Dongó
A
dongót más néven poszméhnek is hívják. A dongó
elnevezést arról a zümmögő-döngő hangról kapta, amit repülése során hallat. Ez
a legnagyobb termetű méh. Sok embert riaszt nagysága és szárnyberregése. Rendkívül
békés, nem támadó, fullánkját nagyon ritkán használja, azt is csak a nőstény
tudja, a hímeknek nincs fullánkjuk. Testét szőrbunda borítja, mely dús, rövid.
16-25 mm nagyságú. Mivel békés, ne bántsuk, a virágok leghatékonyabb
megtermékenyítője. Egy-egy poszméh naponta mintegy kétszáz
háziméh munkáját végzi el. Érdekessége, hogy a fizikai törvények szerint nem
repülhetne.
A
mérsékelt égövben a leggyakoribbak, Európában, Ázsiában és az Amerikai
kontinensen élnek. Nálunk mintegy 25 fajuk fordul elő. Valamennyi védett.
2014-ben az év rovarának választották Magyarországon.
Már
kora tavasszal áprilisban megjelenik, tavasztól őszig virágport és nektárt
gyűjt, sok
növényfajról gyűjtöget, így legjobban virágzó méhlegelőkön és közelükben érzi jól
magát. Társasan élnek, fészke legtöbbször a föld felszínén helyezkedik el. A
poszméh családok egyévesek. Csak a megtermékenyített nőstények telelnek át.
A
méhekkel ellentétben hidegebb időben, szemerkélő esőben is gyűjtöget. Jellemzője a nyaló
szívó szájszerv, amely segítségével gyűjti a nektárt. Attól függően, hogy
milyen virágokat látogat, módosul szívónyelve hossza, így olyan virágokra is
repked, melyekre más beporzók nem tudnak, mert nem képesek kiszívni a nektárt.
Így tökéletesebb beporzást végez, mint a méh. Virágport is gyűjt kosárkáiba,
mely a módosult lábon található.
Munkája eredményeként nagyobb termésű a paradicsom,
vastagabb falú a paprika. Nagyon jól hasznosítható a fóliasátras és üvegházas
termesztésben. Nyugati tapasztalatok szerint a dongókkal végeztetett beporzás
eredményeként négyzetméterenként 2-4 kilóval nagyobb termés várható, ez hektáronként
20-40 tonna.
Darázs
A darázs fekete-sárga csíkos hártyás szárnyú rovar, de
vannak fajok (mint a lódarázs) melynek színezete rozsdabarna. Nagysága 15-20
mm, de fajtól függően mérete elérheti az 50 mm-t is. A darázs testét ritka,
rövid szőr borítja, mely szabad szemmel nem észrevehető. Összetett szemekkel és
fejlett rágókkal rendelkezik. Testfelépítésre legfőképp a hangyára hasonlít, életmódja
inkább a méhhez hasonló.
Elterjedt Közép-Európában, több mint 100 faja él itt,
a legelterjedtebb a kecskedarázs, a német darázs, és a lódarázs. Közösségi életmódjáról
ismert, kolóniába szerveződve él, ahol van egy királynő és több száz dolgozó.
Ennek ellenére vannak magányos darazsak is. Ez termetre karcsúbb, fészkét sárból,
agyagból készíti, de befészkel növények száraiba is. A fészekbe megbénított
rovarokat hord, ebbe petézik, a kikelő lárva darázs ebből táplálkozik.
Annak ellenére, hogy életmódja a méhekhez hasonló, ragadozó
állat, rovarokat, húsokat fogyaszt. A társas darázs fészket készít, ezt faodúba,
háztetők alá, kőrakások alá, földben levő lyukba, vagy lakóépületbe építik. A fészküket agresszíven védik. Egy fészek populációja
100-400 egyedből is állhat.
A fészeképítési technikája a következő: először a
királynő kezdi építeni tavasszal, később a dolgozók teljes egészében átveszik
ezt a feladatot. A fészek alapanyagát fák, papírok kirágásával nyerik, melyet
nyálukkal ragasztanak össze, és illesztenek a fészekbe.
A darázs szaporodása rendkívül érdekes, egy kolónia
élete egy állandó körfolyamat eredménye. Ősszel megtermékenyül a királynő, egy
hím termékenyíti meg. Ezt a váladékot elraktározza tavaszig. Ősszel az összes
dolgozó elpusztul, egyedül a királynő vészeli át a telet, otthagyja a fészket,
elbújik és hibernálódik. Tavasszal a királynő magához tér, és elkezdi keresni a
fészek kiépítésére szolgáló ideális környezetet. Elkezdi a fészek kiépítését,
amibe majd megkezdi a tojások lerakását. Az építést, és később a lárvák
etetését 4-6 hétig önmaga végzi.
A tojásokból meddő nőstény darazsak kelnek ki, ezeket
dolgozóknak nevezzük. Az etetést a királynő végzi egészen addig amíg felnőnek a
dolgozók és innentől ők végzik el ezt a feladatot is. A királynő már csak a
petézéssel foglalkozik. Nyár végén utolsó petéiből termékeny hímek és nőstények
kelnek ki, a hímek kirepülnek más kolóniák nőstényeit megtermékenyíteni, ezután
elpusztulnak. Az alapító királynő is elpusztul, és átveszi a helyét az
újdonsült megtermékenyített királynő. Ez a királynő aztán elrepül és
hibernálódik, a körfogás folytatódik.
A háziméh bemutatásával a Mitől olyan különlegesek a méhek? cikk foglalkozik és a blog több következő cikke is.
0 Comments
Megjegyzés küldése