A változó és kiszámíthatatlan időjárás, az intenzív mezőgazdálkodás következtében megváltozott környezet kihívások elé állította a méhészetet is. Emiatt azok a módszerek már nem alkalmazhatók, melyeket évtizedekkel ezelőtt alkalmaztak. Ha valaki elolvasta a régi méhészkönyveket, ezekből szerzett ismereteket, majd alkalmazta ezeket, jó eséllyel sikeresen tevékenykedhetett. Azonban az elmúlt évek megmutatták, hogy a régen alkalmazott módszerek nem működnek ugyanolyan formában.

Ezeket a módszereket másnéven méhészeti technológiáknak fogom nevezni, nem kell tehát valami high-tech dologra gondolni, csupán a régen működő módszereket kell mostani viszonyokra optimalizálni, alakítgatni, finomítani. Néhány ilyen technológia alkalmazását fogom röviden bemutatni, milyen változást kell végrehajtanunk a régen alkalmazott módszereken.

1. Serkentés


A méhészek régen nem serkentettek, vagy ha igen, alig volt rá szükség. Egy méhcsalád esetében egy évben 4-5 kg cukrot elég volt beadni, ma ez már 20 kiló körül jár. Ennek oka, hogy nincs elegendő nektárt adó virág, növényfajokban nem elég változatos a táj.
Ma már tudjuk, hogy fontossági sorrendet állít fel a méhcsalád: először a nektár, aztán víz, és utána jön a virágpor. Mivel a virágpor rendkívül fontos és nagy mennyiségre van szükség belőle a fiasítás számára, így meg kell teremtenünk a nektárt és a vizet. A nektárt helyettesíteni tudjuk cukorsziruppal.

Ami változott, az új technológia szerint nem szükséges 1:1 arányban keverni a cukrot és a vizet, mint a régi méhészkönyvek szerint, hanem elég 2/3 víz és 1/3 cukor keveréke vagyis 33%-os cukorszirup készítése. Ehhez adjunk hozzá 10 literenként 2 evőkanál ecetet a savas kémhatás miatt. Ennek oka, hogy a méhek a 20% feletti cukortartalmú nektárt nagyon szeretik, de az 50% fölöttit már nehéz nekik feldolgozni, így minél könnyebb annál jobb. Erre megfelelő a 33%-os oldat. A méhek ezt könnyen elhordják pár óra leforgása alatt. Ami a legfontosabb, mindig lesz nekik ezáltal nyitott méz, nektár a fiasítás mellett, amit azonnal fogyasztani tudnak, és érezni fogják a bőséget.
 

Tavasszal zacskós serkentést alkalmazzunk, ha már tartósan 10 fok lesz az éjszakai hőmérséklet feltehetjük az etetőt is, ebbe könnyű betölteni a nagyobb mennyiségű szirupot. A szirup legyen híg, tegyünk bele kiegészítőket


2. Vízpótlás


Nem mindegy milyen vizet adunk a méheknek. Régen természetes volt a kútvíz fogyasztása, később már vezetékes vizet fogyasztottunk, ami azonban tele van klórral, hogy fertőtlenítse a vizet. A méhek régebben a mezőről, traktorkeréknyomokban, megállt vízből, pocsolyákból ittak rendszeresen. Ez jó lenne most is, azonban a gyomírtózás következtében ezek a vizet sterilek, nincs bennünk élet. Erre a mikrobiális életre van szükségük a mindennapokban, pl. fermentáláshoz.

Ami új technológia: a méheknek nem jó a csapvíz, helyette kútvíz, esővíz, vagy mesterséges tavacskában nem túl régi állott víz a megfelelő cellulózzal. Adjunk nekik itatókban kútvizet, esővizet, készíthetünk tavacskát, melybe teszünk szénát, vagy füvet a cellulóz miatt. Ezekben a vizekben apró lények élnek, köztük cellulózbontók is, melyek a virágpor külső héját könnyen lebontják és ezáltal könnyen feldolgozhatóvá válik.
 

3. Mézes keretek tavasszal


Tavasszal még van készlete a méheknek a betelelésből. Legalábbis ez lenne a normális. Ezek a mézes keretek nagyon jól szolgálnak élelemként a családoknak. Általában felkarcolták a méhészek vagy fedelezővillával vagy kaptárszolgával.

Új technológia: ha felkarcoljuk a mézes kereteket akkor langyos vízzel locsoljuk meg. Nagyon gyorsan magába szívja a vizet, és felhígul, a méhek így sokkal könnyebben tudják fogyasztani és sokkal gyorsabban is. Ugyanis nagyon sok víz kell a méz felhígításához. Vagy ha nem karcoljuk fel, tegyük a fészek mellé közvetlenül vagy amikor már tehetjük tűzzük meg a fészket, és ők a saját maguk tempójában eszegetik ki belőle a mézet és fiasítja tele az anya.

4. Virágporgyűjtés

A méhek mindig csak egy hétre való virágport gyűjtenek és raktároznak el. Ez a mennyiség bőven elegendő akkor, ha folyamatos a gyűjtés. Azonban az egyes méhlegelőkön időnként szűkössé válnak a virágporkészletek: vagy amiatt mert egy ideig nincs virág, vagy amiatt mert sok méhcsalád van a környéken és mindegyiknek szüksége van virágporra.

Régen ezzel nem volt probléma, mivel a mezőgazdasági tevékenység még más volt, a mezők, rétek, legelők rengeteg virágport biztosítottak. Ma azonban a méhésznek el kell gondolkodnia azon, hogyan gyűjtsenek a méhcsaládjai több virágport annál, amennyit elégnem tartanak.

Az új technológia: virágporkészlet halmozása két módon. Vagy folyamatosan teszünk be a méhcsaládnak új kereteket közvetlenül a fészek mellé, amelybe általában virágport gyűjtenek, a meglévő virágporos kereteket pedig elvesszük, és pl. odaadjuk egy rajnak, vagy mesterséges rajnak, a másik módszer a virágporszedő használata. Sok méhésznek, így nekem sincs olyan kaptáraljam, amely erre alkalmas lenne, de vannak, akiknek a kaptáralja alkalmas erre. Érdemes virágporszedőt felhelyezni néhány napra, maximum 1 hétre, és minden nap elvenni a virágport. Az elvett virágport egy befőttesüvegbe kell nyomkodni, majd mézréteggel befedni. Így légmentesen tudjuk tárolni, hasonlóan mint a méhek teszik mikor fermentálják a virágport. Később ezt fel lehet használni. 

5. Nozéma


Tudjuk, hogy a hasmenés nem egyenlő a nozémával, a nozéma nem egyenlő a hasmenéssel. Nozéma minden évben előfordul, spórák elszaporodása okozza. Amikor több napra hordástalan idő áll elő, a méhek nem tudnak kirepülni akkor a béltartalmukat nem tudják kiüríteni a szabadban, emiatt a kaptárban teszik mindezt. A bélben azonban már ott van a nozémaspóra. A takarítóméhek szervezetébe takarítás közben ez bejut és megfertőződnek, a gyűjtőméhek pedig lábukon kenhetik szét más virágokra és terjeszthetik a betegséget.
Mit tegyünk? 

Az új technológia a megelőzés. Ne hagyjuk hogy a nozéma elterjedjen. Két módszer lehetséges. Először is, ha több napra beáll a rossz idő és a kaptárban maradnak a méhek, nem tudnak kirepülni, akkor adjunk nekik serkentő etetést, híg cukorszirupot.

Másik módszer különböző készítmények használata. Ilyen az általam is használt gesztenyekivonat, mely megerősíti a méhek bélfalát, így a spóra nem tud bejutni. valamint alkalmazható egyszerű házi készítmény: 1kg lósóska, 25 deka fehér üröm törmelék megfőzve 10 liter vízben, ebből 1 liter kell 100 liter szirup elkészítéséhez, ha már felbukkant, a nozémát 40-50%-os mértékben visszaszorítja.
 
Nozéma elleni készítmény

6. atkakezelés

A varroa atkáról több írás is született és biztosan fog még születni, mert ez ma az egyik legnagyobb veszélyforrás. Ha nincs megfelelően kordában tartva az atka, vagyis nincs gyérítve és írtva, akkor a méhcsalád tavaszra kipusztulhat. Régebben a méhészek ősszel kezeltek atka ellen, tegyük hozzá hatékonyan alkalmazható módszerekről talán csak a 90-es évek végétől beszélhetünk. Az atkakezelés nyár végén és ősszel volt esedékes, augusztusban tartós hordozóval, ősszel atkaírtó szerrel.

Mi az új technológia? Egész éves folyamatos atkagyérítés majd ősszel atkaírtás folyamatos kontrollal. Mivel az atka nem lát, szaglással tájékozódik. Ha megzavarjuk a szaglását, nem lesz képes a sejtbe találni, illetve a szaporodásuk is megnehezül, vagy megakadályozható. Egyúttal tudjuk, hogy leginkább a herefiasításokat szeretik, mert az 24 napra kel ki, és azt is tudjuk milyen természetes szerek a leghatékonyabbak atka ellen.

Tavasszal erős illatú illóolajokkal zavarjuk meg az atka szaglását, ez az illóolaj átjárja a teljes kaptárt és az atka dolgát megnehezíti. Betehetünk illóolajjal átitatott lapokat is.

Később az építtetőkeretből a herefiasításokat ki lehet vágni. Tegyünk be a méhcsaládnak építtető keretet, amelyet herefiasításra alkalmasnak fognak kiépíteni. Ha ebbe bújik be az atka, akkor egyedenként 14-16 nőstény atkautódot hoz létre, mivel más közegben nevelkedik. A munkássejtben csak 2 nőstény utódot tud nevelni. Emiatt mindenképpen érdemes kivágni a herefiasítást fedett állapotban, hogy rengeteg atkától szabaduljunk meg.

Akác után szublimálhatunk oxálsavval. Csak ezután jön az augusztusi tartós hordozó alkalmazása vagy glicerox-szal vagy illóolajos lapkákkal, vagy gyógyszeres lapkákkal. Valamikor októberben miután megállt a fiasítás jöhet az atkaírtás általában amitrázos szerrel, vagy oxálsavval.

Van még egy módszer, az anya korlátozása akác idején, amikor anyarácsos szerkezetű keretben korlátozzuk az anya fiasítását. Ez lehet 1-2 keretes, a lényeg, hogy az anya csak ebben az 1 vagy 2 keretbe tud csak fiasítani.

 Ha ebben tartjuk egy fiasításos ciklusig, akkor minden más keretből kikelt a méh, az atkákat pedig csak ebben az 1 vagy 2 keretbe vonzza. Ezt az 1-2 keretet aztán fedés után kivesszük és kiolvasztjuk. Rengeteg atkától szabadulunk meg. Azonban ez a módszer egyrészt korlátozza az anyát, ami nem túl jó, másrészt elveszítünk 1-2 keret fiasítást, harmadrészt pedig gyakorlatilag kiesik egy generációnyi új fiasítás. Így személy szerint ezt a módszert nem tartom jónak. A herecsapda azonban nagyon jó és érdemes alkalmazni, mivel csak heréket veszítünk vele.

Az egész csak találomra történik, ha nem számoljuk folyamatosan az atkamennyiséget. Ha van higiénikus kaptáraljunk, akkor vegetációs időszakban ahány atka annyiszor 1500, ha nincs fiasítás akkor annyiszor 150 az atkaszám ahány atkát számolunk össze a kaptáraljon. Jól működik az alkoholos lemosás is, ilyenkor méheket alkoholban áztatunk, majd róluk lehullik az atka és ebből állapítjuk meg az atkafertőzés nagyságát. Kezelni akkor érdemes, amikor tudjuk mennyire fertőzött a család, fölöslegesen nincs értelme terhelni őket.

Herecsapda, vágjuk ki a fedett herés részt, így rengeteg atkától szabadulunk meg


7. Atkaírtás, atkagyérítés


Nem mindegy az sem, milyen módon kezeljük az atkát, vannak szerek, melyek nagyon hatékonyak, de bizonyos körülmények között méreggé válnak. Lássuk az új technológiákat:

Oxálsavas szublimálás esetén célszerű reggel végezni nem túl melegben a kezelést. De ami még fontosabb milyen módon végezzük. Mivel a sav 230 fok fölött már mérgezővé válik, és 170 fok fölött szublimálódik, vagyis a porból gőz lesz, így olyan eszközt kell alkalmazni melynél szabályozható a hőfok. Több olyan eszköz is van a piacon, mely egyáltalán nem alkalmas szublimálásra. Csak az olyan eszköz jöhet számításba, melynél pontosan be lehet állítani a hőfokot 230 fokra, majd kezelés során az oxálsav visszahűti, így hatékony lesz. Emellett zárjuk be a kijárót, hogy párás legyen a benti környezet, hogy ne por formában csapódjon ki a szer.

Amitrázos kezelés esetén csak a lassan füstölő eszköz a hatékony. Vannak olyan eszközök, melyek pillanatok alatt befújják a füstöt a kaptárba, ez nem jó, oka az, hogy túl magas a kivezető cső hőfoka, emiatt már mérgező a bejuttatott szer egy része a túlmelegedés miatt.
Hangyasav kezelés esetén sokan párologtatót használnak. Párologtató csak olyan helyen alkalmazható, ahol a hőmérséklet nagyjából állandó, nem ingadozik túlságosan. Hiszen ha nagyon párolog a szer, akkor káros lesz, ha pedig egyáltalán nem akkor értelmetlen a kezelés.

Gliceroxos kezelés esetén az oxálsavat glicerinben oldjuk fel. Nem mindegy azonban hogyan, csak 60 fokig lehet melegíteni az oldatot és csak cellulóztartalmú papírba vagy anyagba lehet áztatni esetleg filcbe. A készítmény hatékony azonban nem minden család rágcsálja meg egyformán, így a hatékonysága nem teljes.

Gyógyszer alapú készítmények esetén a probléma az, hogy szermaradványokat hagyhatnak a lépekben, illetve az atka idővel ellenállóvá válik a szerekre. Ezért ezeket nem alkalmazhatjuk évről évre. Valamint mivel gyógyszerekről van szó, egyre több méhész nem alkalmazza ezeket, nehogy a környezeti terhelés mellett még jobban terheljék a méhcsaládokat.
 
Atkaírtáskor érdemes használni álarcot, oxálsavas szublimáláshoz pedig kötelező a teljesálarc és a saválló kesztyű. Itt amitrázzal kezelek


8. Anya fiasításának korlátozása ősszel


Vannak térségek, ahol túl meleg az ősz és a tél eleje. Az anyának általában szeptember végén október elején le kell állnia a fiasítással. Ennek oka, hogy a telelő méheknek nem szabad dolgozniuk és a készletekkel is tartalékolni kell. Sok helyen viszont a meleg miatt nem áll le a fiasítás. Így a méhek dolgoznak egészen decemberig.
Nálunk nincs így. Szeptember végén de legkésőbb október elején már leáll az anya a fiasítással és csak tél végén kezdi el újra. Azonban ahol nem áll le ősszel a fiasítás egy dolgot tehetnek.

Az új technológia az anya zárkázása. A méhanyát megkeresi a méhész és egy kis kalitkaszerűbe teszi, melynek oldala anyarács. Így az udvartartása cserélődni tud. Az anya leáll a fiasítással. Ezután 21 nap múlva kiengedik, de már nem fog újra elkezdeni fiasítani. Ilyenkor szoktak atkakezeléseket is végezni. Ehhez gyakorlott kéz kell, mert ha az anyát megnyomjuk, a család anya nélkül marad.
 

Anyazárka, a dajkák ki-be tudnak rajta járkálni, az anya nem tud kijönni


9. Téli takarás

Télen a méhek hónapokra be vannak zárva a kaptárba. Amikor lélegeznek a pára felfelé illetve oldalra a kaptár hideg falai felé száll és vízzé alakul. Ez a kondenzvíz, mely télen zavaró lehet a méhek számára, ha felül a fóliatakaráson megmarad és visszacsepeg.
Új technológia a zsák használata. Csak cseréljük ki a fóliát zsákra, mely szellőzik, így sokkal kevesebb lesz a keletkező víz. Emellett takarjunk polisztirol lappal. Nagyon jól szigetel.

Téli takarás zsákkal és polisztirol lappal