Mivel kora tavasszal a kaptárban levő méhek jelentős része még tavaly nyár végén, ősz elején keltek, így idősek, több mint fél évesek, de még élniük kell a nemzedékváltásig, kb. április elejéig, így meg kell könnyítenünk a munkájukat. Emiatt értékelődnek fel a márciusi méhészteendők.

Márciusban a kaptárban élő méhek többsége már legalább 7 hónapos. Ez semmit sem számít akkor, ha addig csak minimális munkát végeztek. A nyár végén, ősz elején kelő méhek a nagyobb mennyiségű virágporos táplálásnak köszönhetően jó esetben tele vannak vitellogeninnel, olyan fehérjével, amely segít az életük meghosszabbításában és a sejtjeik megfiatalításában. Azonban ez sem tarthat végtelen ideig. Egy méh élete addig tart, amíg a szárnya elég ép ahhoz, hogy repülni tudjon, ha már nem repül, élete véget ér. Emellett életének hossza nagyban függ attól, mennyi munkát végez. Ha sokat kénytelen dolgozni, akkor élete rövid lesz. Ezért is fontos, hogy ősszel már csak minimális munkát végezzenek és amíg lehet, kora tavasszal csak minél később kezdjék el a munkát.
A telelő méhek élete nagyon fontos abból a szempontból, hogy nemcsak át kell telelniük, hanem nekik kell megkezdeni az új, nyári méhgeneráció kinevelését. Ha a méhek túlterheltek lesznek, akkor úgy mondjuk, hogy elkopnak. Ha elkopnak a telelő méhek, akkor a tavasszal kelő, nyári generáció mennyisége és minősége is gyengébb lesz, ez pedig egyenesen vezet ahhoz, hogy a méhcsalád gyenge marad. A márciusi méhészmunkák emiatt azért nagyon lényegesek, mert tisztában kell lennünk a rendelkezésre álló telelő méhek fontosságával és ez alapján kell elvégezni a munkákat.

Ezeknek a munkáknak hozzá kell járulni ahhoz, hogy a telelő méhek minél kevesebb, de értékesebb munkát végezzenek, hogy az új, tavasszal kelő generáció nemcsak át tudja venni a helyüket, hanem megalapozhassa az erős, egészséges méhcsaládot. A telelő méheknek tehát jól táplált méheket kell kinevelniük, ehhez jó minőségű és elégséges táplálékra van szükség, és emellett meleg fészekhőmérsékletre.

A kora tavaszi munkáknak erre kell épülniük. Először is, szükséges a megfelelő fészektakarás. A fészekhőmérséklet akkor növekszik meg, amikor a fiasítás beindul. Ha az anya már aktívan petézik, és beindul a nevelés, akkor a fészekhőmérsékletnek állandónak kell lennie. Azonban tél vége felé, kora tavasszal még hideg van, főleg éjszaka, és a fészekhőmérsékletet nehéz tartania a méhcsaládnak. Hidegben a fiasítás megfázik, és kárba vész a munka. Emiatt a méhésznek segítenie kell a megfelelő takarással. Télen nem baj, ha hideg van, mivel nem akarjuk, hogy az anya fiasítson, kora tavasszal azonban már jól, melegen kell takarni, mert beindul az új nemzedék kinevelése. Az én takarásom úgy néz ki, hogy a fóliára egy hőtükör fóliát teszek (először használom) majd két réteg takarást anyagból: szőnyeget, vagy szabászati hulladékot, majd erre még egy polisztirol lapot. Ez kellően melegen tartja a fészket felülről. Emellett márciusban oldalról is takarni kell, ezért el kell végezni a szűkítést. Ekkor a szűkítőt, -amely nekem egy keret benne egy 2 cm-es kemény polisztirol lappal- a család által takart keretek után teszem. A méhcsalád pl. 5 keretet takar, ezután 1 mézes keretet még hagyok nekik, hogy ezt minél hamarabb kiegyék és az anya befiasítsa, majd ezután jön a szűkítő. Később ezt a szűkítőt át kell tenni ahogy bővül a méhek által takart rész. A jó takarás kevesebb munkát ad a méheknek a fűtésre, így megtakarítják az energiát más folyamatokra.

Az új nemzedéket a dajkáknak kell felnevelniük. Szükséges, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű táplálék álljon a rendelkezésükre és lehetőleg minél könnyebben elérhető legyen számukra. A méhek márciusban jó időben már hordanak friss virágport, de a keretekben is lennie kell mézzel lefedve. Amikor a méhek a viaszréteget felbontják, ott van alatta a táplálékuk: méz, virágpor, méhkenyér. Ez kiegészülve a friss virágporral és a nektárral már elegendő táplálékot kell biztosítson a saját fogyasztásra és a fiasítás nevelésre. Azonban a méhésznek mindig szükséges beavatkoznia. Itt is fontossá válik a munkája.

Ennek oka, hogy általában, vagy mondhatni majd mindenhol, ahol méhészkednek leterhelt és nem elégséges a méhlegelő, vagyis nem biztosít elegendő virágport és nektárt a méhcsaládoknak. Emiatt a méhésznek segítenie kell a méhcsaládot a táplálékhoz való hozzájutáshoz, és serkentenie kell a méhcsaládot, nemcsak hogy az anya petézzen, hanem hogy a méhcsaládot gyűjtésre ösztönözze. A méhek nagy energiát fektetnek abba, hogy a keretekből a mézet kiegyék, ehhez fel kell bontani a viaszréteget és a sűrű mézet híggá kell tenniük. Ehhez sok vízre van szükség. Ezt a vizet a méhésznek kell biztosítania. Külső itatás már lehetséges, de a hideg idő miatt csak kevés vizet isznak külső forrásból, ezért a kaptáron belüli itatást kell megoldani.

Ehhez vagy csak vizet adunk nekik, vagy cukorszirupot. A méhésznek tudnia kell mikor indul be a virágporhordás, mikor élénkül meg a kaptárélet, és mikor válik szükségessé a vízpótlás. Ha nem adunk nekik vizet, és külső forrásból kell pótolniuk, akkor ehhez távolabbra kell kirepülniük a hűvös időben és csak nagyon kis mennyiségű vizet hoznak be magukkal. Ha az itatónk nem megfelelő, akkor bele is fúlhatnak a gyűjtők, ez pedig komoly veszteség akkor amikor minden egyes méhre szükség van. Ezért a legjobb megoldás a belső itatás. Ezt többféle módszerrel is meg lehet oldani: légfékes itatóval, belső etetővel, vagy zacskós módszerrel. Én a zacskós módszert alkalmazom, kezdetben elég 2,5-3 dl víz, a zacskót szétterítem a keretet fölött, hogy a fészek hőjétől felmelegedjen, és ezt a zacskót kirágják, majd kiszívják belőle a folyadékot.

Az éven először csak vizet adtam nekik, melybe folyékony vitamint is tettem. Ezt a vizet 2 nap alatt elhordták, ez jelzi azt, hogy milyen szükségük volt rá. Minél több az új fiasítás, minél több a méh, annál több vízre van szükségük. Márciusban már rendszeresen kirepülnek, de még továbbra is fennáll, hogy sokkal jobb kaptáron belül itatni, ezzel kíméljük a méheket a sok munkától. Március közepe felé már cukorszirupot adhatunk nekik. Ez serkentő etetés, és megfelel a nektárhordásnak. A cukorszirupot 1:1 arányban, vagy ahogy én is használom 2/3: 1/3 arányban kell elkészíteni, a kevesebb a cukor részaránya. Ez lesz a nektár, és úgy érzékelik a méhek, mintha kívülről gyűjtötték volna. Erre is azért van szükség, mert a természetben ma már nincs elegendő kora tavaszi nektárforrás, ezért ezt biztosítanunk kell. Ha ismét a kaptáron belül etetünk, akkor ezzel a méhek munkáját megkönnyítjük, mivel nem kell messzire kirepülniük, emlékeznünk kell arra, hogy egy méh csak addig él, amíg a szárnya képes a repülésre.
A cukorszirupot tisztán, vagy egyéb kiegészítőkkel is adhatjuk. A kiegészítők lehetnek vitaminok, ásványi anyagok, probiotikumok, illóolajok stb. A sűrű szirup ilyenkor nem jó, lehetőleg híg legyen, hiszen a méz eleve sűrű, és ennek a felhigítása munkával jár. A szirupot rendszeresen kell beadni, nem lehet egyszerre 1-2 litert, hanem fokozatosan 3-4 naponta érdemes kisebb mennyiséget beadni pl. 3-4 dl-t. Miután nagyobb lett a család mérete, ezt a mennyiséget növelni kell, és már lehet 1 litert adni nekik, de azt elég áprilisban (legalábbis nálunk, más területeken, pl. Dél-Magyarországon 2 héttel korábban). Itt ismét eldönthetjük, melyik módszert alkalmazzuk: keretetetőben adjuk be, vagy felső etetőbe, vagy zacskóba, mindennek van előnye és hátránya. 

A folyadékpótlás és nektáradás mellett ma már a szilárd etetés is fontos, ehhez lepényeket használunk. A cukorlepények sokféle gyártója és változata áll rendelkezésre, de saját magunk is készíthetünk lepényt. Korábban én is többször saját magam készítettem porcukor és sörélesztő összekeverésével. Itt ügyelni kell arra, hogy megfelelő állagúra készítsük a saját lepényünket, nem szabad sok vizet használni, mert akkor túl lágy lesz és szétfolyik a kereteken. A vett lepények előnye, hogy már készen vannak, csak be kell adni nekik. Többféle változatban készülnek, a méhész saját maga döntheti el, melyik fajta cukorlepényt használja és melyik gyártótól. Én a virágporos és sörélesztős vagy virágpor kiegészítős lepényt adom a méheknek, ennek oka, hogy ezek fehérjés lepények, és ez a fehérje a fiasításhoz szükséges. Amikor lepényt adunk a méheknek, akkor ehhez folyadékot is kell biztosítanunk, cukorszirupot is adnunk kell nekik, ezt ne felejtsük.

A méhek parazitája az atka mindig megbújik valahol a kaptárban, és a fiasítás beindulásával az atkák száma is elkezd növekedni. A méhész feladata ennek az atkaszámnak a lehető legalacsonyabban tartása. Az atka elleni védekezést már kora tavasszal el kell kezdeni, nem elég nyáron. Azonban az elöregedett méheket és az új kikelő vagy a sejtekben fejlődő méheket nem szabad drasztikus módszerekkel kezelni, mert az a biztos pusztuláshoz vezet. Ezért ilyenkor a méhésznek illóolajos cseppeket vagy illóolajjal átitatott lapkákat érdemes használnia. Ezek nem atkaírtó, hanem atkabecsapó készítmények. Az atka vak, és illat alapján tájékozódik, így találja meg az 5 napos fiasítást, amelyhez bebújik, vagy így találja meg a hím a nőstényt. Ha illóolajokkal megzavarjuk a tájékozódását, akkor nem tud olyan hatékonyan eligazodni, nem találja meg a fiasítást, vagy a párját. Az illóolajos kezelés lényege, hogy a lapkákat tartós hordozóként használjuk több hétre, ezeket befüggesztjük a léputcákba, vagy illóolajos cseppeket használunk a cukorszirupba csepegtetve. Én illóolajos cseppeket használok évek óta. Április elejéig alkalmazom, utána már nem, hogy még véletlenül se kerüljön be az illata a későbbi mézbe. Ha a méhész kihagyja ezt a korai kezelést, akkor azt kockáztatja meg, hogy az atkák felszaporodnak és már kora tavasztól kínozzák a méhcsaládot.

Mivel a mi krajnai méheink jellemzője, hogy kis fürttel telelnek be, majd tavasszal robbanásszerűen fejlődnek, ez a fejlődés tavasszal megy végbe, emiatt nem engedhetjük meg azt, hogy ebben az időszakban megtorpanjon a rohamos fejlődésük, mindent biztosítanunk kell méheinknek az erős, egészséges család létrehozása és megtartása érdekében, ezért különösen felértékelődnek a márciusi munkálatok, mert ezekre alapul a későbbi gyors növekedés.


Egy családnak egyszerre ennyi fehérjés lepényt adok, a legjobb lepény az, amelyik elég kemény állagú, azt hordják el a leggyorsabban. A fehérje mennyisége 10% körül legyen.

A cukorszirup helyettesíti a nektárt és kiváló serkentésre. Vannak akik kristálycukrot adnak vízzel serkentésként ahogy én is, de vannak akik invetált cukrot. A zacskós etetés márciusban jó, mivel ekkor a fészek fölé téve a fészek hője melegíti, ,míg a méhek elhordják. 



Én ilyen típusú szűkítőt készítek, fa keretben kemény polisztirol lap, melyet csak évek alatt rágnak meg. Márciusban szűkíteni kell a fészket, hogy a méhek csak annyit takarjanak, amennyit jól be tudnak fűteni. 


Ez egy szép erős méhcsalád márciusban. Csak az utolsó két keretet nem takarják (jobb oldali két keretet). Még pár hétig a telelő méhek és az új kikelt méhek együtt élnek, így becsapós lehet a család mérete. Ezt is érdemes szűkíteni úgy, hogy kivesszük a jobb oldali második mézes keretet és helyette betesszük a szűkítőt. Ezzel elérjük, hogy melegben ne húzódjanak teljesen széjjel, és melegen tudják tartani a fiasítással teli léputcákat


Ez a család kapott fehérjés lepényt és hozzá cukorszirupot is. A lepényt érdemes a fészekrész elejére tenni, hogy a szirupot, amelyet többször adunk egyszerűen és könnyen betehessük a fészekrész hátsó részére úgy, hogy csak minimálisan zavarjuk a méheket. A piros nyíl jelöli a szűkítőt, látható, hogy a szűkítés eredménye, hogy a méhcsalád sűrűn tudja takarni és ezzel melegíteni a kereteket, pont annyit, amennyit foglalnak.