek, melyekbe egy chip leblokkolja az eszközt egy bizonyos oldal kinyomtatása után, vagy bizonyos óra használata után. A cél, hogy minél gyakrabban kelljen új terméket venni, a javítás úgy van megoldva, hogy majdnem annyiba kerüljön mint az új megvásárlása.

Az élelmiszeriparban nagyon sok olyan adalékanyagot használhatnak a gyártók, melyek nem nevezhetők egészségesnek: aromák, színezékek, állagjavítók, ízfokozók és hasonlók. Ezek hosszú távon egészségügyi problémákat okozhatnak, és a fogyasztó immár gyógyszerfogyasztóvá is válik. Újabb problémák jönnek létre. Persze ami az egyik oldalon probléma és kiadás, a másik oldalon lehetőség és bevétel.

A sort lehetne folytatni, felmerül a kérdés ismét: vajon az átlagember felelős mindezért? Az új elképzelés szerint globális klímaadót kellene kivetni mindenkire, mert fogyaszt, szennyez. Nem az óriásvállalatok azok, melyek ezt teszik? Nem ők azok, akik silány minőségű termékeket állítanak elő, hogy még többet kelljen fogyasztani? Vagy egészségteleneket, hogy megbetegedjünk és újabb termékeket, orvosságokat kelljen szednünk? Ezt a rendszert pedig fenntartja és működteti egy pénzügyi mechanizmus és szereplői, melyek a kamatos kamat révén folyamatosan arra késztetik ezeket a vállalatokat, hogy még többet termeljenek, mivel törleszteni kell a kamatokat. Az igazi felelős ez a kamatrendszer. Ezt kellene megváltoztatni, de érdekes módon sosem erre törekszenek.

Van egy eszköz, mellyel az embert kontrollálni lehet, ez pedig a lelkiismeret-furdalás okozása és folyamatos fenntartása. Te vagy a felelős, te okozod, te miattad van mindez ezért vállalnod kell a felelősséget. Fizess, csináld azt amit mondunk, engedelmeskedj! Az új zöld politika is sajnos egy átverés része és már látszanak a jelei.

A mezőgazdaságban, erdőgazdaságban súlyos problémákat okozhat az elkövetkező években, évtizedekben. Óriási élelmiszerár-növekedés jöhet, melynek következményei beláthatatlanok. Energiaválság is fenyeget, az alternatív energia egyre nagyobb térnyerése jónak tűnhet, de nem stabil az áramtermelés, az áramingadozások olyan problémákat okozhatnak, mint a termelés leállása, vagy áramszünetek a háztartásokban. Megint csak újabb és újabb problémákat termelnek ki, amelyre majd természetesen ők kínálják az újabb megoldásokat is.

A liberális gazdaságpolitika megengedte, hogy a spekulatív pénztőkét beengedjék az olyan stabilitást kívánó ágazatba, mint az energiapiac. Ez ma energiaválságot okoz, egzisztenciális válsággal együtt. 2021 tavaszához képest a gázárak ma legalább 10-szeresére növekedtek, ugyanakkor növekszik a szén és kőolaj ára is. Emiatt jelentősen megdrágultak Európában a lakossági gázárak és a villanyáram. Milyen megoldással álltak elő? Vessünk ki adókat a lakosságra. Mi lenne ha a spekulatív pénztőke kivonásával foglalkoznának és így nem lehetne tőzsdei trükkökkel felhajtani az energiaárakat, melyeket majd a lakosság fizet meg? Az adóemelésekkel azt akarják elérni, hogy még gyorsabban térjünk át az alternatív energiaforrásokra. Megint csak újabb és újabb problémák okozása. Mindez amiatt, mert ez a vezetői réteg, ez az elit és a kiszolgálói nem képesek a nyugatias modernitáson kívül gondolkodni, nem értik meg, hogy a ma liberálisnak nevezett ideológián kívül is létezik, létezhet élet, létezhet egy másfajta szemlélet, és létezhet egy másfajta gazdaság- és társadalomformáló mechanizmus, amelyet nem teljes mértékben a pénzügyi spekulációk, trükközések mozgatnak, irányítanak. A modern kapitalizmus ugyanis erre épül. És ez a spekulatív kapitalizmus akarja elsöpörni a termelésre épülő kapitalizmust.

Értékválság amiatt alakult ki, hogy a szakrális társadalmat felszámolták, megváltoztak a értékek, és az új értékek központi eleme a pénz, a profit lett. Nyilvánvaló, hogy kiknek volt az érdeke mindez. Csakis azoknak az érdeke lehetett, akik egyetlen eszköze a pénz, ezt kibocsátják és allokálják, elosztják. A 21. században a posztcovid időszakban a kibocsátott pénzt a zöld technológiákra akarják fordítani. Ez nagyon jól hangzik, csak egy baj van vele, nem a valódi célt szolgálja. Ugyanis mást tart értéknek a globális elit és más az érték az átlagember számára. Az átlagember számára az érték a tiszta környezet, biztonság, család és kapcsolatok, tisztességes megélhetés, lelki nyugalom és hasonlók, az elit számára az érték a hatalom kiépítése és megtartása és profit növelése azáltal, hogy álmegoldásokat kínálnak, olyan válaszokat, melyek később újabb problémákat okoznak. Csak ezekre már nem hívják fel a figyelmet.

Az egyén globálisan nem tehet semmit, mivel semmilyen ráhatása nincs a folyamatokra. Az egyén csak lokálisan tehet valamit, de azt fontos, hogy megtegye. Tartsuk tisztán a környezetünket, takarékoskodjunk a vízzel, kevesebb szemetet termeljünk, csak azt vegyük meg amit feltétlenül szükséges, termeljük meg saját magunknak a zöldséget, gyümölcsöt, húst, ha nem tehetjük meg, akkor vegyük meg helyi szereplőktől, vagy hazaitól. Másoknak mutassunk példát, főleg a gyerekeknek, ültessünk fákat, virágokat, szépítsük meg a környezetünket. Minél kevesebb vegyszert, gyomírtót, rovarírtót, műtrágyát használjunk, a háztartásban úgyszintén, kevesebb szennyvizet állítsunk elő stb. Rengeteg mindent tehetünk a saját környezetünkben. Ha kell lépjünk fel a helyi szennyezők ellen. Képesek vagyunk arra, hogy az értékeinket megőrizve éljünk.