Röviden, pontokba szedve egy méhcsalád életciklusa a következő:

  1. tél végeztével a „hibernált állapotból” kilép a család
  2. első fiasítás, első virágporgyűjtés
  3. a nemzedékváltás, az új generáció teljes mértékben felváltja a téli méheket
  4. lineáris ütemű növekedés, nektár és virágporgyűjtés, előkészület a hordási időszakra
  5. rajzási láz
  6. hordási időszak, mézkészítés, előkészület téli raktározásra, lehetőleg többlettermelés
  7. népességcsökkenés leginkább augusztusban, szeptemberben
  8. a fiasítás befejezése, nagyjából októberben
  9. őszi népességcsere, a nyári méheket teljesen felváltják a telelő méhek, a nyári méhek elpusztulnak
  10. tél közepi, tél végi fiasítás a népességszám fenntartása érdekében

Ez az ábra a méhcsalád népességszámának változását (sárga színnel) és a fiasítás mennyiségének változását mutatja (barna színnel). Nem teljesen pontosan mutatja a valóságot, mert nem találtam az adott hónapokra vonatkozó számokat, de nagyjából így néz ki a család változása. A téli fürtben az anya elkezd fiasítani, márciusban már egyre intenzívebben, emiatt a népességszám is megnő, de még nagy az elhullás. Április elején van a nemzedékváltás, nagyon sok méh elpusztul (telelő méhek), így a népességszám lecsökken, de a fiasítás mennyisége magas, így hirtelen május közepére óriási mennyiségű méh lesz a családban. Ez a fő hordási időszakhoz van igazítva, ha a méhész nem vigyáz, akkor megrajzik a család. Akác után lassan csökken a népességszám, mivel a fiasítás akáchordás idejére lecsökkent. Augusztusban ismét növekszik a fiasítás mennyisége a serkentésnek köszönhetően, júlistól fokozatosan kelnek ki a telelő méhek. Így a népességszám nem zuhan túlságosan. Szeptemberben a nyári méhek folyamatosan elhullanak, és a fiasítás is jelentősen csökken. Októberre elhullanak az utolsó nyári méhek és csak a telelő méhek maradnak, valamint a fiasítás is teljesen leáll.


1. A betelelés megtörtént szeptember végére, október elejére, a család gyűjtőméhei még jó időben gyűjtögetnek, a tisztogató méhek kihordják a kaptárból a méhtetemeket, viaszmorzsákat, a tartós hideg idő beköszöntével a család szoros fürtben telel át. A család hibernált állapotban van, mondhatni téli álmot alszanak.

2. A fiasítás beindulásával a családnak virágporra van szüksége, vizet még a bent rekedt kondenzvízből és mézből nyerik, egy-két nap jó idő elég ahhoz, hogy egy kevés friss virágport gyűjtsenek. A felmelegedés és a fiasítás növekedésének következtében a család egyre több keretet foglal el, több keretnyi fiasítással rendelkezik a család és készük a nemzedékváltásra.

3. Bekövetkezik a nemzedékváltás. A téli méhek elöregedtek, teljesen lecserélődnek az újonnan kelt méhekre. Ilyenkor a család létszáma hirtelen lecsökken, úgy tűnik baj lehet a családdal, hiszen sokszor csak 3-4 keretnyi méhet találunk. Annyi történik, hogy a téli méhek fokozatosan elfogynak, az újonnan kikeltek létszáma pedig még alacsony, pár nap alatt azonban rengeteg új méh kel ki, és a kaptár népességszáma hirtelen jelentősen megugrik, a zsúfoltság megnő és elindulhat a műlépekkel való bővítés, hogy ez a zsúfoltság csökkenjen, és az anya petézése folytonos legyen.

4. A műlépes keretek kiépítésével és befiasításával a család dinamikusan növekszik, ha minden élelem megfelelő mennyiségben rendelkezésre áll, vagy többletet érzékelnek, nem akad meg a növekedés. A fiasítás mellé virágport és nektárt is gyűjtenek és raktároznak.

5. A hirtelen megnövekedett létszámú méhcsaládban zsúfoltság keletkezik, az anya feromonja nem ér el mindenhova, a család elkezd a rajzásra gondolni, beindul a rajzási láz, ami egy természetes folyamat a méheknél. Ekkor a méhcsalád egy része arra készül, hogy elhagyja a kaptárt és más helyen kezdjen új életet. Leginkább a szélső kereteken elkezdenek bölcsőket húzni és anyákat nevelni, ahol már nem érzik az anya feromonját. A család egy része abbahagyja a munkát, kotlani kezd, vagyis nem csinál érdemi munkát, mert készül a rajzásra.

6. A legtöbb nektárt adó növények elkezdenek virágozni, a méhcsalád intenzíven gyűjtöget, a lehető legtöbb mennyiségű nektárt gyűjti össze, raktározza el, és készít belőle mézet. A júniusban és az után gyűjtött és készített mézet már téli raktározásra szánják saját maguknak, a méz egy jelentős részét megeszik, mivel nagy a népességszám és sok a munka. Nyár végére a fészekben kell lennie a téli élelemnek.

7. A nyári méhek gyűjtői fokozatosan elhullanak, csak a fiatalok maradnak, belőlük lesznek a telelő méhek, feltöltik fehérjekészleteiket, hogy kibírják a telet. A fiasításszám csökken, de még kelnek ki méhek, hogy a telelőfürt optimális nagyságú legyen. A család népességszáma fokozatosan csökken, már nincs szükség annyi méhre, az áttelelésre pár keretnyi méh elegendő.

8. A kedvezőtlenné váló körülmények miatt az anya leáll a fiasítással, már nincs külső hordás, nincs virágpor. Így minden méh a pihenéssel foglalkozhat, az anya is.

9. A még életben levő öreg gyűjtőméhek kirepülnek, elhullanak, vagy a kaptár aljára esnek. Új méhek nem kelnek ki, minden öreg, gyenge méh elhullik, csak a fiatalok maradnak, melyek egészen áprilisig életben kell maradjanak.

10. A méhcsalád telelőfürtben vészeli át a hideget. A fürt belsejében tél vége felé beindul a fiasítás, hogy az elpusztuló méheket a család pótolja és nagyjából ugyanannyi méhhel lépjen ki a család a télből mint amilyen népességszámmal betelelt. A felmelegedéssel a fürt megbomlik, a méhek a fészek teteje felé haladnak és hátrafelé a kereten. A mézkészletet fogyasztják.