Folytatódik az előzőekben elkezdett témakör: hogyan kezdjünk el méhészkedni? Ennek is a legelső fázisa, az előkészületi fázis, amely során kérdéseket teszünk fel saját magunknak és ezekre adunk válaszokat. Nagyon fontos, hogy ne legyünk elfogultak, ne adjunk az izgalom hevében olyan válaszokat saját magunknak, amelyeket más állapotban, helyzetben nem adnánk. Legyünk tehát tárgyilagosak, mérlegeljük a helyzetünket, vizsgáljuk meg a kérdéseket, majd adjunk rájuk válaszokat.

Saját kezdeteimet már megosztottam erről. De mindenkinek más a helyzete, így felmerül a kérdés: hogyan kezdjek el méhészkedni?

Először is érdemes tisztázni néhány dolgot. Ha van valamilyen háziállatod, vagy háztáji állatod, azt szereted, gondozod, foglalkozol vele, megfelelő környezetet biztosítasz, eteted stb. A méhcsaláddal ugyanígy kell bánnod, egy család felfogható pl. egy tehénnek, amelyet etetsz, itatsz, neveled addig, míg egy idő után tejet ad, amit el tudsz venni tőle. A méhcsalád egy komplex szervezet, melyet táplálnod, gondoznod kell, megfelelő körülményeket biztosítani számára, hogy mézet termeljen, és/vagy anyákat neveljen. Ha elpusztul egy családod az nagyon fájó, ha tucatjával pusztulnak el, mert nem megfelelően foglalkoztál velük akkor az nemcsak szívfájdító hanem óriási gondatlanság is.

Így a legelső kérdés az: tudom-e, akarom-e úgy gondozni a méhcsaládjaimat, hogy azok éveken keresztül megfelelő körülmények között éljenek? Ők nem eldobható tárgyak, ha megunjuk a velük való munkát és meg akarunk szabadulni tőlük, akkor az nem megy egykönnyen, eladásuk nem garantált. Legfeljebb adjuk oda szimbolikus áron egy másik méhésznek, de semmi esetre se hagyjuk őket elpusztulni vagy ne pusztítsuk el.

Következő kérdés: mit is szeretnék valójában? Mennyi méhcsaláddal akarok foglalkozni? Hobbiszinten 4-5-10 családdal, vagy százzal, több százzal? Mindig tervezzünk előre, gondoljuk végig mire vagyunk képesek, mi a célunk? Ebből akarunk megélni, saját márkát szeretnénk létrehozni? pl. kistermelők, őstermelők vagyunk, akiknek belefér a plusz tevékenység a mindennapjaikba. Vagy néhány család esetében saját magunknak és rokonainknak, barátainknak akarunk kedveskedni néhány üveg mézzel?

A következőkben vizsgáljuk meg saját magunkat, saját életünket. Van-e elég időm a méhekkel foglalkozni? Van-e energiám foglalkozni velük, legalább hetente egy-két alkalommal több órán keresztül? Van-e kapacitásom ahhoz, hogy minden szükséges eszközt elkészítsek, beszerezzek időre, pl. keretek összeállítása, műlépezés, kaptárkészítés, atkakezelés. Vannak bizonyos tevékenységek, melyeket pontosan időben kell elvégezni, meg tudjuk ezt oldani?

Következő pont a tanulás. A méhésznek, méhészkedni akaró személynek mindig a méhcsalád az elsődleges, meg kell érteni mi az amitől a méheink jól élnek, meg kell érteni hogyan viselkednek, mi vált ki zavart náluk, mitől dolgoznak nyugodtan. Meg kell tanulnunk mik azok a feladatok, melyeket el kell végeznünk, és mikor, meg kell értenünk azt, mit miért csinálunk. Másképpen fejlődik egy erős család, egy gyenge család, egy törzscsalád vagy kölyökcsalád, egy raj, egy műraj stb. Meg kell tanulnunk, hogyan fejlesszük fel pontosan hordási időszakra a családjainkat, hogyan hozzunk létre új családokat, mit tegyünk ha betegségek lépnek fel stb. Tegyük fel a kérdést: képes vagyok megtanulni mindezt és megfelelően alkalmazni? Könyvek, videók, hanganyagok, tanulmányok segítenek ebben, de a legjobb megoldás, ha keresünk egy tapasztalt méhészt, akinek segítünk a munkájában, így el tudjuk lesni mit és hogyan csinál.

Fontos a mentorkérdés. Nagy segítséget nyújtanak a videók, könyvek, tanulmányok, de a legjobb az, ha felkeresünk egy segítőkész helyi méhészt, aki válaszol a kérdéseinkre, aki elmondja és megmutatja mit és miért csináljunk. Ha segítünk neki egész éven akkor a teljes méhészeti szezonról kapunk egy átfogó képet. Még jó néhány csípést is összeszedünk és ez alapján eldöntjük, hogy valóban akarunk-e méhészkedni.

Figyelni kell a környezetünket. Hol élünk? Megvizsgáltuk már úgy igazán azt ahol élünk? Milyen virágok, fák, bokrok vannak a környezetünkben, mennyi erdő, rét, legelő, kaszáló, elhagyatott terület található. A méhészek kedvenc növénye az akác, amely a legkedveltebb méz is egyben. Mivel nem mindenki ott méhészkedik ahol él, van-e akácerdő ott ahol méhészkedni szeretnénk? Mennyi az egyéb mézelő növény? Folyik-e a térségben mezőgazdasági tevékenység, termesztenek-e repcét, napraforgót, esetleg hárs erdő van a közelben, vagy erdei mézelő növények? Van-e virágos rét, virágzó fák, gyümölcsfák a környéken? Mikor virágoznak ezek? Ismernünk kell azt a környéket ahol méhészkedni akarunk, hogy tudjuk mikor van virágzás, mikor van nektárgyűjtés. A legjobb, ha felkeresünk egy tapasztalt méhészt, aki szivesen válaszol a kérdéseinkre.

Következő kérdés a pénz. A méhészkedés pénzigényes folyamat, az első években amikor nagyon alacsony a bevételünk és magasak a kiadások támadhatnak anyagi gondjaink. Méhészkedni nem a milliomosok kezdenek, sokszor alacsony jövedelmű emberek gondolkodnak ennek a szép foglalkozásnak az elkezdéséhez, így számukra 100 vagy 500 euró kiadása is jelentős összeg. Kérdés: megengedhetjük-e magunknak azt, hogy több száz vagy ezer eurót fektessünk bele a méhészetbe? Néhány év múlva megtérülhet a befektetésünk, a kérdés addig képesek vagyunk-e finanszírozni ezt? Nem jó ötlet a családi kasszából elvenni a szükséges pénzt, mindig csak a félretett pénzünket fektessük be.

Az egészségi állapotunkat is meg kell vizsgálnunk. A teli méztéri fiók súlya akár 20-30-35 kiló is lehet, ezek emelgetése nagyon fáradtságos. Ahogy a keretek folytonos emelgetése is megterhelő. Ezeknek a súlya változó: 1-2 kiló, nem tűnik nehéznek, de amikor 50-100-200 keretet kell emelgetni egymás után, igencsak megterhelő lesz.

Ha minden pontot megvizsgáltunk és mindegyikre igen a válasz, van időnk, pénzünk, energiánk, kedvünk, hajlamunk, van kihez fordulni, vágyunk a tanulásra, akkor vágjunk bele.