Az előző cikkben említettem a következő néhány gondolatot: a méhek 4 forrást biztosítanak be maguknak: nektárt, virágport, propoliszt, vizet. Ennyire van szükségük, ezekből állítják elő azt az élelmet, mely saját maguk és fiasítás számára az életben maradáshoz szükséges. Ezt a négy összetevőt feldolgozzák és átalakítják: pl. a virágporból és vízből készítenek méhkenyeret, vagy a nektárból mézet. A méheknek mindig át kell alakítaniuk élelmük egy részét, hogy az hosszú távon is fogyasztható maradjon. A propoliszt nem fogyasztják, hanem ragasztóanyagként, tömítőként, idegen anyagok, élőlények elfedésére használják.

A rétek, kaszálók területe csökkenőben van, vagy nem megfelelő minőségűek. Ezek a területek nagyszámú beporzónak biztosíthatnának virágport és nektárt. A modern mezőgazdálkodás minden esetben teljesen tisztán művelt területeket vár el, holott a termőföldeken az aljnövényzet, vagy gyomnövények rengeteg virágport biztosíthatnának nemcsak a méheknek hanem szintén más beporzóknak is. Ezen növények kiírtása miatt jelentősen lecsökkent a beporzók száma és a méhek is nehéz helyzetbe kerültek. Fontos szempont az is, ahol megfelelőek a körülmények, ott több méhész tevékenykedik lehetőleg minél több családdal, így a méhlegelő leterheltté válik. Nincs méhlegelő bővítés, pl. a facélia vagy baltacim sok helyen még ismeretlen, holott ezek jelentős mennyiségű nektárt adhatnának.

Mivel szűkösek a készletek és az időjárás is nagyon gyorsan változó, néha napokig nem alkalmas az idő a gyűjtögetésre, így a méhészeknek cukorsziruppal kell serkenteniük. Ez helyettesíti a nektárt. Valamint vagy összegyűjtött virágporral vagy fehérjés lepénnyel kell etetni a méheket. Ezek helyettesítik a virágport. A legkritikusabb időszak a tavasz, amikor a méhcsaládnak töretlenül kell fejlődnie, majd a kora ősz, amikor a telelő méheknek kell kikelniük és felkészülnie a családnak a télre.

Önmagában a cukorsziruppal való etetéstől ne várjunk sokat. Arra megfelelő, hogy kiépítsék a műlépes kereteket, gyűjtögessenek virágport, és melegen tartsák a fürtöt. A megfelelő etetéshez a cukorszirupba különböző kiegészítőket tegyünk. Ezzel együtt fehérjére is szüksége van a családnak. Ha nem adunk nekik fehérjét, akkor a vitellogenin szintjük lecsökken, és megnő a stressz szintjük. A méhcsaládnak azért van szüksége bőségesen cukorszirupra (nektár helyett), fehérjés lepényre (virágport helyett) a külső forrás mellett, és mézkészletre, mert ezeknek a készleteknek a mennyiségéből leszűrik azt, hogy dinamikusan fejlődhetnek tovább, nem lesz belőle baj.

A méhek mindig priorizálnak: először nektárt, majd vizet, végül virágport gyűjtenek ebben a sorrendben. Ezért ha azt akarjuk, hogy a méhek sok virágport gyűjtsenek a megnövekvő fiasítás élelmezésére, először a nektárt és a vizet kell számukra bebiztosítani ha nincs külső hordás.

Miért fontos a cukorsziruppal való etetés?

A cukorsziruppal való serkentő etetést teljesen bevett és alkalmazott szokás a méhészek részéről. Minden egyes tavasszal ezt kell adni a családoknak. Vannak méhészek, akik csak önmagában adják a méhcsaládnak, vannak akik kiegészítőket tesznek bele. Én mindig teszek kiegészítőket a cukorszirupba.

A cukorsziruppal való serkentést akkor használjuk, ha a család népességszámát növelni akarjuk, meg akarjuk osztani, vagy lerázni, hogy új családokat hozzunk létre, illetve lépek kiépíttetésekor hasznos. A korábbi szakirodalom szerint tavasszal mindig 1:1 arányban etessünk, én is így tettem, ez mára változott 2/3 víz 1/3 cukor arányba, vagyis 33%-os hígabb szirupot készítsünk. Több legyen a víz mint a cukor. Ha híg sziruppal etetünk, akkor nektártöbbletük keletkezik, a méhek elkezdenek virágport hordani, ugyanis fontossági sorrend szerint a nektár és a víz után kezdik a virágport hordani. Ha van nektár, lesz virágpor is. 
Ha bőségesen van nektár, elkezdenek fehér viaszt építeni. A viasztermelő méhek áprilisban gyümölcsvirágzáskor alkalmassá válnak műlépes keretek kiépítésére. Ha a lépek kiépíttetése a célunk, akkor addig etessünk híg sziruppal, míg ki nem építik a kereteket, így megspórolják a rengeteg repülést, mivel nem kell nektárért repülniük. Egészen a hordási időszak kezdetéig serkentem a méhcsaládokat híg cukorsziruppal. Mindig teszek bele kiegészítőket.

Ezeket a kiegészítőket a varroa atka gyérítésére, a nozéma elterjedése ellen, vitaminpótlásra, immunerősítésre használom. Varroa atka elleni gyérítésre illóolajokat teszek a szirupba, ekkor még csak 3-4 dl szirupot adok nekik. Később áprilisban hetente 1 litert kapnak: ebbe a szirupba teszek nozéma elleni készítményt és immunerősítőt, mely vitaminokat tartalmaz és aminosavakat. Ezek nagyon fontosak ahhoz, hogy egészséges maradjon a család és a fiasítás is.

Nyár végéig nem kell serkenteni, csak egy esetben, ha beköszönt egy nagyon száraz, hordástalan időszak. Általában akác után bekövetkezik ez, olyankor adhatunk a méhcsaládoknak szintén híg szirupot néhány alkalommal. Nyár végén utolsó pergetés után szintén serkentés következik híg sziruppal, melybe immunerősítőt, probiotikumot teszek. Majd szeptemberben már sűrű cukorszirupot etetek a méhekkel, ez lesz a téli élelemkészletük. Látható, milyen fontos a cukorsziruppal való serkentés és etetés.

A méhek 3 féle cukrot tudnak lebontani: szacharózt (répacukor), glükózt (szőlőcukor), fruktózt (gyümölcscukor). A természetes nektár ennek a háromnak a kombinációja, szacharóz kis mennyiségben, fruktóz és glükóz nagy mennyiségben található meg benne.

A cukorszirupba ezt a három cukrot tehetjük. A méhek csak az egyszerű cukrokat tudják elfogyasztani, ha szacharózt adunk nekik, ami összetett cukor, azt át kell alakítaniuk egyszerű cukrokká: fruktózzá és glükózzá. A szacharóz tulajdonképpen a kristálycukor. Ebből a legegyszerűbb készíteni cukorszirupot. Ennek átalakításához viszont energiára van szükségük. Ha tavasszal adunk nekik cukorszirupot kristálycukorból és vízből, azt gyorsan megeszik. Ősszel viszont amikor sűrű szirupot kell feletetnünk velük nagyobb mennyiségben, pl. 10-15 litert is akár, akkor ennek egy részét az átalakításra fordítanák, vagyis energiát nyernének belőle fruktóz és glükóz készítésére. Így sok méhész ad a méheinek invertcukrot, vagy izocukrot, mely szirup készen kapható, ezzel a teljes szirupmennyiséget készletként raktározzák el. Ez kukoricaszirup. Ma már kapható olyan készítmény, amely átalakítja a répacukrot egyszerű cukrokká. Még nem próbáltam sem az invertcukrot, sem ezt az invertáló készítményt, de lehetséges, hogy a közeljövőben kipróbálom.


A méhek mindent pépesítenek, és folyadék formában fogyasztanak. Még a szemcsés élelmet sem fogyasztják. A cukorszirup és a víz nagyon fontos számukra. A szirupot mindig zárt helyen biztosítsuk nekik, tegyük a kaptárba etetőkbe, zacskóba, hogy ne legyen rablás, csak az az egy család férjen hozzá. 


Miért fontos a fehérjével való etetés?

A cukorszirup mellett érdemes fehérjét is biztosítani a méheknek. Hiszen ez az egyik legfontosabb élelemforrásuk. Sok méhész nem ad nekik ilyen készítményt, én minden éven adok nekik fehérjés cukorlepényt. Ennek az az oka, hogy bővítem a méhészetemet, így több méhre van szükségem májusra. Vannak méhészek akik nem adnak semmilyen fehérjés lepényt és semmilyen egyéb fehérjeforrást a méhcsaládjaiknak, mégis hordási időszakra erős családokkal rendelkeznek.

A fehérjés készítmény legyen fehérjealapú pl. sörélesztő, virágporpótló, szója, valamint cukor és más összetevők. Fontos, hogy friss legyen, hogy megőrizze tápanyagtartalmát. Amerikában rendszerint szójás fehérjét adnak a méheknek, nálunk nem jellemző, de kaphatók ilyen lepények.

Sokan saját maguk készítenek fehérjés lepényt, én is szoktam készíteni, erről egy cikkben leírtam a tapasztalataimat. A fehérje maximum 20%-ot tegyen ki, legjobbnak tartom az inaktivált sörélesztőt, virágporpótlót. A többi legyen cukor és egyéb kiegészítők, mint pl. vitaminok, probiotikumok. A méhek leginkább a lepény formájú élelemet szeretik, amelyben a cukortartalom min. 50%. Vannak, akik saját maguk által gyűjtött és szárított virágport adnak fehérjeforrásként a méheknek. A legjobb eredményt elérő lepényekben virágpor található.

Én készen vett lepényeket is szoktam nekik adni, igaz kis mennyiségben. Ezek virágport, inaktivált sörélesztőt vagy virágporpótlót tartalmaznak. Vegyünk mindig olyan lepényt, melynek fehérjetartalma legalább 10%, semmilyen alacsonyabb fehérjetartalmú lepényt ne vegyünk. A lepényeket a fürthöz közel a keretek tetejére kell tenni, vékony csíkokban kivágásokat ejtünk a csomagoláson és kivágással a kereket felé adjuk oda.

Honnan tudhatjuk, hogy egy családnak van-e elegendő fehérjemennyisége?

A családokat bizonyos időközönként át kell vizsgálnunk. Ilyenkor vegyük ki a kereket és nézzük meg a fiasítást. Milyen mennyiségben található meg, milyen idősek: van egy sok napos fiasítás, vagy sok lárva, mennyi a fedett fiasítás és ehhez képest mennyi a nyílt fiasítás. Azt is figyeljük meg, a nyílt fiasítás, az álcák úsznak-e a pempőben, vagy sem. Ha tejszerű folyadék bőséggel van a sejtekben, akkor a fiasítás jól táplált, ha száraz, vagy alig van benne, akkor rosszul táplált, élelemhiányos, azt jelenti, hogy nincs felhalmozott készlet. Ha sok a fiasítás, de a napos fiasítás szinte nincs, az jelezheti azt, hogy a kevés táplálék miatt a napos fiasításokat megették a méhek, hogy visszanyerjék a fehérjét.

A keretekben levő virágpormennyiséget és mézkészlet mennyiséget is nézzük meg. Mérjük fel ehhez a mennyiséghez mérten a fiasítások kiterjedését. Ha nincs virágpor a keretekben, akkor nem várhatjuk, hogy a család fiasítást neveljen, mert nincs miből nevelni. Ez előfordult nálam kora ősszel, amikor néhány családnál nem volt virágporkészlet és ilyenkor kell a családnak a telelőméheket kinevelni. Minden ilyen családnak adtam fehérjés lepényt, hogy legyen némi fiasítás.

Jól táplált fiasítás, a méhek úsznak a pempőben, bal oldalt már nagyok az álcák

Jól táplált fiasítás, a lárvák úsznak a pempőben, mely munkásméheknek készült tejszerű folyadék


Ellenpélda, kiszáradóban levő vagy már kiszáradt fiasítás. Ezekből nem lesz méh még akkor sem, ha innentől jól táplálnák őket. Ezeket megeszik a méhek, hogy visszanyerjék a fehérjét. Nincs pazarlás. Ahhoz, hogy ide jutott egy család hosszabb ideig tartó élelemhiány az oka


Mi történik élelemhiány esetén?

Ha egy méhcsaládnál élelemhiányt látunk, akkor tudnunk kell, hogy ez a probléma régebb óta fennáll, legalább 1-2 hónapja kezdődött, tehát nem újkeletű. Virágporhiány esetén nincs elég fehérjeforrásuk, a fiasítások nem kapnak elég pempőt a dajkáktól, mivel a dajkák nem tudnak honnan virágport szerezni, melyből pempőt készítenek. A dajkaméhek emiatt az új fiasításokat is megehetik, így néhány napnyi fiasítás kiesik, a család növekedését ez valamelyest visszaveti.

Ha a fiatal munkásméhek táplálékhiányban szenvednek a kikelést követő első napjaikban, akkor korábban lesznek gyűjtőméhek és nektárt fognak gyűjteni. Ha átlagosan tápláltak és életük normális mederben zajlik, akkor szintén nektárt gyűjtenek. Ha jól tápláltak, és későn válnak gyűjtővé, magas a vitellogenin szintjük, akkor hosszabb életűek lesznek, és virágport fognak gyűjteni.

Egy éhező család igyekszik minél hamarabb nektárt gyűjteni, hiszen kell az energia a mindennapi munkához, egy bőséges készlettel rendelkező és jól táplált kolónia inkább a fiasítást növeli és fehérjét halmoz fel virágporban és méhkenyérben, hogy később megrajozzon. Az optimális táplálékkal rendelkező család rajbölcsőket épít a rajzás előkészítéséhez, ha kevés lesz a virágporkészletük, akkor lerombolják ezeket a bölcsőket. A méhész feladata mindig az, hogy a méhcsalád fejlődése töretlen legyen. Ha bőséges készlet áll rendelkezésre, az nagyon jó, hiszen a méhek úgy érzik fejlődhetnek ameddig csak akarnak, az anya fiasít, a dajkaméhek tudják táplálni a fiasítást bőségesen. A gyűjtőméhek száma nagy, így mindig biztosított a hordás. Ha a család elkezd készülni a rajzáshoz, akkor a méhész ismét lép. A rajzás elkerülésének ne az legyen az eszköze, hogy amíg csak lehet gyengék maradjanak a családok, és ne legyen nekik elég készletük.