A méhek felosztásáról már volt szó egy korábbi cikkben. Itt a méhcsalád egyedeinek a felosztása felépítésük és feladataik szerint történt: anyaméh, dolgozó méh és here. Az anyaméh és a dolgozó méhek nőneműek, a here hímnemű.

De van egy másik felosztás is, mégpedig a funkcionális kaszt szerinti felosztás. Attól függően milyen funkciót töltenek be a méhek a családon belül, aszerint kasztokba sorolhatók:

  1. a méhanya -  a reprodukcióért felel, nagyon magas vitellogenin szinttel rendelkezik, élettartama akár 5 év is lehet
  2. téli méhek - nagyon magas vitellogenin szinttel rendelkező dolgozó méhek, 2 év élettartamuk is lehet, de általában 8-9 hónapig élnek
  3. dajkaméhek és középidős méhek - magas vitellogenin szinttel rendelkeznek, a fő élettartamuk alapján vagyis a legfőbb funkcióikat betöltő időtartamuk szerint 2-3 hétig élnek
  4. gyűjtőméhek - nincs vitellogenin szintjük, a fő feladataikat betöltő munkát elvégzők élettartama 8-12 nap

Néhány kifejezés magyarázatra szorul. Mi a vitellogenin? Olyan molekula a méhek testében, amely segít a fehérjetárolásban. A fejben és potrohban levő zsírokban tárolják, egy glycolipoprotein 2% cukor, 7% zsír, 91% fehérjetartalommal. Meghosszabbítja a téli méhek és a méhanya életét, ez az immunrendszerük része, tavasszal virágpor hiányában segít a fiasításban, és a gyűjtőméh kialakulásban is szerepet játszik. A vitellogeninben gazdag méhek a fiasításnál maradnak és táplálnak, míg azok a méhek, amelyeknél ez a fehérje kimerült gyűjtőméhekké válnak.

Mi a legfőbb funkciót betöltő időtartam szerinti élettartam? Minden méh végez bizonyos feladatot. Általában sorban végigmennek a feladatokon, először bentlakó méhekként takarítanak, tisztogatnak, majd dajkálnak, aztán kirepülnek és gyűjtők lesznek. A méhek élettartama fő hordási szezonban 40-42 nap, vagyis 6 hét, de ettől tovább is élhetnek, minden attól függ mikorra válnak kirepülő méhekké, ugyanis csakis ez dönti el mikor kezdenek öregedni. Ebből bentlakó méhként élnek néhány hétig, mielőtt repülni kezdenek, ebből a legfőbb munkájukra 2-3 hetet fordítanak pl. dajkálnak, majd elfogy a vitellogenin szintjük és kirepülnek, kirepülő méhekként élnek még 8-12 napot. Előfordul az, hogy egyes folyamatokat átugranak, ha nagyon gyorsan szükség van nektárra, virágporra, megtörténik, hogy a csak pár napos még is kirepül gyűjtögetni, amelynek még bent lenne munkája, de ezt a munkát feladja.

Méhanya- A méhanyáról már készült egy cikk korábban, de pár gondolatot érdemes megemlíteni. A méhanyából családonként egyre van szükség, a fő munkája a szaporítás, petéket rak folyamatosan. Az anya a kiépített lépek üres sejtjeibe fiasít, amely 4 sejten belül van a legközelebbi fiasításhoz. A lép középen kezd petézni és halad kifelé addig, amíg el nem éri a nektár vagy méz szintjét. Tavasszal legjobban az aktuálisan kiépített műlépes keretbe és világos lépbe szeret fiasítani, nyár végén viszont csak a zsemleszínű vagy sötét lépbe fiasít. Egy teljesen befiasított keretből annyi méh kel ki, amennyi megfelel 3 léputcányi méhnek, vagyis számuk több ezer. A legjobb minőségű anya naponta akár 1500-2000 petét is képes rakni.

A rosszul bepárzott anyát a család nagyon hamar kiszelektálja, lecseréli. A család bölcsőket épít, és abba napos petét rak egy munkásméh, ezt kezdik el méhanya pempővel etetni. Kelés után már a kikelt anya lesz a család új anyája, a rossz minőségű anyát nem tűrik. A jól bepárzott anya viszont energizálja és felélénkíti a családot. Ez szükséges ahhoz, hogy erős, vitális legyen a család, mely nagy mennyiségű nektárt és virágport gyűjt a fennmaradásuk érdekében.

Pihenő méhek- más néven a telelőméhek, de nyáron is vannak. A beérkező virágportól függ a létük, ugyanis ha nem érkezik virágpor, akkor elkezdik a fehérjét raktározni a testükben, és leállnak a munkával. Így a gyűjtőméhek élettartama is jelentősen meghosszabbodik. A pihenő méhek megszívják magukat fehérjével, és fürtbe rendeződnek, minden munkával leállnak, csak az immunrendszerük erősítésére és méregtelenítésre koncentrálnak, hogy a pihenő fürtben ne törjön ki fertőzés. Tavasz felé azért nem érdemes cukorlepénnyel etetni a méheket úgy, hogy nincs fehérje, vagy virágpor mellette, mert elkezdenek nagyon hamar elöregedni a méhek, elhasználódnak, elkopnak. A munkásméhek, amelyek keveset dolgoztak vissza tudnak alakulni pihenő méhekké, sőt a keveset dolgozó gyűjtőméhek is képesek visszaalakulni, mert képesek az immunfunkcióikat megújítani, megfiatalítani. Ha jobbra fordulnak a körülmények, átalakulnak ezek a méhek dajkaméhekké vagy gyűjtőméhekké.

A munkásméhek élettartama leginkább attól függ, hogy mennyi fiasítást kell gondozniuk. Ősszel a fiasítás számának jelentős csökkenése vagy leállása jelentősen megnöveli a méhek élethosszát. A téli méhek augusztus-október hónapokban kelnek ki, ezeknek kell áttelelniük, így fontos, hogy ezután már ne legyen, vagy csak nagyon kevés legyen a fiasítás, miközben a virágpor raktáraik teljesen tele legyenek. A munkásméhek életük során több funkciót látnak el: 1-3 naposan takarítanak, 4-13 naposan dajkálnak, 14-21 naposan középidősek ilyenkor bármilyen feladatot ellátnak amit csak szükséges, majd a hátralevő napjaikra gyűjtögetnek. Egy család a munkafolyamatokat mindig a legoptimálisabb igyekszik elvégezni.

A dajkaméhek és a telelőméhek magasan tartják a vitellogenin és glikogén raktárukat, így erős lesz az immunrendszerük és képesek karbantartani a szervezetüket.

Dajkaméhek- a fehérjekészítők. Megemésztik a virágport, és átalakítják fehérjében gazdag pempővé, amelyet a királynő, a fiasítások és az éhes gyűjtőméhek esznek. Ezek egyike sem tudja a virágport megemészteni saját magának, így mindegyikük élete a dajkaméhektől függ. Az idősebb méhek saját magukat etetik, nektárt és mézet esznek.

A dajkaméhek erős immunrendszerrel rendelkeznek, mivel parazitamentes élelmet kell előállítaniuk a fiasítás és a méhanya számára. Nem öregednek, képesek a sejtjeiket megújítani és megjavítani. A jól táplált dajkaméhek úgy etetik a petéket, hogy azok szinte úsznak a pempőben, ha nem ezt látjuk, akkor hiány van fehérjéből, virágporból. Amikor huzamosabb ideig fellép a virágpor hiány, akkor a dajkák megeszik a fiasításokat, petéket, hogy fehérjét állítsanak elő, melyből pempőt készítenek.

A közép idős méhek a nektár elvevők és feldolgozók. Az a feladatuk, hogy a gyűjtőméhek által hozott nektárt átvegyék, a megfelelő helyre vigyék, raktározzák és érleljék. A raktározási folyamatban mindig a lehető leghatékonyabb módszert alkalmazzák, a legközelebbi lépbe teszik a nektárt egy üres sejtbe. Hordási időszakban a kikelt fiasítások helyére is nektárt raktároznak, nem hagyják az anyának, hogy bele petézzen. A méztéri fiókba csak akkor kezdenek el hordani, amikor a fészek már tele van, mert az a legfontosabb, hogy mindig a lehető legközelebb rendelkezésre álljon mézkészlet.


A méh élete során képes visszafiatalítani magát, gyűjtőméhből is lehet középidős még és abból lehet dajkaméh. A téli méhek pedig tavaszra vagy dajkaméhek lesznek, vagy általános munkát végző középidős méhek. Ősszel a dajkaméhekből lesznek a telelő méhek, az idős méhek addigra elhullanak

Gyűjtőméhek- veszélyes környezetben tevékenykednek, ragadozók lesnek rájuk, mérgezés, szél, eső, hideg okoz gondot számukra. Ezek a méhek addig dolgoznak amíg el nem hullanak, egy feladatuk van a gyűjtögetés, nem fordítanak nagy figyelmet az immunrendszerükre, sem a sejtmegújításra. Egy család populációjának a növekedése a gyűjtőméhek mennyiségétől függ, figyeljünk oda a nozémára, vírusokra, vegyszerekre, rossz táplálékra, varroára.

A felnőtt méheknek 4 fő viselkedési szakaszuk van: először a fiasítás körül dolgoznak, majd 2 munkakörük lesz a fürt széle felé haladva, végül gyűjtők lesznek. 8 naposan már érettek a gyűjtésre, de csak később lesznek azok, tavasszal 6 hetesen, nyáron 3 hetesen. A méhek csak gyűjtőméh korukban kezdenek el öregedni.

A gyűjtőméhek élethossza egyetlen testrészüktől függ: a szárnyuktól. A szárnyat ugyanis nem tudják megjavítani, így amikor sérül vagy kopik, gyorsabban, erőteljesebben kell repülniük, a szárnyat mozgató izmok viszont 150-500 kumulatív repülési mérföldre képesek. Hideg időben ezeket az izmokat melegíteniük kell, így még inkább használódnak, és felgyorsul az öregedés. Ezt a szennyezés, vegyszerek tovább növelik. Minél távolabb van a vízforrás, a nektár, virágpor, annál jobban használódnak a méhek. Így egy gyűjtőméh nagyjából 8-12 napig lehet erős, jól táplált. Ezért is lényeges, hogy a víz, és a méhlegelő lehetőleg minél közelebb legyen a méhcsaládokhoz.

Azok a méhek, amelyeknek alacsonyabb a vitellogenin szintjük hamarabb válnak gyűjtőméhekké, ha virágporhiány van a keretekben, akkor inkább virágport gyűjtenek mint nektárt. A gyűjtőméhek „fizetsége” a munkájukért az, hogy minden nap fehérjében gazdag pempőt kapnak. A gyűjtőméhek egy része virágport gyűjt, amely többségét a dajkaméhek fogyasztják el. Ezt fehérjében gazdag pempővé alakítják át, amit felesznek a visszatérő gyűjtőméhek, melyeknek nagy szükségük van a fehérje-utánpótlásra.

Mivel a gyűjtőméhek immunrendszere a vitellogenin szinttől függ, így az élettartamuk részben attól függ, hogy a bentlakó méhek mivel és hogyan etetik őket. A dajkaméhek először az éhes idősebb fiasítást részesítik előnyben, a gyűjtőméhek érzékelik a fehérjemennyiség hiányát és ez arra ösztönzi őket, hogy több virágport gyűjtsenek. A virágporgyűjtő méhek a fiasítás mellé tárolják el a virágport, egy üres sejtbe.

Ha nincs elég virágpor, mert a méhlegelő elapadt a gyűjtőméhek még keményebben dolgoznak, hogy új virágporforráshoz jussanak, így viszont nem tudják feltölteni a megnövekedett fehérje szükségletüket. Ha rossz időjárás miatt a kaptárban kénytelenek maradni, néhány nap alatt a család feleszi a virágport. A dajkaméhek etetik a fiasítást, meg is ehetik a napos fiasításokat, vagy megvonják maguktól a fehérjét hogy a fedett fiasítást etessék. Így nem marad pempő a gyűjtőméheknek. Ezzel jelentősen rövidül az élettartamuk.

Az alacsony fehérjeszint nem csak a méhek korai elöregedését okozza, hanem az egész család mint egy egység hajlamossá válik betegségekre, mivel legyengül az immunrendszerük. A beteg méhek rövid életűek. Felnőttként rövid ideig élnek azok a méhek, amelyek pete vagy fedett fiasítás korában fertőzöttek, vagy paraziták, mint a varroa támadják meg. Azok a gyűjtőméhek, amelyek betegek, gyakran saját maguk hagyják el a kaptárt és hullanak el, minthogy bent a kaptárban történjen az elhullás. Amikor megtámadják a patogének vagy paraziták a méheket, akkor aktivizálódik az immunrendszerük, amely sok energiát köt le. A kolónia, vagy a méh amely fertőzött több élelmet igényel, és kevésbé produktív.

A gyűjtőméhek egy másik csoportja nektárt gyűjt. Ezt a nektárt a méhlegelőről szerzik, képesek 5 km-re is eltávolodni a kaptártól. Ez azonban már nem hatékony és rendkívüli módon koptatja a méh szárnyait, így élethosszuk is lerövidül. A nektárt átadják a bejárat közelében a középidős méheknek, amelyek aztán ezt elraktározzák. A gyűjtőméhek, melyek a repülőút után visszatérve kipihenik magukat a dajkaméhektől élelmet kapnak, pempőt, mely fehérjében gazdag. A rövid pihenő után ismét kirepülnek, hogy tovább végezzék feladatukat.