Egy korábbi cikkben foglalkoztam azzal, melyik méhcsalád gyűjt több mézet, természetesen erre az a válasz, amelyik a legnagyobb, amelyikben a legtöbb gyűjtőméh és nektárkészítő méh van. De mi a helyzet akkor, ha a méhcsalád tömege és a gyűjtőméhek tömege is közel egyforma, vagy teljesen egyforma, akkor mi dönt? Van-e egyáltalán különbség akkor, ha van 2 kiló mennyiségű gyűjtőméh de anyátlan a család, vagy ugyanilyen mennyiségű gyűjtőméhhel rendelkező anyás család, számít-e az anya életkora, mi dönt ekkor, mi határozza meg a gyűjtési kedvét, mennyiségét a méhcsaládoknak?

A méhész számára a méz csak többletből származhat, a méhcsaládtól nem vehet el mézet, csak azt a többletmennyiséget, amelyet megtermelnek. Ez a többlet csak akkor keletkezik, ha a hordási időszakra erős méhcsaládokká válnak. Mivel a nálunk élő krajnai méh kisebb méhmennyiséggel telel be, tavasszal indul robbanásszerű fejlődésnek, ebben pedig a méhész feladata, hogy tevékenységével támogassa a méhcsaládot. Nem csak arra kell gondolni, hogy nektárforrást biztosítson cukorszirup vagy más formában, lepényt adjon a családnak, különféle vitaminokat, immunerősítőket, atkabecsapó- vagy atkaírtó szereket használjon és hasonlók, hanem figyelembe kell vennie, milyen méhanyák állnak a családok rendelkezésére, milyen anyák fiasítanak a családokban. Ugyanis a korábbi kérdésekre a válasz, mi dönt, melyik méhcsalád fog többet gyűjteni, ha azonos erősségűek, azonos méhtömeggel rendelkeznek a méhcsaládok, az az anyától függ.

Azonos családok esetében az eltérő gyűjtési kedvet és mennyiséget az anyatermék, az anya feromonja, másnéven illatanyaga határozza meg. Minél több az anyatermék, annál nagyobb a gyűjtési kedv.

  • az anyás a család szivesebben gyűjt mint egy anyátlan család
  • minél fiatalabb az anya, annál szivesebben gyűjt a család, mert az anyatermék magasabb a fiatal anyánál.
  • szűz, párzatlan anyánál a legmagasabb az anyatermék, sokkal magasabb, mint a párzott anyánál.

Egy kikelő, új párzatlan anya jelenléte a családban jelzi a családnak, hogy érdemes gyűjteni, növekedni, mert itt a jövő, itt az új anya, amellyel jól fog teljesíteni a család. A bölcsőből kikelő új anya pár napig még nem repül ki párzani, az anyatermék mennyisége a kaptárban az 5. napig növekedik, ekkor repül ki bepárzani, ez az a feromon, amely segít abban, hogy rátaláljanak a herék, amelyekkel párzani fog. A párzás után lejjebb csökken ez a feromon, és visszatérve a kaptárba folyamatosan egy szinten lesz, majd az évek alatt csökken le ahogyan öregszik az anya. Ez azt jelenti, hogy a méhésznek ennek tudatában kell az anyákkal foglalkozni és alkalmazni a méhészeti technológiát.

Ezek alapján tehát megállapítható, hogy minél fiatalabb az anya, ez annál jobb hordást eredményez a családnak, minél idősebb, annál inkább csökken ez a hajlandóság, egyes méhészek, főleg akik vándorolnak, a következő módszert alkalmazzák: ha hordási időszak előtt, pl. akác előtt elveszik az anyát és a család újat nevel, az új kikelő anya növeli a hordási mennyiséget (figyelembe véve azt is, hogy nincs már fiasítás se amit gondozni kellene). Ezek alapján a legjobb az új, vagy egyéves anyákkal dolgozni, a kétéves anyákat már érdemes lecserélni, a még idősebb anyákat csak kivételes esetekben érdemes meghagyni.