A vitellogenin egy olyan molekula a méhek testében, amely segít a fehérjetárolásban, meghosszabbítja a téli méhek és a méhanya életét. A méhek immunrendszerének része, tavasszal virágpor hiányában is segít a fiasításban, és a gyűjtőméh kialakulásban is szerepet játszik. Nemcsak virágport és mézet tárolnak a méhek a lépben, hanem a testükben is tárolnak tartalékokat. Ezt nevezzük vitellogeninnek, amely egy glycolipoprotein, 2% cukor, 7% zsír, 91% fehérjetartalommal. A fejben és potrohban levő zsírokban tárolják.

A munkásméhek nem tudnak petét rakni, a testükben így felgyülemlik ez a fehérje, amely a pete sárgájának a fehérjéje, a petézés helyett inkább a méhanya, a pete és a gyűjtőméhek táplálására használják ezt fel. A vitellogeninben gazdag méhek a fiasításnál maradnak és táplálnak, míg amely méheknél ez a fehérje kimerült gyűjtőméhekké válnak.

Ősszel láthatjuk, hogy a méheink kicsivel nagyobbak, kövérebbek mint nyáron. Vagyis lehetőleg kövérebbek, mint nyáron. A vitellogenin szintjük feltöltésének köszönhetően válnak kövérebbekké, és ez segíti elő, hogy a téli méhek több hónapon keresztül életben tudnak maradni.

Amikor leáll a fiasítás, a telelőméhek feltankolnak virágporral, hogy kibírják a hosszú telet. Ezek a méhek tele vannak vitellogeninnel. Ez a fehérjeszint dönti el azt is, hogy a méh mikor válik gyűjtőméhhé, és azt is hogy nektárt vagy virágport fog gyűjteni. Ha a fiatal munkások táplálékhiányban szenvednek az első napjaikban, akkor korábban lesznek gyűjtőméhek és nektárt fognak gyűjteni. Ha átlagosan tápláltak és normális életűek, akkor szintén nektárt gyűjtenek. Ha jól tápláltak, és sokára válnak gyűjtővé, magas a vitellogenin szintjük, akkor hosszabb életűek lesznek, és virágport fognak gyűjteni.

Virágporhiányban, amikor nincs elég fehérje, a peték nem kapnak elég pempőt a dajkáktól. A dajkaméhek az új fiasításokat megehetik. Ez durván hangzik, de teljesen érthető: a nagyon gyengén táplált fiasítás eleve halálra van ítélve, így viszont visszahalmozzák a proteint a testükbe és amikor megfelelő a hordás, már egészséges méheket nevelhetnek. Éhezés során eltűnnek a napos fiasítások, nemcsak az anya áll le a petézéssel, hanem a dajkák azok amelyek megeszik a fiasításokat.

Egy éhező kolónia igyekszik nektárt gyűjteni minél hamarabb, egy kövér kolónia inkább fiasít és proteint halmoz fel, hogy megrajozzon. Az optimális táplálékkal rendelkező család rajbölcsőket épít, ha kevés a virágpor, akkor lerombolja ezeket a bölcsőket.

A varroa atkával fertőzött méhek nem olyan egészségesek mint a nem fertőzöttek, így alacsonyabb a vitellogenin szintjük is, ezáltal a telet nehezebben viselik át. Ezért fontos odafigyelni a varroakezelésre, és augusztus közepére, végére le kell csökkenteni a varroa szintet. Ha nem így teszünk, akkor ősszel lehetséges, hogy az atkakezelés nem lesz túl hatékony, és megtörténhet, hogy a család még a hosszú tél folyamán kipusztul, vagy tavaszra nagyon lecsökken a létszáma.