Lényeges kérdésről van szó, ugyanis mindent ez az egy kérdés határoz meg: mitől függ a méhcsalád népességszámának a változása? Minél nagyobb népességű egy család a hordási időszakra, annál többet tudnak gyűjteni, annál több mézet termelnek. Az anyanevelő méhészek számára pedig elegendő méh áll rendelkezésre az anyaneveléshez. A méhésznek ezt a népességszámot kell szabályoznia, befolyásolnia, ez a feladata, hiszen a méhész és a méhcsalád érdekei néha eltérnek.

Mikor térnek el ezek az érdekek? A méhész a hordási időszakra a lehető legerősebb, legnépesebb méhcsaládot akarja, miközben a méhcsalád ilyenkor már a rajzásra készülnek, hogy a nagy népességszámú család egy része új helyre költözzön és átörökítse saját magát. A méhész számára a rajzás nemkívánatos dolog.

Nyár végére a méhcsalád már a telelésre készülne, nem szükséges számára, hogy nagy népessége legyen, míg a méhész arra törekszik, hogy a lehető legoptimálisabb telelőfürtje legyen, vagyis elég nagy legyen, de ne túl nagy a telelőfürt, ehhez pedig augusztustól serkentenie kell fokozatosan, hogy még egy ideig sok új méh keljen ki és a népességszám magas maradjon.

A teljes népességállomány változása egyszerű folyamat eredménye: a születési szám mínusz elhullási szám, ez lehet bármikori halál vagy nem tudnak visszatérni a gyűjtőméhek. Ha ez a szám több mint a kelési szám, akkor csökken a populáció. Sokszor teljesen normális a fiasítás száma és a kelések száma, mégis csökken a népesség, ennek az oka a gyűjtögető méhek elhullása, amelyek nem térnek vissza, pl. belefutnak egy mérgezésbe, vagy fokozatosan legyengülnek és hirtelen tömegével hullanak el.

A gyűjtögető méhek élethossza korlátozott, egyes időszakokban terheltségtől függően átlagban 12-13 nap, tehát ettől élnek tovább is és rövidebb ideig is. 16 napos gyűjtögető méh életkorral számolva a méhpopuláció rendkívül gyorsan növekszik, ha nincs vagy kevés az atka, és a család egészséges, átlagosan fiasít az anya, akkor a hordási időszak csúcsán a népességszám 60-70000 körül van.

Ha a gyűjtögető méhek élettartama csak 4 nap, mert túlterheltek, betegek, bármi egyéb bajuk van, ennek a családnak a népességszáma sosem lesz nagyobb 20000-nél. A család jónak mutatkozik, van sok kaptárban levő méh, a fiasítás is normális, de a gyűjtögető méhek alacsony élettartama miatt őszre 4 és fél keretre, télre 3 keretre csökkenhet a létszám, a következő évre már nem tud helyre jönni a család. Ha 16 napig élnek a gyűjtőméhek, akkor megfelelő virágporhordás mellett a család rohamosan növekszik, ha csak 4 napig valamilyen oknál fogva, akkor összeomlik. A gyűjtőméhek korai elvesztése kevesebb élelmet jelent, gyengébb táplálékot a dajkaméhek és a fiasítás számára. A fiatal méhek hamarabb válnak gyűjtőméhekké, kevesebb lesz így a dajkaméh amelyek a fiasítást és az anyát etetik.

Az újonnan kikelő méhek számát befolyásoló tényezők:

  • a virágpor begyűjtése és méhkenyér készítés, mennyi virágport gyűjtenek külső forrásból és mennyi méhkenyeret készítenek ebből
  • a dajkaméhek méhpempőtermelési képessége, a meglévő virágpor minősége és mennyisége valamint a dajkaméhek száma befolyásolja mennyi méhpempőt tudnak előállítani és így mennyi fiasítást tudnak gondozni
  • a méhanya petézési kapacitása, egy jól petéző anyával rendelkező család sokkal nagyobb népességgel rendelkezik, mint egy gyengén petéző anyával rendelkező család
  • a szabad fészekrész mérete a petézéshez, ha nincs üres rész a keretben, akkor az anya nem tud fiasítani
  • a fészek megfelelő hőmérséklete, ha hideg van a fészekben, a család összehúzódik, nem gondozzák a szélső kereteken levő fiasításokat, vagy nem petézik az anya a szélső keretekre
  • a munkásméhek mennyi petét esznek meg, ha elfogy az élelem, nincs virágpor, akkor ahhoz, hogy legyen elegendő fehérje, a méhek megeszik a fiasítás egy részét, hogy a fehérjét újra felhasználják
  • a lárvák száma melyek elérik a felnőttkort, nem biztos, hogy minden fiasítás egészséges lesz
  • a lárvák elhullásának száma a paraziták és patogének által, ha betegség gyengíti a családot, mint a nozéma, vagy atka, vírusok, akkor sok méh elhullik, és sokszor már a fiasítás válik beteggé
  • a lárvák méreganyagok, vegyszerek általi megbetegedése, ez is előfordul sajnos, bekerülhet a kaptárba a mérgezett táplálék

 

Az elhullást előidéző tényezők:

  • az újonnan kikelő munkásméhek számára elérhető élelemmennyiség, ha bőséges az élelemkészlet, erősek, egészségesek lesznek a kikelt méhek
  • hideg fészekhőmérséklet miatti alacsony élettartam, ha túlságosan szétterül a család még a hideg tavaszi időben, a hideg legyengíti a már kikelt méheket is
  • a fiatal munkásméhek halálozási aránya, bármilyen okból elhullhatnak a fiatal méhek, pl. betegség által
  • epigenetikai szabályozása a méhek élettartamának, RNS problémák léphetnek fel, vírusok, nozéma befolyásoló tényezővé válik, a méhek élettartama rövidül
  • gyűjtőméhek élettartama, a legveszélyesebb munkájuk nekik van, ha túlságosan leterheltek, messzire kell repülniük, eleve betegek, kevés az élelem stb., akkor élethosszuk lerövidül, így folyton új és még gyenge méheknek kell átvenniük a szerepüket
  • a gyűjtőméhek körülményei szél, távolság, hideg, a méhek szárnya az egyetlen testrész amely nem újítható meg, így ha túl sokat kell repülni túl messzire, gyorsan elkopnak és a méh elpusztul
  •  a gyűjtőméhek eltájolódása, ragadozók általi halál, erős szélben könnyű az eltájolódás, különböző madarak, darazsak megtámadhatják őket
  • patogének és paraziták általi megbetegedések, nozéma, vírusok, egyéb betegségek legyengítik még fiatal korukban a méheket és folyamatosan elpusztulnak
  •  rovarirtók, vegyszerek általi mérgezések, a modern mezőgazdaság termékei ezek, melyek sajnos nagy számban pusztíthatják a méheket.