Nem mindegy hol és hogyan helyezzük el a méhcsaládjainkat. A következő szempontokat kell figyelembe vennünk:

  • nyugalom- A méhek és a szomszédok nyugalma egyaránt fontos tényező. A törvényeket betartva helyezhetjük el kaptárainkat olyan helyeken, ahol emberek vannak. Állatok közelében sem érdemes tartani őket, mert egyrészt az állatokra veszélyesek, másrészt egyes állatok zavarják a méheket főleg télen. Ha utak mellett helyezzük el őket akkor jó megoldás ha bokrokat, fákat, sövényt ültetünk az útjukba, hogy magasra repüljenek, így az utak forgalmát nem zavarják. Az embereket megtámadhatják, megszúrhatják a méhek, így a legjobb, ha oda helyezzük el a családokat, ahol nem keresztezik az emberek a méhek repülési útvonalát
  • területigény- a méhkaptárak előtt és mögött járkálnunk kell, a kaptárak mögött hagyjunk legalább 1-1,5m távolságot, a kaptárak között hagyjunk el legalább 30 cm-t. A kijáró előtt hagyjunk több méter szabad területet, ez legyen 3-4 méter. A kaptárak mögött tevékenykedünk, forgolódunk, rakodunk, járkálunk, van hogy segítővel dolgozunk, mindenképpen hagynunk kell helyet a munkához. A kaptárak előtt a 3-4 méter hely a méhek számára fontos a ki-és berepüléshez, a tájékozódáshoz.
  • napfény- a méhek szeretik a fényt, a meleget, de nem az egész napos közvetlen erős napsugarakat. Legjobb ha árnyékot is kapnak vagy reggel vagy délután. Érdemes ezért fákat ültetni a kaptárak közelébe. Különösen nyáron fontos mindez, a méheknek ugyanis rengeteg munkába telik hűteni a fészket.
  • égtáj- déli, délkeleti, keleti irányba tájoljuk a kaptárakat, hogy reggel korán érjék a nap sugarai és korán kezdjenek dolgozni. Ha ez az irány nem alkalmas, bármely irányba fordíthatjuk a kijárót, de lehetőleg ne észak felé.
  • szél- a szél nagyon árt a méheknek, akadályozza repülésüket, így a legjobb ha szélvédett helyre tesszük a kaptárakat: fásított területek, épületek, sövények mellé. A huzatos hely káros. Észak felé ne fordítsuk a kaptárak kijáróit, az északi szél ugyanis megnehezíti a ki- és berepülésüket.
  • szintmagasság- a méhészetet magasabban fekvő helyre helyezzük. Kerüljük a nedves talajmélyedéseket és azokat a helyeket ahol a hó megmarad hosszú ideig. A területnek legyen egy kis lejtése, hogy az esővíz ne álljon meg. A kaptárakat ne a földre tegyük vagy ne alig pár centis magasságba, a felszálló nedvesség nem tesz jót.
  • kirepülés- a méhek kirepülését ne akadályozzák bokrok, fák, épületek legalább néhány méterig. Ne tegyük a kaptárainkat olyan helyre, ahol a méhek útvonala keresztezi más méhcsaládok útvonalát, mert az eltájolódáshoz vezet. Ezért fontos, hogy legyen 3-4 méter tiszta terület a kaptárak előtt, utána már lehetnek bokrok, alacsony növények, kerítés amelyek megfogják a szelet.
  • vizek- kisebb patakok, folyók mellett elhelyezhetjük méheinket, nagyobb vízfelület mellé azonban ne tegyük.
  • megközelíthetőség szállító eszközzel- ma már nem lehet járművek nélkül méhészkedni. Az úton amelyen a méhesünkhöz megyünk legyen könnyen járható, mert méhcsaládokat kell szállítanunk, vagy kaptárakat. A méhesben a kaptárak előtt vagy mögött érdemes nagyobb helyet elhagyni, hogy a járművel odaférjünk.
  • méhlegelő közelsége- minél közelebb legyen legalább egy fontos mézelő, akár gyümölcsös, akár akácos. Minél közelebb vannak a méhek, gyűjtés idején annál gyorsabban érnek vissza a kaptárhoz. Lehetőleg olyan helyre tegyük a családokat, ahol egész éven találnak valamit a közelben, nemcsak nektárra van szükségük hanem rengeteg virágporra is, az a jó, ha a közelben van rét, legelő, erdő ahonnan virágport gyűjtögethetik.
  • vízellátás- vízre szükség van, nemcsak a méheknek, hanem az embernek is aki foglalkozik velük. A méheknek sok vízre van szükségük miután beindul a fiasítás, mindig biztosítsunk vizet itatókban, megkönnyítjük a dolgunkat, ha ez a közelben elérhető.
  • helyiség- pár családos méhészet kis helyen is berendezhető. Tárolni kell a kaptárakat, eszközöket, műlépes és kiépített kereteket, cukrot, stb. Több család esetében nagyobb helységre van szükség. A méhészkedéshez tartoznak a műhelymunkák, ezekhez gépekre, szerszámokra van szükség, ezeknek is kell egy helység, ahol elvégezhetjük ezeket a munkákat. A megfelelő tárolás fontos, hiszen megkönnyítjük a mindennapi munkánkat ha kéznél van minden és könnyen elérhető.

A területet ahol méhészkedünk mindig tartsuk tisztán. Ne szemeteljünk. Ez azt gondolom mindig magától értetődőnek kellene lennie. Kaszáljunk rendszeresen, a kaptár előtt vagy mögött leeshet az anya, így megtalálhatjuk. Könnyebben láthatjuk azt is, mennyi méh hullik el a kaptár előtt, vagy látjuk a vergődő beteg méheket. Bár kényelmesebb talán a gyomírtózás, hiszen évente 1-2 alkalommal elég, de jobbnak tartom a kaszálást mivel nem viszünk vegyszert a talajba és a méhek közelébe, és sok apró virágot is meghagyunk, valamint zöld marad a terület. Kaszáláskor vigyázzunk! Ne motoros kaszával dolgozzunk a kaptárak közelében, mert a kaptárakra csapódik a fű, kavics és ez felbosszantja a méheket és azonnal megtámadnak. Inkább kézi kaszával, sövényvágóval, tologatós fűnyíróval. Megoldás lehet az, ha kartonpapírokkal takarunk a kaptárak előtt, 3 hét után kipusztul alatta a fű, gaz.

A kaptárakat legjobb állványokra tenni. Az állvány olyan magasságú legyen, hogy ne kelljen nagyon lehajolni, de túl magas se legyen, hogy a méztéri fiókokkal is kényelmesen dolgozhassunk. A legjobb a vascső állvány, mert arra nem tud felmenni az egér, cickány. Van aki autógumikra rakja a kaptárait, vagy gerendára. A kaptár mindig egy picit lejtsen előre, hogy a víz ne álljon meg a kijárón, a hó pedig olvadáskor ne folyjon be a kaptárba, egyébként lehetőleg vízszintbe legyenek, hogy a lépeket megfelelően építsék.