Ez a cikk folytatása a méhcsaládok szaporítása1. résznek. Ismét elméleti alapok következnek, hogy megértsük mit, miért csinálunk, majd hogyan. A lényeg, hogy nem hivatásos anyanevelők által alkalmazott módszert mutatok be és alkalmazok, hanem egy hobbiméhész által egyszerűen használható módszereket mutatok be és én magam is alkalmazok.

Minden egyes méhcsaládban van egy anya. Ez az anya hordozza a genetikai tulajdonságokat, amelyeket átad az utódainak, vagyis minden egyes fiasításnak. A genetikai állomány felét a herék adják, melyekket párzott. Ahhoz, hogy új családot tudjunk készíteni, bővíteni tudjuk a méhesünk állományát, méhanyákra van szükség. Méhanyánk sokféleképpen lehet, sokféleképpen nevelhetünk, ami nem mindegy az a méhanya minősége.

Tekintsünk most el a vásárolt anyáktól. Ez egyébként a legegyszerűbb módja a bővítésnek. Hivatalos anyanevelőtől megvesszük a már párzott anyát, létrehozunk új családot nyílt fiasításos keretekkel, majd betesszük hozzájuk a párzott anyát. Néhány nap múlva a méhek elfogadják az új anyát, és készen van az új család. Ilyen esetben 80-90% az esély az elfogadásra, ami nagyon jó arány. Létre is hoztuk az új családot. Egy ilyen anya ára kb. 15-20 euró. Ezeket az anyákat júniustól lehet megvásárolni.

Mi történik akkor ha mi magunk döntünk úgy, hogy hobbiméhészként saját magunk nevelünk anyákat? Adott esetben azért, mert sokalljuk a 20 eurót anyánként, vagy azért, mert szeretnénk megtanulni ennek a módját. Először is, saját példámból indulok ki. 2 éve próbálkozom, és több nagy hibát is elkövettem. Viszont sikerült bővítenem a méhcsaládjaim számát 12 családdal ilyen módon. Ezeket a hibákat később megosztom, ahogy a jó módszert is.

Másik módszer a rajokkal való bővítés. A méhcsaládjaim többsége rajokból készült. Csak biztos forrásból szerezzünk be rajokat, olyan méhésztől, akinek tudjuk, hogy jó tulajdonságú családjai vannak, és nem tizedeli az állományát atka vagy más betegség. A rajbefogásról lesz még szó.

Hogyan lesz új méhanyánk?

Új méhanyánk legkönnyebben anyabölcsők nevelésével lesz. Nem kell megvárni míg az anya kibújik a bölcsőből, hanem a bölcső felhasználásával készítjük el az új családot. Az anya már az új családban bújik ki a bölcsőből és ez lesz az új család új anyája.

A méhek 3 típusú anyabölcsőt húznak, mindegyiket különböző helyzet folytán:

  • rajbölcső- a család készül a rajzásra, általában a keretek aljára építik ezeket a bölcsőket, egyszerre akár 10-20-at vagy még többet
  • váltóbölcső- az anya valamilyen sérülést szenvedett, vagy kimerült, nem képes többet petézni, ezt tudván a méhek igyekeznek lecserélni az anyát egy új, egészséges anyára, ebből általában 1-2 van egy kereten
  • pótbölcső- valamilyen oknál fogva az anya eltűnt, elveszett a családból, vagy a méhész vagy más körülmények által, a család újat nevel bölcsőket húzva, ezekből többet készítenek

Az anya bölcsőből kel ki. Ezt a bölcsőt a család saját maga nevelte azért, hogy lecserélje a mostani anyát. Mi is neveltethetünk anyákat, neveltethetünk anyabölcsőket a méhekkel, ehhez fel kell készülni, elkészíteni egy dajkacsaládot, egy családot, mely adja a legjobb tulajdonságú álcákat. Ez a dajkacsalád neveli ki az új anyáinkat. Ha hagyjuk, hogy a méhcsalád saját maga nevelje ki a saját anyáját, akkor az az anya lehet jó, de lehet kevésbé jó is. 


A 3 típusú bölcsővel képesek vagyunk új anyákat nevelni, de ezek közül 2 bölcső típus nem tűnik túlságosan jó megoldásnak, felmerülnek bizonyos aggályok:

  • A rajbölcső nem jó megoldás, mivel a család már készül a rajzásra, nem engedhetjük meg, hogy a család eljusson ebbe a helyzetbe. Alapesetben ez a legjobb bölcső, és ez a legjobb minőségű anya. De! Mivel sok rajbölcsőt húztak, így nem tudjuk melyik a legjobb minőségű anya a bölcsőkben, a dajkaméhek a sok anya táplálásával nem mindegyik bölcsőben a legjobb minőségű anyákat nevelték. Ha az új családba ezekből a méhekből rázunk, akkor lehetséges, hogy sok rajzásra kész méhet is hozzárázunk, amelyek nemsokára ki fognak repülni a kikelő anyával. Egyúttal az eredeti családban is rajzás lesz. Az új családunk egy része így odavész. A legjobb ha megelőzzük ezt a rajzási folyamatot. Viszont tény, hogy a rajanyák kiváló anyák.
  • Váltóbölcső esetén az anya hibájából akarnak anyát cserélni. Ezek a bölcsők is jók, csak egy esetben nem, ha nem fiatal álcára húzzák a bölcsőt, hanem olyanra, amely már kapott munkáspempőt. Így ez az anya nem lesz 100%-ig megfelelő. Más esetben nagyon jó az ilyen anya, hiszen a csendes anyaváltás így megy végbe. Egyébként ilyen bölcsőből csak 1-2-őt készítenek, tehát tömeges anyanevelésre nem alkalmazható, nekünk nem jó módszer.

A pótbölcső a legjobb, leghatékonyabb módszer anyanevelésre egy hobbiméhész számára, mivel a méhcsalád azt hiszi, hogy nincs anya a családban, ezért nevel magának. Ha az eredeti anyát is meghagyjuk, ami a legértékesebb erőforrása egy méhésznek, hiszen családonként csak 1 van belőle, úgy megoszthat családokat, több új családot hozhat létre úgy, hogy méztermelése is megmarad, hiszen az eredeti erős család az eredeti anyával továbbra is aktívan fiasít és új családot is létrehozhat, amely a következő évre erős, termelő családdá fejlődhet. A családok megosztásával megelőzhetjük a rajzást is.

Sok méhész erre csóválná a fejét, hiszen legtöbbször a pótbölcső az nem jó bölcső. Miért mondom mégis azt, hogy ez a legjobb? Mert olyan módszerrel nevelem az anyákat, hogy a pótbölcső lesz a legjobb bölcső a három bölcső típus közül. Tehát az alkalmazott módszer miatt válik számunkra ez a legjobb bölcsővé.