Manapság már nincsenek olyan telek mint korábban, amikor rengeteg hó hullott, de mégis előfordul, hogy időnként nagyobb mennyiségű hó hullik. Ehhez fagypont alatti vagy fagypont közeli hőmérséklet is párosul. Ilyenkor nincs sok kedve a méhésznek kilátogatni a méhesbe. Azonban mégis érdemes sőt szükségszerű kimenni és megnézni a méhcsaládokat.

Télen kb. hetente egyszer, vagy kéthetente ellátogatok a méhekhez és megnézem minden rendben van-e a kaptárak körül. Nagy mennyiségű hó hullása után azonban mindig megnézem a méheket. Ennek oka, hogy a kaptár bejáratát ilyenkor hó torlaszolja el, és ha mindez faggyal párosul, akkor ez a hó a kaptárbejáró elé fagy. Ezáltal nem jut be a levegő a méhekhez és megfulladhatnak. Annak ellenére, hogy télen csak egészen minimális a fogyasztásuk és a tevékenységük, levegőre mindig szükségük van. Olyan kaptárokat használok, amelyeknél a kaptárfiókon van kijáró szűkítő, vagyis alul és középen is áramlik be levegő, ennek ellenére az alsó kijáró előtt mindig le kell takarítani a havat vagy ráfagyott jeget, hogy alul is szellőzzön a kaptár és levegőhöz jussanak a méhek. Amennyiben lehullott a hó, de meleg van és gyorsan olvad, ilyenkor nem szükséges letakarítani a havat a kijárónál, mert gyorsan elolvad és lefolyik.


Télre érdemes egérrácsot is feltennünk, ez saját készítésű. Látszik, milyen kevés résen jut be a levegő az alsó bejárón, ha ezt eltorlaszolja a hó, akkor nem jut be a levegő a méhcsaládhoz


Olyan kaptárfiókot használok, mely középső részén állítható kijáró nyílás van, így nemcsak alul, hanem középen is jut be levegő a méhekhez. Piros nyíllal jelölve a kaptárbejáró