A legelején érdekességként említeném azt, hogy magyarul cukorlepénynek hívjuk azt a készítményt, amelyet a méhészek a méhcsaládoknak adnak kiegészítőként száraz táplálék formájában, míg angol nyelvről fordítva ez fehérjelepény (pollen patty), vagyis egyértelműen kihangsúlyozzák a fehérje szerepét a készítményben, míg magyar nyelven a cukor meglétét hangsúlyozzák ki. Mi is a helyzet a lepényekkel? Szükségesek-e és ha igen, akkor tartalmazzon-e fehérjét vagy nem szükséges?

Minden egyes állat számára fontos a fehérje, mivel ez tartalmazza azokat az aminosavakat, melyek az adott állat növekedéséhez, fejlődéséhez szükséges. A méhek esetében is így van, hiszen a virágpor maga a fehérjebomba a méhek számára. Mivel ma általánosan jellemző, hogy egyes méhlegelők túlterheltek, nem biztosítanak elégséges virágpormennyiséget, vagy ha elegendő mennyiséget is biztosítanak, de bizonyos körülmények miatt hiány alakul ki a fehérjéből, így egyértelműen kijelenthető, hogy a cukorlepények, vagy nevezzük inkább fehérjelepényeknek szükségesek a méhcsaládok számára az év bizonyos szakaszaiban. 

Mikor alakulnak ki ilyen hiányállapotok? Mikor érdemes alkalmazni a lepényeket? Általánosan akkor alakul ki hiány, amikor hirtelen megnő az igény a virágpor iránt. Ez a fiasítás beindulásával kezdődik, vagy hirtelen megnövekedésével. Ha a közelben nincs megfelelő mennyiségű virágporforrás, akkor hiába indulna be robbanásszerűen a fiasítás, nem jut elegendő virágpor a méhcsalád számára. Akkor is ez a helyzet alakul ki, ha tartósan rossz idő köszönt be, a méhek nem tudnak kirepülni és a kaptárban elfogyott a tartalék. Ekkor a méhész jól teszi, ha lepénnyel segíti ki a méheket. A fehérjés lepény a fiasítás mennyiségét növeli meg.

A leginkább alkalmas időpont a tömeges virágporhordás kezdete előtti pár nap, nálunk ez március vége felé van; a virágporhordás időszaka, áprilisban, amikor a szeszélyes időjárás miatt van, hogy napokig nem tudnak kirepülni a méhek, vagy keveset gyűjtenek; betelelés ideje augusztus vége felé, szeptember eleje; illetve rajból családok és kölyökcsaládok létrehozása után miután beindult a fiasítás május-június időszakban. Vannak méhészek akik már februárban etetnek lepénnyel, általában olyankor történik mindez, amikor a méhcsaládok számára nem volt elegendő a téli készlet. Azonban ilyenkor csak és kizárólag cukorlepényt lehet adni a méheknek, mivel a fehérjétől beindulna a fiasítás. Azt hozzá kell tenni, hogy a legjobb az lenne, ha nem kellene tisztán cukorból készült lepényt használni tél vége felé.

Ebben a cikkben most a fehérjés lepényről lesz szó, amely alkalmazása mondhatni szükségszerű. Nem feltétlenül szükséges, de aki tavaszra erős családokat akar létrehozni valamilyen okból, azok számára erősen ajánlott. Mi lehet ez az ok? Például bővíteni akarja családjainak számát, de egyúttal hordásra is alkalmas családokat akar. Én emiatt használtam és használok lepényeket. Amint nem válik szükségszerűvé a bővítés, úgy a lepényezésen is elgondolkozom. A létrehozott új családokat is segítem azzal, hogy plusz fehérjeforrást biztosítok számukra. Vannak méhészek akik anyákat is nevelnek, ehhez rengeteg méhre van szükség és rengeteg fehérjére, így ők több alkalommal is lepényeznek. Hobbiméhészként én is nevelek anyákat, vagyis bölcsőket saját célra, mivel bővítem a méhészetemet, így a dajkacsalád számára is adok fehérjelepényt. Hogy hogyan csinálom mindezt, arról egy másik cikkben lesz szó.

A fehérjével való etetés során felmerül az a kérdés: miért nem koncentrált fehérjével etetjük a méheket? A válasz az, hogy nem szabad, minden a fehérje és szénhidrát arányától függ. A túl sok fehérje megnöveli a méhek zsírtömegét, káros az anyagcsere folyamatokra és csökkenti a méhek élethosszát és a termelékenységét. A fehérjemennyiség legmagasabb aránya 25% lehet, ha saját magunk készítjük, a vásárolható fehérjés lepényekben általában 8-10% fehérjetartalom van. Érdemes a lepény etetésével együtt cukorsziruppal is etetni. Én is mindig adok a lepény mellé szirupot.

A természetes virágporok esszenciális aminosav-aránya nagymértékben eltérő, és csak néhány felel meg közülük a mézelő méhek táplálkozása szempontjából optimális arányoknak.  A gyűjtögető méhek, amelyek maguk nem fogyasztanak virágport, hanem etetik őket, a kolónia számára véletlenszerűen gyűjtögetnek különféle virágporokat, amelyek aztán hatásukat tekintve kiegyenlítik egymást. Vagyis nem a leghatékonyabban, legkönnyebben összegyűjthető virágport gyűjtik csak, hanem mindenfélét, hogy változatos legyen, ez nem jelenti azt, hogy tudnák, melyek a legtáplálóbbak, adott pillanatban legfontosabbak, és nem is igazodnak a dajkaméhek igényeihez, amelyek esetleg elvárnák, hogy milyen virágporra van éppen szükségük.


De Groot vizsgálatai alapján ezek a méhek számára leglényegesebb aminosavak, melyek közül a leucin a legfontosabb. A táblázat a minimálisan elvárt százalékos arányt mutatja, vagyis ilyen arányban kell szerepelnie ezeknek az aminosavaknak a méhek élelmében, valamint mennyi százalékban vannak jelen ezek az aminosavak a pempőben, virágporban, szójalisztben (mint virágporpótló). Más virágporpótló esetében is jó százalékos arányokat kapnánk. Megállapítható, hogy minden egyes fehérjés lepény, legyen az inaktivált sörélesztős, szójababos, virágporpótlós, vagy virágporos tartalmazza a minimálisan elvárt aminosav arányt sőt meg is haladja, tehát a méhek számára megfelelőek ezek a fehérjés cukorlepények.



Készült egy alapos vizsgálat, mely összehasonlította azokat a családokat, melyek természetes virágport tartalmazó lepényt, nem természetes virágport (virágporpótló, sörélesztő, szójabab) tartalmazó lepényt és csak cukorlepényt kaptak. Ezek a családok összkeretmennyiségét mutatja a táblázat, vagyis hány keretet foglaltak el. Mi az eredmény? Azok a lepények a legjobbak, melyek természetes virágport tartalmaznak, ezek a családok fejlődtek a legnagyobb mértékben, a csak cukorlepénnyel etetett méhcsaládok mennyisége 3 és 1/2 szer kevesebb volt. Egyértelműen látszik az, hogy csak cukorlepénnyel etetni értelmetlen. 



Ez azt jelenti, hogy ha mi magunk adunk a méheknek fehérjés lepényt, azt ugyanúgy elfogadják, elhordják, persze vannak, amelyeket gyorsabban, és vannak amelyeket kicsit kelletlenebbül. Van egy fontos szempont, a méhek nem tudnak mit kezdeni a szemcsékkel. Ha mi magunk készítünk fehérjés lepényt és szemcsés lesz, akkor azt kihordják a kaptárból, nem eszik meg a szemcséket.


Milyen összetevőkből álljon a saját magunk által készített fehérjelepény?

De Groot méhekkel folytatott vizsgálatai során kiderítette mely aminosavak azok, melyek a méhek számára fontosak és milyen mennyiségben. Ezt a táblázatot mutattam be. Nem véletlenül a természetes virágpor majdnem pontosan ilyen mennyiségben tartalmazza a legfontosabb összetevőket. Ha saját magunk készítünk lepényt, akkor a következő összetevőket tartalmazza:

  • kristálycukor finomra őrölve, vagy porcukor
  • B vitamin lehetőleg folyadék formában
  • víz
  • repceolaj
  • cink kelát
  • invertcukor
  • természetes virágpor
  • szója izolát
  • sörélesztő
  • egyéb összetevő: timol, Hive Alive

Ezekből az összetevőkből készíthető el a méhek számára legjobb minőségű fehérjés lepény.

Azok a méhészek, akik ebből élnek, minden tavasszal lepényeznek, vannak akik egész tavasszal legalább 2 kiló lepényt adnak a méhcsaládoknak. Hobbiméhészek számára nem szükséges ilyen mennyiségben lepényezni, én személy szerint minden családnak fél kiló lepényt adok, vannak akik pedig egyáltalán nem adnak a méheknek fehérjés lepényeket.