A termelő méhész feladata olyan erős családot készíteni a hordási időszakra, amely a legtöbb mézet tudja készíteni. Ez nem egyszerű, ehhez a lehető legnagyobb népességgel kell rendelkeznie és rengeteg fiatal méhhel, ugyanakkor nem készülhet rajzásra.

Természetes körülmények között a méhcsalád létszáma sokkal alacsonyabb és sokkal kevesebbet is tud gyűjteni. A méhcsalád feladata elsősorban az utódok nevelése, de mivel egy éven csak pár hét áll rendelkezésükre élelmet gyűjteni és tartalékolni, az év többi részében pedig ebből élnek, így hordási időszakban a méhcsalád a nektárfeldolgozásra koncentrál az utódnevelés helyett. Vagyis pár hét alatt a gyűjtésre és raktározásra koncentrálnak, és háttérbe szorítják az utódok nevelését.

A középidős méhek nektárt vesznek át a gyűjtőktől és a virágporgyűjtők is besegítenek. A sejteket elkezdik megtölteni nektárral, így a méhanyának egyre kevesebb helye lesz petézni, felszabadulnak a munkájuk alól a fiatal méhek és a dajkák is. Ezáltal a család a nektárgyűjtésre, méztárolásra és lépkiépítésre tud koncentrálni. Van ennek még egy előnye: lecsökken a hordási időszak után az éhes szájak száma, elpusztulnak a gyűjtőméhek, és alacsony számú az új fiasítás.

A méhek legnagyobb része dajkaméh. Ha lecsökken a fiasítások száma, nagyon sok fiatal méh válik középidőssé vagy hirtelen gyűjtőméhhé. A dajkaméhek nevelik a fiasításokat, ha hordási időszakban kiterjedt a fiasítás, akkor rengeteg dajkaméh az etetéssel foglalkozik. Így kiesnek a munkákból.

A középidős méhek azok a méhek, melyek 3 naposnál idősebbek de nem dajkaméhek és nem gyűjtőméhek. Ezekre van szükség erős nektárhordási időszakban. Ezek a méhek lesznek a lépépítők, raktározók, takarítók, érlelők. Ezek a méhek veszik át a nektárt.


Egy méhcsaládon belül a dolgozó méhek hány százaléka milyen munkával foglalkozik a hordási időszakban. Látható, hogy ha 10 kereten van a család, akkor kb. 45%-a a méheknek vagy dajkaméh vagy a hőháztartással foglalkozik (hűt, melegít), és 55%-a foglalkozik gyűjtéssel és raktározással, miközben egy 20 keretet foglaló családnak 30%-a foglalkozik ezekkel a munkákkal, 70%-a a gyűjtéssel és raktározással. Ebből is látszik, hogy minél nagyobb egy család annál többet tud gyűjteni, és több mézet tud készíteni, mert több méh foglalkozik ezekkel a feladatokkal

Az erős családok, amelyek nagyjából 20 keretet és a felett foglalnak el azért tudnak sokkal több mézet gyűjteni, mert a család jelentős része gyűjtőméh és nektárfeldolgozó, akár 70%-80%-a a családnak ezt a munkát végzi, míg kisebb családoknál nagyjából a családnak a fele a fészek melegítésével, dajkálással foglalkozik és csak fele gyűjtéssel és feldolgozással. A családnak nagyjából a negyede vagy kicsivel kevesebb lesz gyűjtőméh. Ebből látszik, miért ennyire fontos nagyon erős családokat felépíteni hordási időszakra. De nem csak ez számít, az is számít hogy a méhek megfelelő életkorúak legyenek, milyen arányban milyen idősek a méhek a méhcsaládon belül. A leglényegesebb a középidős méhek aránya. Ugyanis napról napra változik a gyűjtőméhek száma, a középidősek adják nekik a pempőt, amely szükséges számukra mint energiaforrás, és képesek egyik napról a másikra gyűjtőméhekké válni, ha szükséges.

A gyűjtőméhek életük nagy részét kaptárlakóként teljes sötétségben töltik, csak nagyon ritkán hagyják el a kaptárt. Mégis amikor gyűjtővé válnak gyorsan tanulnak, fejlett a kommunikációjuk és az orientációs képességük. Nem pazarolják erejüket, ha épp nem tudnak hova repülni a kaptárban mozdulatlanul állnak és várják a felderítőket vagy a visszatérő gyűjtőket, hogy irányt mutassanak nekik. A gyűjtők 1/10-ed része felderítő, új élelemforrásokat keresnek, ha nektárhiány lép fel 1/3-ra nő a számuk. A nagyobb család azért is sikeresebb, mert több felderítő méhük lehet, egy erős család limitált méhlegelőn több nektárt tud gyűjteni, míg előfordulhat, hogy egy gyenge család ugyanekkor éhezik.

A tapasztalt gyűjtőméhek információátadása a fiatal méheknek nagyon fontos, mivel általában 10%-a a gyűjtőknek minden nap lecserélődik. Ezt az információátadást tánccal jelzik. A tánc a bejáratnál történik, de mivel kevés méh látja, így a gyűjtőméh általában a fészek közepére megy, ahol pihennek a méhek, és felrázza őket egy jelzéssel, hogy figyeljenek a táncra. Ez általában reggel történik, vagy amikor egy új lelőhelyet talál valamelyik méh. A gyűjtőméh feromonjával /etil-oleát/ jelez a középidős méheknek, hogy mi történik, és ez a jelzés beindíthatja ezeknél a méheknél az átalakulást, és gyűjtőméhekké válnak. A gyűjtőméhnek nemcsak társakra van szükségük, hanem olyanokra, amelyek átveszik tőlük a nektárt, ezt is egy tánccal jelzik, hogy minél több nektárátvevő érkezzen. A gyűjtőméhek azt is jelzik tánccal, ha valamilyen veszély van az adott helyen, pl. ragadozó.

Ha valamilyen vegyszerrel, méreganyagokkal, permetszerekkel találkoznak a méhek, akkor a kaptáron kívül elhullanak, hogy ne mérgezzék meg a családot. Egy erős család ezt könnyebben átvészeli, mivel kicseréli a gyűjtőméheit, egy gyenge családra azonban ez rendkívül nagy veszélyt jelent.

A középidős méhek nemcsak nektár elvevők, raktározók, hanem javítanak, őriznek, viaszt termelnek és lépeket építenek. Ha több nektár érkezik, mint amennyi hely van, akkor elkezdenek fehér viaszt termelni, hogy lépeket építsenek. Amikor látjuk ezt, akkor mindenképpen adjunk be műlépeket és nagyon gyorsan kiépítik ezeket. A méhek számára a műlép egy olyan üres hely, amely rossz helyen van, ezért igyekeznek kiépíteni, de csak akkor, ha előtte minden lépben van valami és nincs több hely. A méhek mindig ugyanolyan formában szeretnek dolgozni, a nektárt mindig a keretbe közvetlenül a fiasítás fölé hordják. Addig nem mennek át a mézvonalon és az anyarácson, amíg lent a fészekben nincs minden sejtben valami: nektár, virágpor, fiasítás, amint itt tele van, akkor mennek fel a fészek fölé. Műlépes kereteket kiépíteni könnyebb erős hordási időszakban, és amikor fehér viaszt termelnek, ekkor maguk fölé hordják a nektárt, mert nincs hova máshova.