A méhcsaládokat háromféle módon lehet szaporítani:
- rajzással, ami számunkra nem igazán jó, mert nem kontrollálható a folyamat
- megosztással, amikor általában két részre osztjuk a családot
- mesterséges rajok létrehozásával, ez nálunk a leggyakoribb módszer
A
méhcsalád úgy szaporodik, hogy a méhanya folyamatosan petéket rak, fiasít, ezt
nevelik a már kikelt méhek, és a család mérete ezáltal folyamatosan növekszik.
Egy idő után a méhcsaládon belül felerősödik a rajzási kedv, ez egy beléjük
kódolt viselkedésforma. A méhcsalád ugyanis arra készül, hogy ha a létszámuk
megnövekedik egy bizonyos szintre, és a körülmények kedvezőek, akkor a család egy része elhagyja a kaptárt
és új helyen új életet kezd. Így átörökítik saját magukat. A család másik része
marad az eredeti helyen és éli tovább életét. Ez a méhcsalád természetes
szaporodása.
Azonban a
méhész számára ez egy nemkívánatos folyamat, mivel nem tudja kontrollálni. Nem
tudja mennyi méh repül ki a kaptárból, nem tudja milyen anyával repülnek ki, a
sok kirepülő méh miatt nem lesz hordás, nem lesz felhalmozott mézkészlet, vagy
ha már van, nem fognak tovább gyűjteni, amikor a rajzási kedv megnő, bizonyos
méhek már nem dolgoznak, csak kotlanak, ez is veszteséget okoz. A kirepülő raj
lehet, hogy elmegy, nem tudjuk befogni. A természetes rajzás tehát nem jó a
méhésznek. Sokan egyébként csak ilyen formában szaporítanak, kezdetben én is
így tettem, rajokat fogtunk be és vásároltam meg, ezekkel bővítettem, mivel
egészen minimális tudással rendelkeztem, ez volt a lehető legkönnyebb megoldás.
A rajzást tehát meg kell akadályoznunk, nem pedig hagyni hogy megtörténjen. Ezt
megtehetjük rajzáskontrollal.
Mivel
tisztában vagyunk vele, hogy a méhcsaládok természetes viselkedése a rajzás,
ezért nekünk ezt kell leutánoznunk. Mesterséges rajokat kell készítenünk. Ezzel
végrehajtjuk a méhcsaládok szaporítását kontrollált módon, nem pedig hagyjuk, hogy
véletlenszerűen, kontrollálatlan módon következzen be. Így elkerüljük a
veszteségeket.
A megosztással
való szaporítás a mesterséges rajok létrehozásának egy formája, fészkes
osztott rajról beszélünk. Ebben az esetben van egy családunk, amely nagyon erős,
rendelkezésre áll nagyon sok fiasításos keret és rengeteg méh, és annak
érdekében, hogy elkerüljük a rajzást, vagy azért hogy új családjaink legyenek a
család népességét és a fiasításos kereteket megosztjuk. Ezzel új családokat
tudunk létrehozni.
A
megosztással való szaporítás módszerét ott alkalmazzák leginkább és ott éri meg
alkalmazni, ahol a méhcsalád eleve nagy méhtömegű. A betelelt család sok
esetben 7-8 kereten van, vagy két fiókon teleltetik, tavasszal gyorsan indul
fejlődésnek a család és májusra már 20 kereten vannak. Az ilyen családok olyan
nagyra növekednek, hogy megosztásra alkalmasak és rajzás esetén rengeteg méh
távozna a kaptárból. Leginkább olyan helyeken alkalmazzák, mint Nagy-Britannia,
USA, vagy a tőlünk melegebb térségek, ahol enyhe a tél, vagy nincs is, télen
sem áll le a fiasítás, vagy csak néhány hétre, a telelőfürt sokkal nagyobb mint
nálunk. Ez nem zárja ki, hogy nálunk nem lehet ilyen módon szaporítani.
Ennél a
módszernél a 2 fiókos rendszer sokkal rugalmasabb, mint az egy. A 2 fiókban
levő fiasítás több lehetőséget kínál, mivel van 20-24 keretünk két különböző
méretben. Ha egy fiókkal dolgozunk, akkor két fiókra oszthatjuk átmenetileg a
családot, hogy állományt növeljünk. A legbiztonságosabb minimális
megosztás a 3 keret fiasítás és 2 keretnyi élelemkészlet. Egyetlen
fő szabály van: mind a két szétosztott családnak életképesnek kell lennie.
Megosztásnál
az eredeti családnál marad az anya, megkapja a visszarepülő méheket az új
családtól, amelyiket létrehoztuk, ugyanakkor sok dajkaméhre van szüksége a
fiasítások gondozásához és az anya nagy mennyiségű petézéséhez. Mivel 2 vagy
több fiók van fent, így nagy mennyiségű fiatal méh marad az eredeti családnál,
amelyek dajkaméhekké válnak rövid időn belül.
A megosztás
során létrehozott új családnál még nincs anya, kirepülő méhek nélkül marad, melyek
visszarepülnek az eredeti családhoz, de a kaptárban tevékenykedő méhek egy
része hamarosan átveszi ezt a szerepet. Sok méhész akik ilyen módon
szaporítanak a létrehozott méhcsaládra bízzák az anyanevelést, 9-10 nap múlva
nem lesz már egy fedett fiasítás sem amelyek gondozni kellene, viszont lesz
néhány pótbölcső, melyből nemsokára kibújik az anya. Mivel van elegendő
dajkaméh amelyek takarják a fiasítást, így a gyűjtőméheik elegendő készletet
tudnak gyűjteni, hogy önmagukat ellássák. Mivel van 1 vagy 2 keretnyi
élelemkészletük, így nem éheznek, csak több nap rossz idő esetén lehet etetni
őket, vagy feltenni egy méztéri fiókot készletet tartalmazó keretekkel.
Ha a
célunk az, hogy 1 családból 2-őt hozzunk létre, az eredeti családot ahol az
eredeti anya marad és az új családot, ahol a lánya van (itt húzott pótbölcsőket
az új család) ugyanazon a telephelyen maradhat, csak vagy egy másik állványon,
vagy az eredeti család fölötti fiókban elválasztva az eredeti családtól hermetikus
elválasztólappal kijárónyílással. Ezután 4-5 hetet várunk, majd megnézzük, hogy
az új anya fiasít-e az új családban. Az eredeti családtól elvett keretek és
méhek miatt nem fog megrajozni ez a család.
Példák megosztásra
Lusta
méhész megosztása
Úgy is
hívhatnánk mint kezdő méhész megosztása. Rendkívül egyszerű a módszer, két
fiókon van a család, a két fiókot anyaráccsal elválasztjuk. Pár nap múlva
visszamegyünk, és amelyik fiókban van napos fiasítás ott van az anya. Az anyát
azzal a fiókkal, amelyikben van, otthagyjuk az eredeti helyén, a másik fiókot
pedig elvisszük máshova, az új helyére. Ez a család nevel magának anyát
pótbölcsőkből ha rájuk bízzuk, vagy mi adunk be nekik kelés előtt álló
bölcsőt.
Egyszerű
megosztás 2 részre
A fészkünk
1 normál fiók és egy alacsony fiók (de lehet 2 normál fiók is) valamint az
anyarács felett egy alacsony mézőr, májusban ez egy tipikus eset. Az alsó
fiókban a 2 szélső keret készlet, a többi fiasításos, az alacsony keretben is
van középen 4-6 fiasításos keret. Először megkeressük az anyát, biztonságosan
elzárjuk, vagy belehelyezzük az alacsony fiókba.
A normál
fiókból kivesszük a fiasításos kereteket, csak középen hagyunk meg kettőt a
többi fiasításos keret helyett üres keretet teszünk, tűzhetünk közé műlépet is.
Ez a család marad a helyén, feltesszük az anyarácsot és a mézőrt. A másik
fiókot a fiasításos keretekkel egy másik helyre tesszük a közelbe. Így egy
családból készítettünk kettőt, az új család elkezd anyabölcsőket húzni anya
hiányában, és attól függően hogy hány kereten vannak anyabölcsők, tovább
oszthatjuk ezt a családot, ha akarjuk. Vagy mi adunk nekik be anyabölcsőt.
Egyszerű
megosztás hermetikus elválasztólappal
Ugyanaz
mint az előző eset, csak ahelyett, hogy egy új helyre tennénk az új családot, most
az anya nélküli fiók felkerül az eredeti család kaptárának tetejére egy hermetikus
elválasztólappal kijárónyílással. Az előnye ennek az elválasztólapnak, hogy ha
nem sikerül a megosztásunk és nem petézik az új anya, akkor könnyen
egyesíthetjük újra az eredeti családdal a létrehozott új családunkat.
Az előnye ennek
a megosztásnak az, hogy az eredeti családhoz visszamennek méhek, és így nem
történik nagy kiesés, továbbra is produktív marad a család.
Megosztás
hermetikus elválasztólappal (ambiciózus megosztás)
Ehhez
kiválóan fiasító anya kell, és kiváló hordás. A teljes alsó fiók a
fiasításokkal átkerül a kaptár legfelső fiókjának, az anya pedig az alacsony
fiókos fiasítással lent marad. Ezt a lenti részt, a fészket kiegészítjük 2 db
alacsony fiókkal kiépített lépekkel, amelybe az anya azonnal petézhet. Ha az
alsó részen elég ritka lenne a méhállomány és a fiasítás, akkor a fenti
keretekről hozzá lehet rázni méheket, hogy segítsük a népességnövekedést. Ha a
felső fiókban anyabölcsőket húztak, akkor ezeket a kereteket akár új
családocskák létrehozásához is használhatjuk ha akarjuk, a többi méhet pedig
visszarázzuk az eredeti családhoz.
Megosztás
hermetikus elválasztólappal (ambiciózus megosztás folytatása)
4-5 héttel később az anya majdnem teljesen befiasította mind a 3 alacsony fiókot, eljött az ideje az újabb megosztásnak. A 3 alacsony fiók felkerül a kaptár tetejére hermetikus elválasztólappal úgy, hogy az anyát kivesszük. Az anya visszakerül a fészekbe egy normál fiókba csupa üres keretekkel, a tetején mézőrrel. Ezt a módszert lehet finomítani azzal, hogy a felső 3 alacsony fiókban elrendezzük a kereteket úgy, hogy kapjunk egy fiókot középen fiasításos keretekkel, amelyeket a normál fiókra teszünk az anyához, hogy gyorsabban tudjon fiasítani és gyorsabban helyre rázódjon a család. A fenti 2 fiókba több kereten is lesz anyabölcső, ezeket szétoszthatjuk több családnak.
A
megosztásnál műlépet vagy kiépített lépeket használjunk? Ha nincs elegendő
kiépített keretünk, akkor használhatunk műlépes kereteket is, de csak akkor jó
ez a megoldás, ha jó nektárhordás van, ha nincs, akkor etetni kell a családot.
Ennél jobb megoldás is van. Ha kevés a kiépített lépünk, főleg kezdőknél,
vagy olyanoknál fordul elő, akik hirtelen növelik az állományt, akkor
építtessük ki erős családokkal. Ezek a családok képesek 42C fok hőmérsékletet
termelni a kaptárban, ami a viasztermeléshez és építéshez szükséges. Minél
nagyobb a család, annál könnyebben építenek ki több lépet, így amikor
megosztjuk a családot, ezek a lépek már rendelkezésünkre fognak állni.
Nálunk nem igazán alkalmazott módszerek ezek, a
hordási időszak nem engedi meg az ilyen fajta bővítést. Ha valakinek van kedve
kipróbálhatja nagyon sok helyen ilyen módszerekkel hoznak létre új családokat.
0 Comments
Megjegyzés küldése