A sikeres beteleltetés megtörtént: kora ősszel serkentettünk, feletettük a méhekkel a még hiányzó szirupmennyiséget, melyből mézet készítettek és atkát irtottunk. A méhek késő őszre, tél elejére fürtbe húzódnak, ez melegebb időben lazább, egyre hidegebb időben szorosabb lesz. A fürt labdára hasonlít, a méhek szorosan összehúzónak, néhány keretet foglalnak el, annak is az alsóbb részét, mivel felül a mézkészlet található, mely szigetelőrétegként is funkcionál. Nálunk ez a fürt általában 5-6-7 keretet jelent. A krajnai méh ugyanis nem szeret nagy fürtben áttelelni, inkább tavasszal indul nagyon gyors fejlődésnek.

Mi történik a családdal télen? A megmaradó fészek több rétegből áll: a fürt külső héján alacsonyan tartják a hőmérsékletet, nagyjából 5 Celsius fokon, ezzel az energia és ételtartalékaikat megnövelik. A belső fürtben hőt termelnek, viszont a méhek mindent megtesznek azért, feláldozva az energiaraktározást is, hogy megfelelően szigeteljék a testüket a kihűléstől.

A szoros belső fürtben a méhek energiát és vizet raktároznak szellőztetéssel. A fürt belsejében 6%-ra növelik meg a szén-dioxid mennyiségét (5% már veszélyes az emberre). Ugyanakkor az oxigén mennyiséget lecsökkentik 21% helyett 15%-ra, így egy nagyon alacsony metabolikus szintre esnek vissza, vagyis az anyagcseréjük rendkívül lelassul. A vizet így benntartják a fürt belsejében, belül alacsony lesz a relatív páratartalom, a külső hidegebb kéreg az elszökő hőt megfogja. A megnövelt szén-dioxid mennyiség másik előnye az oxidatív elöregedés megakadályozása.

A fészek labdára hasonlít, felül és oldalt kellő vastagságú mézréteg szigeteli. A fészek külső héján elhelyezkedő méhek szigetelnek, hogy belül magasabb legyen a hőmérséklet. A belső részen megnő a szén-dioxid mennyiség, ezzel mintegy téli álomba kerülnek a belső méhek,  a belső magban az oxigénszint lecsökken, a a páratartalom állandóvá válik. Ezt a vizet fogyasztják télen a fürtben. Az a jó, ha télen nincs fiasítás, ha beindul, akkor a fürt belsejében fent kell tartani a megfelelő fészekhőmérsékletet, amely munkával, energiafogyasztással jár. 


A túl sok oxigén kétélű fegyver: egyrészt energiatermeléshez szükséges, másrészt forrása olyan mérgező összetevőknek, amelyek a fehérjét, DNS-t és zsírokat károsítják. A rovaroknál az oxigénfelhasználás jól kialakult, nagy erőfeszítés során, pl. repüléskor sosem koncentrálódik olyan magas szintre, hogy a sejtekben vízzé váljon a légzőrendszeren keresztül. Télen, amikor a légzés lelassul, vagy teljesen lecsökken, akkor az oxigénfogyasztás túl alacsony lesz ahhoz, hogy veszélyes folyamatokat indítson be. Ha teleléskor a légtérben magas lesz az oxigén szint, akkor ennek a belégzése oxidatív károsodásokat okoz és csökkenti az élettartamot. A telet nehezen vészelik át a nagyon kicsi vagy nagyon nagy családok. Ami a legrosszabb, ha megzavarjuk a méheket télen, a hidegben minden számukra zavaró hőmérsékletváltozás hátrányos lehet.

Vagyis azt kell tennünk, hogy szűken tartjuk a fészket, a méhek összehúzódnak labda formájú fürtbe, leszűkítjük a kijárót, és úgy takarunk, hogy ne legyen meleg a fészekben. Emellett nem zavarjuk meg a méhcsaládokat kaptárnyitogatással, erős zajokkal.

A méhcsaládnak télen is szüksége van vízre, mivel a mézet csak így tudják megenni. Honnan van a víz? Egyrészt meleg téli napokon gyűjtenek, de leginkább a kilélegzett levegőből keletkező párából lesz kondenzvíz. Ez a kondenzvíz egyrészt a telelőfürt belsejében marad, másrészt pedig oldalsó irányba a kaptár két széle felé lecsapódik. Ezért alakulhat ki a kaptárfal szélén és a bent hagyott nem takart szélső kereteken penészedés. Felülre is felszáll egy kevés víz, ha jól takarunk ez nem jelentős mennyiség, amely tél vége felé zavarná a méhek életét.

Megoszlanak a vélemények arról mennyi méhnek kell lennie a megfelelő telelőfürtben. Nehéz ugyanis megszámolni a méheket, mivel télre összehúzódnak. Optimális szám lehet a 10000 és 15000 közötti méhmennyiség októberben, amelyeket nem sújt betegség, és 16000, amelyet igen, ez kb. 6 és 8 keretnyi méhet jelent egy melegebb októberi napon. Ez a méhmennyiség aztán még jobban összehúzódik.

A túlságosan nagy méhcsaládnál fellép a víz probléma, mivel túlságosan felmelegítik a fürtöt, így a méhek vízhiányban fognak szenvedni, valamint a fürt belsejét hűteni kellene a külső részen pedig túl magas lenne a hőmérséklet. A téli fürt nagyságát a méhésznek kell eldöntenie, nálunk általában a minél erősebb annál jobb alapon történik, hiszen tavaszra jelentős mennyiségű méh hullik el, és nem biztos, hogy télen annyi fiasítás lesz, hogy tavaszra pótolni tudja a kieső méheket.

Egy méh télen naponta 1-1,5 mg mézet fogyaszt. Ha beindul a fiasítás télen, akkor megnő a fogyasztás, minél kisebb a fürt, annál kisebb lehet a fiasítás nagysága is, így a mézfogyasztás is csökken. Annak ellenére, hogy van valamennyi fiasítás és vizet is igényelnek a méhek, semmiképpen se adjunk nekik cukorszirupot.

A méhek trópusi állatok, így télen is trópusi körülményeket teremtenek maguknak, a téli fürt belsejében 34 ˚C fok hőmérsékletet tartanak fenn, a középen található méheknek semmilyen feladatuk nincs, pihenhetnek, így nyújtva ki élettartamukat. A fürt közepén télen is petézik az anya, és a méhek fiasítást nevelnek. Ezek tavaszra az áttelelő fürt kb. felét tehetik ki. Ha van fiasítás, akkor nem pihennek a méhek a fürt közepén, hanem a fiasítást nevelik, viszont ez ezen körülmények között szinte semmilyen erőfeszítéssel nem jár, tehát nem kopnak a méhek. Ha beindult a fiasítás, akkor a fürt belsejében fenn kell tartani a megfelelő hőmérsékletet. A méhésznek ezért nem szabad megzavarnia a méheket. Sok méhész főleg Dél-Magyarországon arról panaszkodik, hogy egész télen nem áll le a fiasítás, nálunk itt a Bodrogközben ilyen gond nincs, már október elejére megáll a fiasítás, hogy mikor indul újra azt nem tudom, mivel nem bontok kaptárt egészen márciusig. De az biztos, hogy a méhanya már februárban fiasít valamennyit.

Télen a mérsékelten szigetelt kaptárak a legjobbak a méhek számára. A szigetelt kaptárakban télen a kondenzvíz majdnem teljes egyészében a kaptár oldalsó falain gyűlik össze és nem a tetején. Így a szigetelt kaptáraknál a felső ventilláció nem szükséges. A bejáratot le kell szűkíteni, ez segíti nemcsak távol tartani az egereket, de a belső körülmények is jobbá válnak a méhek számára. Én szigetelt B10 kaptárral méhészkedem, a kaptárfal vastagsága 4,5 cm, 2,3 cm szigetelés és 2,2 cm fenyő lambéria alkotja a kaptárfalat. Ez megfelel a mérsékelten szigetelt kaptárnak. Tavaszra marad mézkészlete a családnak, néha egészen áprilisig, és jól áttelelnek a családok. Egyetlen hátránya, hogy szélre sok víz csapódik ki, így meg kell oldani a megfelelő téli takarást, hogy a penészedés ne okozzon gondot tavasztól.