A méhek 4 forrást biztosítanak be maguknak: nektár, virágpor, propolisz, víz. Ennyire van szükségük, ezekből állítják elő azt az élelmet, mely saját maguk és fiasítás számára az életben maradáshoz szükséges. Ezt a négy összetevőt feldolgozzák és átalakítják: pl. a virágporból és vízből készítenek méhkenyeret, vagy a nektárból mézet. A méheknek mindig át kell alakítaniuk élelmük egy részét, hogy az hosszú távon is fogyasztható maradjon.

A saját gazdálkodásuk alapja az élelem és energia. Az étel virágport jelent. A virágpor rendkívüli jelentőségű a méhek számára. Fehérjeforrás, ugyanakkor zsírokat, szterolt, vitaminokat és ásványi anyagokat is nyernek belőle. A nyers virágport azonban nem tudják hosszú ideig tárolni, a vízből nyernek olyan mikróbákat: baktériumokat és infuzóriumokat melyek segítségével fermentálják a virágport és méhkenyeret készítenek belőle.

Az energia a nektárban található cukorból ered, amelyet stabil mézzé alakítanak át, amelyet hosszú időre tudnak tárolni, ezt a mézet metabolikus energiára és a kaptár fűtéséhez szükséges energianyerésre használják. A méheknek sok energiára van szükségük az építéshez és a neveléshez is. A méz télen az egyetlen energiaforrást jelenti, ezért kell több hónapra eltárolni belőle jelentős mennyiségben. A nyitott méz, vagy másnéven nektár tavasszal nagyon fontos. Ugyanis a méhek ezt fogyasztják szivesebben a fedett és nehezen feldolgozható méz helyett. 

A méhek közül nem mindegyik tud minden táplálékot fogyasztani. A méhanya amely egy nap alatt a saját testsúlyának megfelelő petét rak nem tudja a virágport megenni és megemészteni, ezért a dajkaméhek etetik méhpempővel, amelyet előre emésztettek és készítettek számára. A gyűjtőméhek sem esznek saját maguktól, őket is táplálják, valamint a fiasítást is etetni kell. A méhek a fehérjét ételátadással adják át. A kaptáron belüli kommunikáció elsődlegesen ez alapján az ételátadás alapján történik, mézet, nektárt és méhpempőt adnak át. Ezen az élelemátadáson keresztül mérik fel a méhek a család állapotát, szabályozzák a homeosztázist.

Méhpempő

A méhpempőt a dajkaméhek tudják termelni a garatmirigyben, virágporból állítják elő. A dajkaméhek fiatal méhek, az idősebb bentlakó méhek már nem tudják előállítani. A pempő a méhek számára a fiatalság, egészség, vitalitás forrása. Nem csak élelem, hanem gyógyszer, mivel baktériumölő hatású, és kommunikációs forma is.

A méhpempőt az etetésre használják, érdekessége, hogy nem ugyanazt a pempőt kapják egyes méhek. Ugyanis a munkásméhek „munkás” pempőt kapnak, a méhanya kapja a tiszta méhpempőt. A munkás pempő az első két napban méhpempő, ez zsírban és proteinben gazdag, két nap után „méhtejet” kapnak, ebben nektár is található, valamint kb. 5% virágpor. A munkásméh pempő először alacsony cukortartalmú, később a glükóz fruktózzá válik és magasabb cukortartalmú lesz az idősebb lárváknál.

A méhanya tiszta méhpempőt kap, melyben megtalálható a royalaktin nevű fehérje is, ez váltja ki az anyává fejlődést. A méhanya lárvája (vagy álca) folyamatosan méhpempőt kap, amelynek magasabb a cukortartalma, más vitaminokat tartalmaz mint a munkásméhpempő, mivel az még mézet és virágport is tartalmaz. A méhanya miután kikelt egész életében méhpempőt eszik, ezt a dajkaméhek készítik neki.

Miből áll a méhpempő?

Méhpempőben úszó fiasítás, fehéres, tejszerű folyadékban úsznak, ez a fiasítás jól táplált

Az anyának készült méhpempő sokkal sűrűbb, tiszta méhpempő, és tartalmazza a royalaktin nevű fehérjét is, amitől anyává fejlődik a pete


Virágpor

A méhek egyik legfőbb tápláléka a virágpor. Ez a fő fehérjeforrás, a gyűjtőméhek gyűjtik, fehérjét, zsírokat, vitaminokat, szterolokat, ásványi anyagokat és mikrotápanyagokat tartalmaz, ez segít a növekedésben és az egészség megőrzésében, fenntartásában. Egy évben egy családnak 17-51 kiló virágporra van szüksége méhcsalád erősségétől függően. A virágpor rövid ideig fogyasztható, emiatt a méhek fermentálják és méhkenyeret készítenek belőle. A virágpor színe attól függően milyen virágról nyerik lehet sárga, narancssárga, piros.

Télen a méhek méhkenyeret fogyasztanak, ez le van fedve mézréteggel és viasszal. A sikeres betelelés feltétele a nyár végi, ősz eleji méhek megfelelő mennyiségű virágpor készletének megléte. Tavasszal beindul a fiasítás, amikor már éledezik a természet. Ez a kettő összefügg, ugyanis a fiatal fiasítások olyan feromonokat bocsátanak ki, amelyek arra ösztönzik a gyűjtőméheket, hogy gyűjtsék a virágport. Ha túl korán indul be a fiasítás, amikor még nincs mit gyűjteni, akkor a kaptárban levő készletet eszik fel, ebből táplálják őket, csekély számú fiasítás lesz, és ha rövidesen nincs mit adni nekik enni, akkor megeszik őket a méhek, hogy visszanyerjék a fehérjét.

A méhek gyűjtés során nagy területet képesek berepülni, de igazából akkor a legproduktívabbak, és a legkevesebb energiát akkor veszítik el, amikor kb. 1 km távolságra repülnek a kaptáruktól és nagyjából 1,5 km2 területen gyűjtögetnek. Ha sok család van egy helyen, akkor mindig a legerősebb családok lesznek előnyben, a többiek éhezni fognak.

Erőteljes hordási időszakban a méhek fehérjeszintje lecsökken, még ha sok virágpor is áll rendelkezésükre, ilyenkor rendszerint az anya lecsökkenti a fiasítás mennyiségét is, mivel a gyűjtők nektárgyűjtéssel vannak elfoglalva, és sokkal kevesebb gyűjt virágport. Ha a hordási időszak előtt lecsökken a fehérjeszintjük, akkor lecsökken az élettartamuk, és lecsökkentik a fiasítás mennyiségét is. Ez visszaveti a család töretlen fejlődését. A család felépülése attól függ mennyire csökkent le a fehérjeszintjük, és mennyi a fiasítás mennyisége, ez akár 12 hétig is eltarthat, ha a fehérjeszintjük nem csökken 40% alá, akkor 2 hét és 1 hónap közötti ez az időszak.

A begyűjtött virágpor 60%-át csak néhány növény adja:

  • kukorica, mely virágpora nem túl jó
  • herefélék, ide tartoznak a pillangósok
  • pitypang
  • útifű
  • repce
Ezek a növények ha rendelkezésre állnak, akkor nagy mennyiségű virágport gyűjthetnek a méhek. Azonban a kukorica virágpora nem túl jó, sajnos egyre több területen termesztik, így nálunk is gyakorlatilag erre álltak rá a gazdák.
Sok virágporra szükség is van, hiszen a méhcsalád virágporfogyasztása nagy. Egy dolgozó napi fogyasztása 3,5-4,3 mg, élete során 130-180 mg, heréknél ez 325-488 mg között van. Éves szinten egy család erősségétől függően 17-51 kg virágport fogyaszt, átlagosan 35 kg-mal számolva 10 család esetén 340 kg, 50 családnál 1700 kg virágport jelent. 

A méhek sorrendet állítanak fel gyűjtés során: nektár, víz, virágpor sorrendben . Ha nincs nektár és víz, nem fognak virágport gyűjteni, ha van nektár és víz, akkor gyűjtenek virágport. Mi határozza meg a gyűjtés sorrendjét, mennyiségét? Néhány dajkaméh  dönti el, hogy a család mit és mennyit gyűjtsön, ezeket  sentinel méheknek nevezik. A dajkák azok, amelyek a pempőt készítik és észlelik a készletek mennyiségét, a fiasítás mennyiségét és ebből leszűrik, hogy aktuálisan mennyi új beérkező élelemre van szükség. 

A méhek nem gyűjtenek fölöslegesen. Virágporból maximum 1 hétre valót, így ha szeretnénk, hogy több virágport gyűjtsenek, akkor vagy virágporszedőt kell felszerelnünk néhány napra, vagy új kereteket kell betennünk a fészekhez.


A sárga a virágpor, a narancssárga a méhkenyér. A virágport csak rövid ideig frissen lehet fogyasztani, ha később akarják elfogyasztani, akkor tartósítaniuk kell, baktériumok segítségével fermentálják méhkenyérré


A méhek egyik kedvence a gyermekláncfű, tömeges virágporhordás idején virágzik, nagy mennyiségű virágport ad


Méhkenyér

A méhkenyeret a méhek virágporból készítik. Jó hordási időben több virágport gyűjtenek, mint amennyit meg tudnak enni a dajkaméhek, és fel tudnak dolgozni táplálásra, így ezt valahogyan raktározni kell. A virágport a sejtekbe döngölik, kevés mézzel fedik majd viasszal befedik. Ezt a virágport és kis mennyiségű mézet fermentálják méhkenyérré úgy, hogy fruktóz gazdag környezetet teremtenek, valamint savas és anaerob környezetet, vagyis a levegő hiánya miatt beindul egy erjedő folyamat, mely során laktobacillusok és egyéb baktériumok erjesztik a sejtekben eltárolt készítményt, ezen baktériumok a méhek emésztőrendszerében van. Ezeket a baktériumokat az esővízből és pocsolyavízből nyerik ki. 

Víz

A víz nagyon fontos a méhek számára, különösen a fiasítás beindulása után. Télen a mézből nyerik illetve a kaptárban ragadt kondenzvízből. Tavasztól keresik a vízforrást, azt választják amelyik elérhető. A méhek nem csak tiszta vizet isznak, hanem pocsolyavizet is. Ezt szándékosan teszik, az esővízből nyerik azokat a baktériumokat, melyekkel szimbiózisban élnek, ezek segítségével fermentálják a virágport méhkenyérré.

Nektár

A méhek az energiát a munkájukhoz a mézből nyerik. A mézből felhasználják a cukrot és a vizet is. A méhek 3 féle cukrot tudnak lebontani: szacharózt (répacukor vagy nádcukor), glükózt (szőlőcukor) és fruktózt (gyümölcscukor). A természetes nektár ennek a háromnak a kombinációja, a mézben fruktózból és glükózból van nagyobb mennyiség, szacharózból csak kis mennyiség (6%). A szacharózt nem tudják megemészteni, ezt glükózzá és fruktózzá alakítják át. Vagyis az összetett cukrokból készítenek könnyen fogyasztható egyszerű cukrokat. A fruktózt és glükózt invertcukornak is nevezik.

A nektárt virágokból nyerik, nagy része víz és cukor, cukortartalma 20-50% közötti. A nektár nedvességet szív magába, könnyen hígul. A méhek lépekbe gyűjtik, és folyamatosan párologtatják el belőle a vizet, hogy sűrű folyadékot kapjanak. Ez lesz a méz. Nem minden virág ad nektárt, van, amelyikhez hozzá sem tudnak férni, vannak, melyek virágport adnak. Azok a virágok a legértékesebbek, melyekből sok van egy helyen, vagy virágzata van, így időveszteség nélkül gyűjtögethet nagyon sokat, vagy magas a cukortartalma. Magas cukortartalmú pl. a málna, szeder, hárs, selyemkóró, őszibarack. Vannak növények, melyek egy adott napszakban mézelnek, pl. a hárs nektárja éjjel termelődik, így reggel gyűjtenek róla a méhek, a repcét dél körül kezdik gyűjteni.

A nektárból készített méznek nagyon magas a kalóriaértéke, így sok energiát ad a méheknek. Ahhoz, hogy elegendő mézet gyűjtsenek rengeteg virágot kell meglátogatniuk és rengeteget kell gyűjteniük. 1 akácvirág 1 milligramm nektárt termel naponta. Ahhoz, hogy 40-50 kg méz legyen ebből több milliószor kell meglátogatni a virágokat egy méhcsaládnak.

A legtöbb nektárt egy adott területről magasan a fehérakác adja, majdnem dupla annyit, mint a kislevelű hárs, facélia, selyemkóró. A repce, a napraforgó és a rét több mint 10-szer kevesebb nektárt ad ugyanannyi területről.

Messze a legtöbb nektárt a fehérakác adja


Propolisz


A propoliszt nem mint élelemforrás használják, hanem főleg fertőtlenítő, sterilizáló hatása miatt. A kaptáron belül többféle kórokozó található, ha ezek elterjednének, a család megbetegedne. 

Méhszuroknak is nevezzük, ragacsos, gyantás anyag, melyet ragasztóként, idegen tárgyak, élőlények befedéseként szolgál, valamint tömítőanyag. Erős antibiotikus hatású, így baktériumok, kórokozók ellen is alkalmazzák, sterilizáló. A kaptárban apró rések vannak, ezeken keresztül áramlik a levegő, a méhek nem igazán kedvelik ezt, ezért propolisszal ragasztják be, de csak abban az esetben, ha a rés nem nagyobb 3 mm-nél. 

A propoliszt fák rügyeiről, fiatal ágairól, levélnyelekről gyűjtik. Illata kellemes, ragadós sárgásbarna anyag. 

Főbb összetevői: gyanták, viaszok, balzsamok, illóolajok, virágpor, vitaminok, nyomelemek.