Az egész éves atkagyérítés után az atkairtás időszaka következik. Amennyiben foglalkoztunk atkakezeléssel egész éven, úgy őszre jelentősen kevesebb atkával kell számolnunk. Ha februárban maradt 100 atka, az kezelés nélkül közel 8500-ra nőhet októberre. Ezzel az atkamennyiséggel szinte lehetetlen megbirkózni, a család nagy veszélybe kerül. Ha egész éven odafigyeltünk, gyérítettünk akkor az atkamennyiség 1600-ra csökken. Ezzel az atkamennyiséggel a fő kezelésünk során már meg tudunk birkózni.
Miért októberben jön el a fő atkairtó időszak? Mert ekkorra csökken le a fiasítás száma nullára vagy nulla közelébe, az atka így képtelen elbújni a fedett sejtekbe a fiasításhoz, ezzel el tudjuk érni, hogy az atka biztosan érintkezésbe kerüljön a szerrel amivel kezelünk és a kezelés így hatékony lesz. Amennyiben az anya még fiasít, alkalmazhatunk kalitkát, amelybe az anyát zárjuk 22 napig, így biztosan nem marad egyetlen fedett fiasítás sem. Ez a módszer nagyon hatékony, de két eleme van ami egy hobbiméhésznek nem feltétlenük kedvező:
- minden egyes anyát meg kell fogni és bezárni ebbe a kalitkába, ami veszélyt hordoz magában, hiszen egy nem gyakorlott kezű méhész megnyomhatja, megsértheti az anyát, amelyet már nem tud pótolni
- nagyon időigényes minden egyes családot átnézni és megkeresni az anyát főleg ha nincs megfestve
Az atkairtó szerekre is rá van írva, hogy októberben
alkalmazzuk fiasításmentes állapotban. Az oxálsav mint szerves sav esetében
nincs ilyen megkötés, de ennek használata is főként ekkor történik.
Amit én használok, az egy amitráz tartalmú szer, a Varidol,
melyet a következőképpen kell használni: az előírásokat követve 2 cseppet
teszek egy papírlapra, amelyet átitat a szer, majd ezt összehajtogatva beteszem
egy füstölő gépbe, amelyet Varrojetnek neveznek és meggyújtom. A gépben forog
egy ventilátor, ami bejuttatja a füstöt a kaptárba. Ez a gyógyszeres füst írtja
az atkát. A kaptárt ezért be kell zárni legalább fél órára. Ezt szivaccsal
teszem, a kijárót bedugaszolom.
A hőmérséklet lehetőleg 10 fok körül legyen, vagy
kicsivel a fölött, a lényeg, hogy a méhek ne repkedjenek, hanem a kaptárban
legyenek. A kezelést 3-szor kell elvégezni 3 héten át egy-egy alkalommal. Ezt a
fajta kezelést szinte mindenki alkalmazza a környékünkön. Az amitráz ilyen
formában történő bejuttatása hatékony és biztonságos a méhek számára. Vannak
más módszerek amitrázos kezelésre, de azokról azt hallottam hogy nem egészségesek
a méhek számára, így nem alkalmazom.
Ugyanis minden egyes szer esetében van egy módszer,
amely során a használata nem mérgező a méhekre. Amitráz bejuttatása ezzel a módszerrel,
tehát füstöléssel ilyen. Még az oxálsav esetében is vannak olyan módszerek,
melyek alkalmazása káros lehet a méhekre.
Mivel mérgező anyaggal dolgozom megfelelő
védőfelszerelést használok. Gyakran a méhészek félvállról veszik a védekezést,
pedig muszáj. Belélegezni mérgező gőzt vagy kézzel fogdosni mérgező anyagot nem
éppen a legegészségesebb. Így kesztyűt is használok, és teljesálarcot ABE1
szűrővel. Teljesálarc nem szükséges, a félálarc elegendő amitrázos kezelésnél,
de a jövőben oxálsavval szeretnék dolgozni, így ezért vettem a teljesálarcot. A
szűrő legalább ABE1 legyen, ez 65˚C-nál magasabb forráspontú oldószerek, szerves
gázok, gőzök ellen véd, valamint szervetlen gázok, gőzök és savas gázok ellen
alacsony koncentrációig. Tehát a szabad levegőn alkalmazható.
A kezelés hatékonyságát ellenőrizni kell. A kaptáraljba teszek higiénikus aljat, egy műanyag lapot, melyet ki lehet húzni. Ide hullanak az atkák. A kezelés után 1-2 nappal érdemes megnézni az atkahullást, ebből megállapíthatjuk mennyire fertőzött a család. Ha nincs sok atka, akkor is érdemes a három kezelést elvégezni.
0 Comments
Megjegyzés küldése